Csinos fekete ismerkedne

Ez az D500-as modell? – kérdezi csillogó szemmel a Miniszterelnöki Hivatal biztonsági embere, miközben alig figyeli az átvilágított kabát tartalmát. Figyelemelterelésre, termonukleáris fegyverek becsempészésére minden jel szerint alkalmas a Samsung legújabb telefonja, de meglepő módon a hagyományos szolgáltatásokban is erős.

Szokatlan elgondolás

Ez pedig igazán furcsa, legalábbis manapság. Bár összeesküvés-elméletnek tűnhet, mintha a készülékgyártók az utóbbi időkben szándékosan hagynának ki termékeikből egyszerű, de hasznos tulajdonságokat, cserébe ruhaméretátváltóval, és hasonló funkciókkal fárasztják a vásárlókat. A Samsung D500-as szembemegy ezzel a trenddel, és meglepően kellemes társnak bizonyul.

De milyen egy kellemes társ? Először is mutatós, hiszen nem szívesen kötjük össze életünket olyannal, aki fintorgásra ingerel. A D500 szép látvány, nagyméretű kijelzője kellő intelligenciát sugall, a fekete alapszín és a fémes billentyűk biztosítják az eleganciát, a gömbölyű vonalak pedig fogdosásra késztetik a használót.

Az sem árt, ha társunk intelligens, és a D500 ebben is jól teljesít. A beépített 96 megabájtnyi memória bőven elég, még az 1,3 megapixeles kamera is nehezen tölti meg képeivel. Persze rámásolhatunk mp3-akat is, melyeket a bluetooth-os kapcsolatnak köszönhetően drótnélküli fülhallgatóval bármikor visszahallgathatunk. Az ezer névhez köthető, összesen ötezer telefonszám komoly baráti kör fenntartását teszi lehetővé, ráadásul kétszáz sms is fér bele.

Tapogassa élvezettel!

Kellemes a puha műanyag, a fémes billentyűk használata szintén erősíti a telefon stílusát, a szétcsúsztatható megoldás pedig igazi telitalálat: nem kell apró kijelző-imitátorokra költeni a pénzt, ráadásul a „kívül” elhelyezett billentyűk sem válnak munkanélkülivé a készülék nyitása után. Az a finomság meg már csak a felsőkategóriára jellemző extra, amit a szétcsúsztatáskor érzünk, a fémelemek hangtalanul surlódnak, ráadásul az út felét magától, lendületből teszi meg a felső rész.

A D500 kellően gyors, nem várat hosszasan a menük, üzenetek, vagy képek betöltése közben, a billentyűk pontosak, igaz, az alsó „tálca” pereme néha megnehezíti a használatukat. Ide tartozik még, hogy üzenetet írni elsőre nehéz, meg másodikra is, a billentyűzetkiosztás megszokást igényel. Meg persze nehezen érthető az is, hogy a t9 kifulladása után felkínált új szó opcióra kattintva miért a nagybetűs beállítás az alapértelmezett. Ugyanakkor a 160 karakter olvasható betűmérettel egy képernyőre kifér.

Semmi gusztustalan szokás

Egy kellemes társ nem krákog, nem köhög fel furcsa masszát a torkából és csengő-bongó hangon szólal meg. Mindez stimmel, bár a 64 szólamú csengőhangok némelyikével minden további nélkül őrületbe kergethetjük munkatársainkat. Ugyanakkor a kellemes társ tapintatos is, ennek szellemében előfordult, hogy a telefon elmulasztott ébreszteni, de mikor másfél órás késéssel aktiváltuk a készüléket, vidáman informált arról, hogy mikor is kellett volna csengenie.

Persze felhasználóbarát szolgáltatást találunk eleget, például külön kezelhetjük a kártyán és a saját memóriában tárolt adatokat. Találunk világórát és mértékegység-átváltót, szabadon testre szabhatjuk a készüléket, a wap pedig gyors, pillanatok alatt letölti az oldalakat.

A Samsung telefonja kellemes partner, és ahhoz képest olcsón megússzuk: alig több mint százezer forintért a mienk lehet, ráadásul utána már nem kell vacsorázni vinni. Egyedül talán a neve nehezen vállalható, D500-hoz nehéz verset írni, legfeljebb III/II-es ügynök lehetne belőle. Persze mégsem hívhatnak egy telefont Kasszandrának, mondjuk.