További Hardver cikkek
A CES-en mutatták be...
1970: videomagnó1974: lézerlemez
1981: videokamera
1981: cd lejátszó
1982: Commodore 64
1990: digitális hangrendszer
1996: dvd
1998: hdtv
2001: Xbox
2001: plazmatévé
2003: blu-ray
2003: hddvd
2005: iptv
140 ezer félkarú rabló van Vegasban, éppen annyi, amennyi látogatót várnak a CES 2008 szervezői. A nagyzolás hozzátartozik ehhez a városhoz, még akkor is, ha egy szórakoztatóelekronikai expóról van szó: a CES 35 focipályányi területén a show egyre jobban elnyomja a kiállítást. Sokan már csak azért képviseltetik magukat, hogy ott legyenek, de a már amúgy is kapható termékeiket állítják ki. Az egész kezd kísértetiesen emlékeztetni a megboldogult Compfair utolsó éveire. Egy ideje népszerű jóslat, hogy a CES ebben a formájában már nem sokáig húzza – addig viszont a shownak mennie kell: modellek dedikálnak, a Transformers egyik életnagyságú robotjával lehet fényképezkedni, és az utóbbi évek jellemző CES-es hagyománya, a világ legnagyobb plazmatévéje is megtalálható.
Láthatatlan forradalom
Idén a Panasonic állította ki a szörnyet, ami 150 inches, azaz 3,8 méter az átmérője és negyed tonnát nyom. Felbontása 4096-szor 2160 képpont, és a rajta megjelenített egészalakos emberek nagyjából életnagyságúak. Plazmához képest a képe is szép, szóval akinek van egy üres szobafala és felesleges 50 ezer fontja – a Guardian szerint ennyibe fog kerülni –, feltétlenül vegyen egyet (vagy várjon a következő CES-ig). A tévéháborúba a Samsung is beszállt: náluk a világ legnagyobb ultra-hdtv-je látható, a 3840-szor 2160-as felbontást 82 inches lcd-n lehet élvezni. A Sharpnál ezek után már nem olyan nagy szám a mezei 108 hüvelykes lcd, pedig tavaly még ez számított a legnagyobbnak. Egyébként a Sharp standja a legszebb: piramisszerűen állították fel az egyre kisebb tévéket, amiken színes ruhás táncosok mozognak többféle színösszeállításban – nagyon megkapó kompozíció, ellentétben a legtöbb fantáziátlan standdal.
A nagy technológiai forradalom viszont elmaradt, legalábbis a pórnép számára. A Mitsubishi zárt ajtók mögött mutatta be lézeres technológiával készült, a plazmáénál fényesebb és színesebb kép előállítására alkalmas, energiatakarékos tévéjét, az évek óta jogi hercehurca miatt halasztódó sed tv-t pedig idén sem láthattuk. Marad a vastagság csökkentése, a képméret növelése és a környezetbarát megoldások. Illetve, ez utóbbiaknak nem sok nyomát láttam a CES-en, bár előtte minden szaklap azzal volt tele, hogy ez lesz az egyik fő trend. A gadgetek és általában a szórakoztatóelektronikai eszközök ugye tele vannak méreggel, élettartamuk sokszor rövid, és nem reciklálásra tervezték őket. A környezetbarátság azonban a CES fogalmai szerint kimerül a valamivel kisebb fogyasztásban, néhány napelemes kütyüben és a kiállítócsarnokok perifériáira űzött aktivistákban.
A tévés kiállítók között a tartalmi újdonságokat is vadászni kell. A blu-ray vidám kalózos standja fityiszt mutat a komor, félig üres, hd-dvd-t népszerűsítő négyzetmétereknek, a formátumháború megfordításához kisebb csoda kellene. A hordozható tévé és a meglevő technológiák összekötése továbbra is erős trend. Leginkább az LG jár élen ebben, gyalogosoknak is készítettek tévét, és persze a cég új üdvöskéje, a kamerában erős Viewty érintőképernyős telefon is arat. Népszerűek még a Pinnacle termékei, a HD-tévét könnyen laptopra varázsoló diszkrét kis PCTV (ami egyben médiatárolóként is működhet) és a Pinnacle Video Transfer, amivel egy gombnyomással lehet videotartalmat felvenni egyik platformról a másikra: a bemutatót prezentáló úr például dvd-ről mentett iPod Nanóra (természetesen volt némi minőségromlás közben). A legbizarrabb tévés kütyü díját a Myvu szemüveg nyerné el: a 200 dolláros eszköz sötétített üvegébe épített miniképernyővel tévézhetünk séta közben vagy akár a villamoson is. A lencse keskeny és a képernyő kicsi, így a periférikus látómezőnkben elvileg tudunk tájékozódni a közlekedéshez, de azért az első napok biztos hoznak néhány érdekes napot az újdonsült Myvu-ulajdonosnak.
