A Birodalom négyszer vág vissza

Rettenetes szörnyeteg dolgozik a lábamnál. A ventilátor üvölt félelmében.

Autós példa

Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam a többprocesszoros rendszerekre, hogy azoknak csak a meteorológiai jelentések készítésénél veszik hasznát, de hát azok meg sosem pontosak. Akkoriban még csak az órajelben láttuk a teljesítményt, ez határozta meg, hogy kik is vagyunk az ismerősök előtt. Ezer megahertzed van? Ecce homo!

Két évvel ezelőtt még a francot se érdekelte, hány processzor van a gépben, most meg az tölt el megnyugvással, hogy ebben van négy. Vagyis kétszer kettő. Vagyis egy.

Az már az ezredfordulón látszott, hogy az órajelet nem lehet a végtelenségig emelni, bár a Pentium 4 bevezetésével még az Intel is abban bízott, hogy a 10 gigahertz simán meglesz. Aztán a négy gigahertz felé közeledve olyan problémák léptek fel, amilyenekről korábban nem is tudtak a mérnökök. Új utat kellett keresni.

Ha nem tudjuk tovább növelni a motor teljesítményét, építsünk be kettőt. Pont, mint a Bugatti Veyronnál: ahelyett, hogy egy motor csiszolgatásával bíbelődtek volna, összeépítettek két V8-ast, és már kész is volt az 1001 lóerős W16, meg a világ leggyorsabb sorozatgyártású autója. Ennek megfelelően jöttek a kétmagos csipek, most meg, a hasonlatnál maradva, az Intel összegyúrt négy V8-ast, és piacra dobta a WW32-t.

Aki lemarad, megdöglik

A Quad bejelentése korántsem váratlan, a processzorgyártó egyik kelet-európai vezetője már tavaly százmagos csipekkel zsarolta hallgatóságát. Aztán az első körben inkább a hatékonyságot növelték, és a nyáron piacra dobták a kétmagos Core 2 Duo-sorozatot. Ezzel a cég lényegében halálra ítélte a roskatag, gusztustalan betegségektől szenvedő, ugyancsak kétmagos Pentium D-t.

Ezek az újdonságok feleannyit fogyasztanak, miközben hetven százalékkal gyorsabbak, mint az elődjük, szóval a teljesítményugrást fél évre kipipálták. Azt viszont már nyáron lehetett tudni, hogy a további növekedést nem a további javítgatásokban vagy az órajel emelésében, hanem a magok duplázásában látja az Intel.

Bár az Intel a Core 2-esekkel visszavette a vezetést az AMD-től, nem volt kétséges, hogy amelyik cég később dobja piacra a négymagos rendszert, az lesz a processzorgyártás Kiszel Tündéje. Az AMD a tökéletes megoldáson kezdett el dolgozni: négy mag egybecsomagolva, villámgyors kommunikációval. Jól el is késett, 2007 nyara előtt nem kerül a boltokba a K8L kódnevű processzor.

Az Intel nem húzta az időt, fogott két darab kétmagos Core 2 Duo csipet, és közös tokozásba pakolta őket. A Core 2 Quad két fele ennek megfelelően sokkal lassabban kommunikál egymással, mint egy valódi négymagos processzor részei tennék (négy ember könnyebben beszélget egy helyiségben, mintha párosával két szobába zárnánk őket, és valami vén lakájjal - legyen a neve Front Side Bus - üzengetnének egymásnak).

Sokak szerint buta megoldás, de kit érdekel? Az Intel megint győzött. És a legkevésbé sem lehet azt mondani, hogy a Core 2 Quad lassú vagy tétova lenne, vagy hogy a processzort zavarná, hogy a két félnek az 1333 megahertzes rendszerbuszon keresztül kellene kommunikálnia egymással. Engem sem érdekel.