A Birodalom négyszer vág vissza

Sokat fogyaszt

Nagyon fontos egy ilyen lépés üzenete. Egyik gyártó sem számít arra, hogy óriási bevételekhez jutna a négymagos processzorokból. Sőt az Intel számításai szerint 2007-ben a piac alig három százalékát adják majd a Quadok, a többi 97 marad az egy- és kétmagos rendszereknek. Akkor meg minek? Azért, amiért szívesen vennénk kétmillióért Bugattit, ha az semmivel sem lenne jobb, mint, mondjuk, Dél-Koreában vagy Romániában gyártott ellenfele. Mert a vásárlók szívesen csatlakoznak a győztesekhez.

Biztos, ami biztos, a Core 2 Quadot edzőterembe küldték, telenyomták tömegnövelőkkel és szteroidokkal. A részletek kifejtése nélkül: a processzor 65 nanométeres gyártástechnológiával készül, támogatja az MMX, az SSE1-2-3 és 4 utasításkészleteket, az EM64T-t; órajele 2666 megahertz, és 1333 megahertzes rendszerbuszt használ. Összesen nyolc megabájt gyorsítótárat zsúfoltak bele, ami kétszerese az első pc-m rendszermemóriájának (DX2-66, 4 megabájt RAM); a négy mag együtt négy feladatszálat képes kezelni.

Az már korábban kiderült, hogy a párhuzamos adatfeldolgozásért a szoftverek túlnyomó többsége nem lelkesedik, a papírforma szerint a legtöbb esetben a négymagos rendszernek pont olyan gyorsnak kellene lennie, mint nem létező egymagos társának. Viszont egy ilyen összetett processzor számos problémát vet fel.

Például négy mag értelemszerűen sokkal jobban melegszik, mint egy vagy kettő, amit az Intel be is vall: 120 wattos TDP-t határozott meg a 2,66 gigahertzes Quadhoz, míg a Core 2 Duónál ez a fogyasztással összefüggő érték 80 wattnál megállt. A mérések alapján teljes terhelésnél akár 260 wattot is elfűthet a Quad, ami a Tom's Hardware szerint már alulról nyaldossa a Pentium EE 840 275 wattos fogyasztását – ez volt minden idők legforróbb x86-os processzora. Cserébe a Quad elvileg 3-szor gyorsabb lehet annál, ami a mostanában gyakran emlegetett teljesítmény-watt hányadost tekintve dicséretes dolog.

A másik probléma a tuningolásnál jelentkezik. Régebben elég volt beletúrni a kosárba, kivenni egy csipet, kipróbálni, aztán ha szerencsések voltunk, ment másfélszeres órajelen a processzor. Most már négy magnak kéne bírnia a plusz megahertzeket, szóval jóval kisebb naz esély.

Csaltunk

Persze mindez csak elmélet. Hogy kiderüljön, a gyakorlatban mire képes ez a csip, összeállítottunk egy meglehetősen izmos konfigurációt. A HRP-től kapott Asus alaplap az egyik leggyorsabb a piacon, a tízezres fordulatszámú Raptor-merevlemez szintén, kértünk még egy gigabájt memóriát, valamint egy Ati X1950 XT grafikus kártyát. Aztán a megfelelő tuningoláshoz szereztünk vízhűtést is.

A 2,66 gigahertzes Core 2 Quad ellen a 2,66 gigahertzes Core 2 Duót küldtük: feleannyi mag, ugyanaz az órajel. Mivel az AMD jelenleg nem tud értékelhető harcost kiállítani, kimaradt a tesztből (az FX-62 már a Duókkal sem bírta az iramot).

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kicsit csaltunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ideális esetben mennyivel gyorsabb a négymagos gép a kétmagosnál. Éppen ezért jórészt diszkvalifikáltuk azokat a szoftvereket, amelyek nem támogatják a párhuzamos adatfeldolgozást. Pedig találhatunk ilyeneket bőven, sőt elsősorban ilyeneket találunk, csak azt nincs nagyon értelme mutogatni, hogy mennyivel nem gyorsabb az új gép. Azért a teljesség igénye nélkül: aki sokat játszik, kizárólag iTunesszal, Ogg-Vorbisszal, Pinnacle Studióval, Xviddel, Clone-nal tömörít médiafájlokat, vagy Maya 3D-vel renderel, sok előnyét nem látja majd a csipnek. A többiek nyugodtan olvassanak tovább.

Elméletileg gyorsabb

Elsőként a szintetikus tesztekkel kezdtük, mert ezek a legunalmasabbak. Sisoft Sandra alatt egyből kiderült, hogy vadállattal van dolgunk, a szoftver szerint a Quad 50 milliárd utasítást és 34 milliárd lebegőpontos utasítást tud végrehajtani másodpercenként, ez pont kétszer annyi, mint amire a Core 2 Duo képes.

Ezután a Super PI nevű programmal próbálkoztunk, ez ha lehet, még unalmasabb, grafikonok sincsenek, ráadásul azt sem tudja senki, hogy valójában mit csinál (egyébként de: a tizedesvessző utáni meghatározott számjegyig határozza meg a pi értékét). Mindenesetre a Super PI egymillió tizedesjegyig számoltatott tesztjével mindkét versenyző 19 másodperc alatt végzett. A legerősebb kétmagosnak, a Core 2 X6800-asnak korábbi tesztünk szerint 17 másodperc is elég volt.

Lefuttattuk a Cinebenchet is, na ez már egy sokkal szimpatikusabb program, szép kezelőfelület, ingergazdag környezet. A legjobb, hogy renderelésnél annyi helyen kezd bele a kép kiszámolásába a program, ahány processzor dolgozik alatta. Egymagos rendszernél fentről lefele fut végig a kép, most, négymagosnál mindegyik mag megkapja a kép negyedét, és azon dolgozik. A Quad hatvan százalékkal kapott több pontot, mint a Duo.

Utolsó, kevéssé éles tesztünket a 3DMark 06-tal végeztettük. A két gép összteljesítményében nem volt lényeges különbség, a Quad-rendszer 15 százalékkal kapott többet, de ha csak a processzorok teljesítményét nézzük, már 75 százalék az újdonság előnye. Életünkben nem láttunk még olyat, hogy a cpu-teszt sebessége másodpercenként egy képkocka fölé ugrana, most néha kettő is volt, ezek alapján a tesztprogramot legfeljebb egy 32 gigahertzes Quad vagy egy nyolcvanmagos processzor tudná megfelelő sebességgel mozgatni.