Halál két hüvelyken
Az Apple jövő héten tartja a saját expóját, ezért ő szokás szerint nincs a CES-en, de azért állandóan az iPodba botlok. Minden médiakütyügyártó azzal reklámozza magát, hogy iPod-hoz is csatlakoztatható, a Creative pedig egész széria minihangfalat és fülhallgatót tervezett az Apple lejátszójához. Itt van a világ egyik leghíresebb és legjobb játékosa, Fatal1ty is, ő viszont kimondottan pc-seknek ajánlja a róla elnevezett fülest. A terméket a szokásos maratoni deathmatch-csel népszerűsíti, de ezúttal csavar egyet a show-n: minden meccs előtt kipörget egy hátrányt egy e célra készített szerencsekerékkel. Így hol csak közelharci fegyverekkel játszik, hol páncél nélkül, egyszer pedig megtörténik az a csúfság, hogy mínusz 4 mínusz 6-ra kikap – akkor, amikor kipörgeti a kéthüvelykes képméretet. Utána lehet tőle pólót lejmolni – én éppen boldog vagyok, hogy a csomagom utolért a szállodában, és tudom, hogy nem szabad túl sokat várni az élettől, ezért csak megszorítom a kezet, ami annyi embert küldött a virtuális nemlétbe.
A játékok egyébként háttérbe szorulnak a CES-en, ez nem az ő showjuk. Legnagyobb feltűnést a CTA Digital kelti a Nintendo Wii-hez készült hadonászós kontrollereivel. Van itt – nagy levegő – horgászbot, shotgun, pisztolyok, gladius, fénykard, sportszerek, bokszkesztyű, biliárddákó, kormánykerék, és olyan kontroller is kapható, ami egy serpenyőt imitáló toldalékból meg egy svájcibicskaszerűen többféle konyhai eszközként funkcionáló rettenetből áll. Jó hír a főzőszimulátorok szerelmeseinek, már ha vannak ilyenek. A virtuális valóságok viszont úgy tűnik, végleg kikoptak a CES-ről. Csak az Entropia Universe vegetál a CES-en, és bár roppant csinos lánnyal reklámozzák, nem változtat azon, hogy 2003 óta csak 630 ezren akarták kipróbálni a játékot, ami nem túl nagy szám ahhoz képest, hogy a program ingyenes (bár most alárakják a Crysis motorját, szóval lehet ebből még énekes halott). És ha már Crysis: az Alienware asztalánál egy különleges monitoron lehet megcsodálni ezt a játékot: a kijelző homorú, felbontása 2880-szor 900 pont és 90 fokban mutatja, mit lát a főhős. Élmény lehet vele egy telibe kapott rakéta a Quake 3-ban.
Bazilika a kézben
Az Alienware mellett a Dell standján nyomorognak az emberek. Túl kicsi helyen túl nagy az érdeklődés, mozdulni sem lehet, nemhogy fotózni (egy World of Warcraft-os dizájnú notebookot azért sikerül lőnöm). Mindenki az Inspiron 1525-re kíváncsi, pedig az csak a karcsúbb változata egy korábbi modellnek. A Lenovo a médialejátszása optimalizált IdeaPad gépekkel nyomul, a HP-nál a 20 inches HDX a legmeggyőzőbb: strapabíró, sokoldalú masinának tűnik, és a vasat sem spórolták ki belőle. Mondjuk 2000 dollárért ne is tegyék. Aki új Eee PC bejelentésére számított az Asustól, csalódnia kellett, a Hitachival közösen megalkotott egy terabájtos laptop pedig valójában egy mezei notebook, amiben két 500 gigás merevlemez van. Ebben a szektorban sincs tehát kiugró újdonság, csak a „nagyobb, hosszabb, vágatlan” recept. Belebotlok még a LimePC-be, de kicsi, ronda és linuxos, úgyhogy gyorsan ott is hagyom.
Az autós kütyük csarnokában megtalálom az egyetlen magyar kiállítót, a Nav N Gót. Az iGO navigációs szoftver tavasszal megjelenő verzióját demózzák: a program újdonságai a jellemző tájékozódási pontok háromdimenziós modelljei (például amikor Budapest térképe felett járok az érintőképernyővel, rögtön találok egy poligonokból összerakott Bazilikát) és a térbeli viszonyok jobb jelzése. Ez utóbbi főleg az amerikai nagyvárosok térképein hasznos, ahol sokszor több út megy egymás alatt, de amíg a fővárosi kátyúhelyzet nem változik, itthon is van ebben fantázia. A szoftver egyébként komplett Európa-, illetve Észak-Amerika-térképpel jelenik majd meg, és máris olyan nemzetközi érdeklődők vannak rá, mint a MIO, az LG és a HP. Szokás a céget magyar csodaként aposztrofálni, de mindenféle pátosztól és marketing-bullshittől függetlenül komoly, amit elértek. A Nav N Go 2004-ben alakult tucatnyi emberrel. Az igazi garázsfejlesztői sikersztori mögött egy olyan motor áll, amit a programozók korábban PDA-ra és egyéb kézikütyükre kódoltak, csak akkor még játékokat fejlesztettek. Sok platformra kellett dolgozni, ezért a motort úgy alakították ki, hogy könnyen portolható legyen – ez a képessége adott aztán olyan piaci előnyt a rendszert felhasználó Nav N Gónak, amit a versenytársak azóta sem tudtak behozni (tavasszal például PSP-re is megjelenik az iGO). A cég nemrég körülbelül 200 alkalmazottal költözött a Gellérthegyre, de idén is jelentős bővítést akarnak, elsősorban technikai fronton.
Mivel a csarnokban láthatók a riválisok művei is, teszek egy kört. Olcsó távol-keleti megoldások mellett csak kétdimenziós megjelenítésű rendszereket látok. Megkeresem még a házunkat az iGO-ban (de úgy tűnik, az nem jellegzetes tájékozódási pont), aztán elköszönök és visszamegyek a szállodába. Vár az utolsó nap és a mobil karaokegéppel büntető kütyüpokol.