Ödön
2 °C
11 °C

Én, a Simon

2007.06.23. 09:54
Isaac Asimov már fél évszázada megírta az Én, a robotot, mégis egészen idáig kellett várnunk az Első Magyar Robottalálkozóra. Megérte. Aibo, Hungaroszféra, Robonova, Simon és a többiek vidám hangulatban töltötték a péntek délutánt; volt ott ropi, üdítő, hason táncolás, bukfenc, cigánykerék, sőt látás, járás és gurulás. Az interakció sajnos elmaradt: kiderült, hogy robotjaink magányos lények, akik csak a gazdájukkal értenek szót.

"Vigyázz, mert felkapja az ollót az asztalról, és beléd döfi" - riogat valaki, miközben gyanakodva közelítek Simonhoz. A végén még tényleg megteszi. Simon, a robot az Első Magyar Robottalálkozó résztvevője, kilenc kiló és 115 centi. Nem gyerekjáték - talán még az ollóra sincs szüksége ahhoz, hogy eltegyen láb alól.

Szerencsére Simon csak félig-meddig életképes: a robottalálkozót egy asztalon ülve tölti, mert nemrég egy balesetben megsérült a bal válla (nekiment valaminek), a belé épített sok szervómotor miatt meg olyan nehéz, hogy nemhogy két lábon, de négykézláb sem tud járni.

Simon 3.0

"Sajnos súlyproblémákkal küzd" - mondja Simon gazdája, Pécskai Balázs. Pécskai önerőből hozta létre a robotot kész alkatrészek, jó sok drót, plexi, alumínium és édesapja garázsműhelyének felhasználásával. "Csak a sok csavar egy kiló" - magyarázza Pécskai. Szervóból, a testrészek mozgatásáért felelős elektromotorból összesen 24 van Simonban, ez szaknyelven azt jelenti, hogy ennyi szabadságfokkal rendelkezik: külön tudja mozgatni csuklóit, térdeit, sőt az ujjperceit is.

Ahogy ott ül az asztalon a Budapesti Műszaki Főiskola, a volt Kandó egyik termében, jól látszik rajta, hogy Simon még nem tökéletes: ezüstszínű, tojás alakú fejét, amelyen a szemeket webkamerák helyettesítik, gazdájának folyamatosan tartania kell, de még így is hátracsuklik néha; és amikor megpróbálunk kezet fogni vele, csak kerreg a szervó tehetetlenül. Pedig ő már a Simon-sorozat 3.0-s verziója, és gazdája eddig több mint félmillió forintot költött rá.


Klikk a képre!

Ultizni nem fog

Ez persze semmi ahhoz képest, hogy Juhos Sándor, egy japán, gyári eredetű, de egyénileg tuningolt Robonova 1-es gazdája eddig egy 4-5 éves, megkímélt állapotban lévő középkategóriás autó árát ölte bele teremtményébe. A sérült Simonhoz képest agilis és fitt Robonova a Juhos által írt szoftver irányításával magabiztosan bukfencezik előre és hátra, de fő mutatványa a cigánykerék - igaz, látni nem lát, így könnyen leesik az asztalról, ha rosszul számítja ki a mutatványt.

Gazdája teljesen hétköznapi, távirányítónak látszó tárggyal irányítja a robotot: ami a forward gomb lenne, azzal jobbra lép, ami a rewind, azzal meg balra, ilyen egyszerű. Az infrás irányítást Juhos most készül lecserélni bluetoothosra, amivel csak az a baj, hogy újabb ötven-százezer forinttal dobja meg az eddig nyolcszázezres számlát.

"Többen mondták már, hogy ez egy magyar robot, az lenne az igazi, ha el tudná tépni a magyar kártya egy lapját" - mondja Juhos, aki szerint megvalósítható az ötlet, és meg is valósul majd.
"És ultizni mikor fog?" - érdeklődünk pimaszul.
"Hát ultizni azt nem fog, legfeljebb ha én irányítom."

Hason való táncolás No. 4

A kollegiális, sőt barátságos hangulatú robottalálkozón (ilyen lehetett a híres Homebrew Computer Club Kaliforniában a hetvenes évek közepén) nem csak milliós szörnyek vesznek részt. Van, aki olyan félhumanoid robottal érkezett, amely kizárólag lábat kapott a teremtőtől, így csak járni tudott csavaros befőttesüveg-fedélből készült talpain, viszont hamar elkészült, és kijött tízezer forintból. Meggyőző bemutatót tart egy soros porton keresztül, pc-vel irányítható Sony-féle Aibo, akinek gazdája végeláthatatlan, legördülő menüből választja ki a gyárilag belé programozott mutatványt, jelesül a "hason való táncolás No. 4"-et.

A show-t végül egy gimnazistának látszó gimnazista, Szvoboda Péter lopja el, aki egy közepes strandlabdányi plexigömbbel érkezett a találkozóra. A Hungaroszféra nevű, giroszkóppal felszerelt lényt, amelynek belsejében egy komplett pc lakik, a Szent Margit Gimnázium tudományos diákkörében rakták össze néhány hónap alatt, és talán ő az egyetlen a megjelentek közül, akinek közvetlen gyakorlati haszna is lehet: elméletileg nehéz terepen, lejtőn, homokban és vízben is magabiztosan halad, így képes adatokat, mintákat gyűjteni ott, ahová ember nem szívesen merészkedik. Ő kijött félmillióból.


Kattintson a képre!

Kis lépés ez Robonovának

Szép, szép, de azért mégis az lenne a legszebb, ha össze tudnánk őket ereszteni valahogy, álmodozunk. A robotikában mégis csak az interakció a legizgalmasabb. Verekedjenek? Fussanak versenyt? Hát az nem fog menni. A robotok többsége látni sem lát, vagy ha igen, ahhoz külön varázslatra van szükség: Aibo gazdája például percekig próbálja rávenni a kutyát, hogy felismerjen egy A4-es lapra printelt, hatalmas zöld x-et, de nem megy: először a lap van rossz szögben, aztán a fényviszonyok nem megfelelőek.

Szegény Simon ugye sérült, és a formaidőzése sem sikerült a legjobban, Robonova pedig, aki mint emlékszünk, egy autó árába került, nemhogy futni, de járni sem tud. Fizikailag képes lenne rá, de szoftverileg most mindössze egy lépést tud megtenni egyszerre: lassan felemeli az egyik lábát, aztán utána teszi a másikat. Rövid pihenő, míg újra összeszedi magát. Kis lépés ez neki, de nagy lépés a robotikának.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?