Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Ilyen állat márpedig nincs

2008.10.01. 15:00
Erős a gyanúm, hogy egy betépett shenzeni dizájnercsapat áll a BeBook elektronikuskönyv-olvasó hátterében: lekoppintották az Amazon-féle Kindle-t, kihagyták belőle az internetet, viszont tettek bele varázsfuvolát. A végeredmény bárkit pillanatok alatt meggyőz arról, hogy a nyomtatott könyv sok ezer évre velünk marad.

Sok kütyüre vágytam már életemben a lézeres csillagmutatótól az usb-s svájci bicskáig, szóval technofóbiával nem vagyok vádolható, de e-book readerre valahogy sohase vágytam. Most, hogy itt van a kezemben a műfaj új képviselője, a BeBook, nyugodtan kijelenthetem, hogy továbbra sem vágyom rá. Sőt.

A BeBook először is ronda; nagyjából úgy ronda, ahogy egy tizenöt éves légkondicionáló távirányítója, vagy egy ipari ampermérő ronda. Bár a fekete bőrkötés javít valamennyit a helyzeten, nincs az a fröccsöntött akciós mobil, ami mellé letéve győztesen jönne ki a dizájnversenyből.

Keresse meg a kakukktojást!

Belsőleg fut rajta egy lebutított Linux, és lehet rá dokumentumokat tölteni, amiket ő oldalanként megjelenít. Az olvasás úgy megy, hogy keres az ember egy szöveget, amit el akar olvasni, esetleg maga ír tetszés szerinti verset, kiáltványt vagy eredetmítoszt, ezt usb-s zsinóron vagy sd-kártyán felteszi a BeBookra, majd az eredményt lapozásos módszerrel megtekinti. Navigálni a nullától kilencig számozott gombokkal, egy Home-mal és egy OK-val lehet. Kedves olvasóink, ezzel nagyjából a végére is értünk a készülék fícsörlistájának, annyit érdemes még megjegyezni, hogy a BeBook mp3-as fájlokat is lejátszik, de erről mindjárt bővebben.

Mégis csak egy könyv

Mielőtt átcsapnánk alaptalan vádaskodásba, szögezzük le, hogy a BeBook mégis csak egy könyv, és nem is állít többet magáról. Hogy milyen könyvet látunk magunk előtt, amikor kinyitjuk a BeBookot, nagyrészt attól függ, milyen fájlt sikerült a készülékre tenni. Az a Robinson Crusoe, amivel hozzánk érkezett, na az például egy hibásan szkennelt példány volt, véletlenszerűen egybe- és különírt szavakkal, oldalszámozás nélkül, minősíthetetlen sorkizárással és tükörrel. Szerencsére a neten van egy csomó e-könyv ingyen, legálisan, a Planetpdf-ről letöltött Aesopus-mesékkel például semmi baj nincs, rendes tartalomjegyzék, oldalszámok, szép tördelés, és ilyet bárki gyárthat magának, ha nem Acrobattal, akkor sima szövegszerkesztővel. Sajnos az olvasás nem olyan egyszerű, mint várnánk: alaphelyzetben, amikor egy oldal betölti a kijelzőt, a betűk túl kicsik, ha belezúmol az ember, akkor meg lemarad az oldal alja. Még egy zúm, és a szöveg automatikusan elfordul kilencven fokkal, viszont csak néhány sor fér ki összesen. Ez így béna.

Kevés nagy betű sok helyen

A BeBook legjobb része maga a kijelző, ez ugyanis nem a megszokott lcd, hanem úgynevezett e-papír, amire úgynevezett e-tintával írtak. A technológiában az a nagyszerű, hogy a szöveg jól látható, nem vibrál, és nem folyik ki tőle a szem - vagy csak annyira folyik ki, mint egy rendes könyvtől. Mivel a kijelző nem világít, este lámpát kell gyújtani hozzá, cserébe sokáig bírja az usb-n tölthető akkumulátor, és ha az ember nyitva hagyja, mint egy könyvet, akkor nem is fogyaszt áramot, viszont megőrzi az utoljára megnyitott oldalt.

Barokk elektronika

A navigáció viszont egész egyszerűen nonszensz. Egy-egy gombnyomás után egy másodperc is eltelik, mire történik valami, az oldalak a betöltődés előtt villannak egyet, és hogy az 1-9-ig számozott gombok mire valók, teljesen véletlenszerű, úgy kell kibogarászni a megoldást az aktuális oldalon.

Vegyük például az mp3-funkciót: amit egy hüvelykujjnyi, kínai piacos lejátszó egy négyzetcentiméternyi felületen megold, arra a BeBooknak 6 hüvelykes képernyője van, úgyhogy van ott minden, például a szám címe, a bitráta, aztán egy függőlegesen elhelyezett, stilizált fuvola (azért stilizált, mert néhány billentyű már nem fért ki) meg egy szintén stilizált kottarészlet, meg egy "Music zone" felirat. Meg csillagok. A shenzeni dizájnert innen csókoltatjuk, mert ezt a barokkos zűrzavart utoljára Gian Lorenzo Bernini hozta, igaz, ő kőből. Na most a lejátszó kezelése úgy történik, hogy a kijelzőn látható ábrán kikeressük az egyes funkcióhoz tartozó gomb számát, például az 1-es gomb a forward (rövidítése FF), a 2-es a hangerőcsökkentés, a 3-as az előző szám, a 4-es a stop, a többit találják ki.

Kis segítség

Az, hogy a BeBook képes megjeleníteni a html-t, annyiban igaz, hogy a netről lementett oldalakat megpróbálja a maga módján értelmezni, a képeket újragondolja fekete-fehérben, az ékezetes karaktereket kicsit másképp, úgyhogy nagy szörfözésre ne számítsanak, főleg, hogy a dolog nem interaktív: hiába a link, kattintani ugye nem lehet.

Az biztos, hogy ha én magyartanár lennék, úgy szerettetném meg a gyerekekkel a könyveket, az igazi könyveket, hogy megmutatnám nekik a BeBookot. Lenne nagy szörnyülködés. Aztán előhúznék a fiókból egy könyvet, egy igazi könyvet: nemcsak hogy szaga van és suhognak a lapok, de szamárfül-kompatibilis, és egy ultra mobile information input device (úgynevezett "ceruza") révén még firkálni is lehet bele.

De a BeBook legalább olcsó. Mármint relatíve. Európában 330 euró, Amerikában 500 dollár, itthon kb. 70 ezer forintért forgalmazzák majd. Mielőtt megvennék, nézzenek szét a piacon, az Amazon-féle Kindle csúnya, fehér, nyolcvanas évekbeli Casio-emulátor, de csak 360 dollár, a Sony olvasója meg szép, és csak 300. És van még eBookwise 140-ért, vagy iLiad 700-ért. Ja, meg laptop 100-ért.