Böszmeség az Apple-től

Végül is itt volt az ideje, hogy valami látványos történjen az iMackel, mert a típus 2004 októbere óta ugyanúgy néz ki: mint egy nagy, szélesképernyős, asztalhoz kötött iPod. Ugyan 2005 végén még vékonyabb lett a gép, valamint beépített iSight webkamerát meg távirányítót is kapott, egy átlagos felhasználónak talán fel sem tűnt a különbség.

Na, most már feltűnik.

A szeptemberben bemutatott, Core 2 Duo processzorral szerelt sorozatban ugyanis megjelent egy új családtag, a 24 colos böszmeség.

A legszebb

A képernyő felbontása 1920x1200-ra ugrott, és még növeltek is valamennyit a fényerőn. Az Apple szerint 40 százalékkal tud többet az új lcd, mindenesetre pihenő módban is nagyobb a fényereje, mint a 17 colos, nagyon is aktív crt-monitoromnak. A kisebb iMacek Ati Radeon X1600-asát Nvidai GeForce 7300 GT váltotta, és most már 2,33 gigahertzes Core 2 processzorral is rendelhető a gép. Nekünk a 2,16-as modell jutott.

Bár formáját tekintve a 24-es modell pont olyan, mint a másik kettő, mégis, ez a legszebb. Több iMacet teszteltem már, a barátok, kollégák általában nem nagyon tudtak belekötni a formába, ha mégis, akkor a monitor alatti, viszonylag vastag sávot szidták. Mert hogy attól ormótlan a gép. És bár többnyire megállapodtunk abban, hogy a lábunknál zúgó, kerregő, villogó, 12 kilós bézsszínű pc azért valamivel nagyobb, mint az a 10 centis csík az iMac alján, tény, hogy ez jobban szem előtt van. A 24-es iMacnél az alsó sáv ugyanakkora, mint a többi modellnél, a monitor viszont sokkal nagyobb, szóval tényleg jobb az összhatás.

Ez a verzió a processzornak hála gyorsabb, mint a 17-es modell, de a 20 colos verziónál már nem sokkal fürgébb: az is kérhető 2,16 és 2,33 gigahertzes Core 2 Duóval, ráadásul a 7300-as GeForce sem jelent egyértelmű előrelépést az X1600-hoz képest. A két gpu teljesítménye normális körülmények között hasonló, bár az Apple szeret játszani az órajelekkel, így az iMacben közel sem azt a teljesítményt hozza a grafikus mag, mint a boltokban megvásárolható verzió. Összességében a Cinebench hardveres tesztje 23 százalékkal adott több pontot a mostani rendszernek.

Jobb, mint a Pro?

Az igazi áttörést az jelenti, hogy a 2,33 gigahertzes processzor mellett 7600 GT-t is kérhetünk a gép mellé, igaz, ez a két bővítési lehetőség Magyarországon csak nehézkesen elérhető. Pedig ha valaki ekkora gépet vesz, az már igényli a teljesítményt, hiszen kevesen vásárolnak bármit 570 ezer forintért zenehallgatásra, vagy képnézegetésre, még akkor se, ha az a valami történetesen szép. A 24-es iMac túl sokba kerül ahhoz, hogy ne a félprofi felhasználók számítógépe legyen, azoké, akiknek fontos a nagy monitor, a teljesítmény, de nem akarnak különálló dobozt, nem akarnak Mac Prót.

Mondjuk bizonyos körülmények között a 24-es iMac nem is feltétlenül lassabb, mint a brutális csúcs-Macintosh. A 2 gigahertzes, négymagos Mac Pro 609 ezer forintba kerül, 23 colos Cinema Displayjel már 940 ezer forintot kell fizetni a számítógépért, miközben sokaknak nem nyújt többet, mint a legnagyobb iMac. Ugyan kétszer annyi processzor van benne, de korábbi tesztjeink bizonyították, hogy a legtöbb szoftver még nem sokat profitál a magokból, csak egyet használnak, a többi meg pihen. Ha meg így nézzük a dolgot, akkor tökmindegy, hogy egy, vagy három mag nem csinál semmit.

Persze vannak már olyan szoftverek, amiknek mindenük a párhuzamos adatfeldolgozást, de ezeket sokszor nagyítóval kell keresni. Igazi előnyt akkor nyújthat a Mac Pro, ha a felhasználó legalább három hardverigényes alkalmazást futtat egyszerre: mondjuk renderel, tömörít meg játszik a Doommal. Két szoftver estén még mindig állja a sarat az iMac, hiszen két mag ebben is van. Általánosságban elmondható, hogy a 24-es gép esetenként van olyan gyors, vagy gyorsabb, mint a 65 százalékkal drágább Mac Pro-konfiguráció, miközben nagyobb benne a merevlemez. Persze az iMac kevésbé bővíthető, más a memória, nem profi gép, de akinek csak az erő kell, az nem feltétlenül jár rosszabbul ezzel a típussal. Profi munkákhoz persze nem ajánlott, de a többségnek megfelel.

Mivel ebben a gépben is Intel processzor van, elvileg semmi akadálya nincs annak, hogy Windowst telepítsünk rá, a gyakorlatban azonban nem működött a dolog. Eddig legalább 5 Macintoshra raktam rá a Microsoft operációs rendszerét, de a 24-es iMac valamiért nem szerette azt, tökmindegy, hogy melyik Boot Camppel próbálkoztam. Biztos, hogy egyedi esetről van szó, mert nekik például összejött, de attól még szomorú voltam.

Alternatíva

Csak azt nem értem, miért nem épített még erősebb gépet az Apple? Miért nem pakolt asztali processzort a csúcsmodellbe? Annak idején még a nagyfogyasztású G5-ösök is jól érezték magukat a néma házban. Igaz, azok egymagos csipek voltak, de a kétmagos, asztali Core 2 Duók sem fogyasztanak lényegesen többet, mint az egymagos G5-ösök. Ez a különbség meg bőven legyőzhető, elvezethető, kezelhető egy ekkora házban.

Ezer darabos tételben több mint 630 dollárba kerül a 2,33 gigahertzes Merom processzor, miközben 530 dollárért már 2,66 gigahertzes Core 2 Duót lehet kapni: nagyobb teljesítmény, kevesebbért. Ráadásul ekkora házban elférnének a hagyományos memóriák is, az egész konfigurációt nézve így még többet lehetne spórolni. Lehet, hogy tévedek, de szerintem a 24 colos ház elbírta volna az asztali Core 2-est, az alkatrészek árkülönbsége meg fedezte volna az eltérő felépítésből fakadó esetlegesen drágább gyártást.

A legnagyobb iMac nem kifejezetten otthoni gép, de designereknek jó választás lehet, főleg, ha fontos nekik a Mac OS X operációs rendszer, a szép forma, meg a néma működés. Akinek csak az erő kell, az biztos össze tud kevesebből is hegeszteni egy ilyen konfigurációt, de akinek az iMac minden értéke fontos, az sokkal kevesebből nem tudja megúszni a bevásárlást.