Legkedvesebb flopis élményem

Stöki: "Körzővel végigkarcoltam"

Felvilágosult gimnáziumba jártam, már a kilencvenes évek elején pécéken tanultunk számítástechnika órán (Prince of Persia, iskolai rekord, nyilván). Egyszer 5'25-ös flopin kellett leadnom a házi feladatot, egy Turbo Pascalban írt programot, ami elvégzi a négy matematikai alapműveletet. Ezt olyan megalázóan egyszerű feladatnak tartottam, hogy programozás helyett inkább lenyomtam a délieket a North & Southban. Amikor eljött a feladatleadás ideje, körzővel végigkarcoltam egy flopit, gondolván, hogy ha "olvasásvédetté" teszem a lemezt, mondhatom azt, hogy tanár úr én pedig megírtam, nem tehetek róla, hogy a lemez megsérült, tessék beírni az ötöst. S lőn.

Kati: "Nem volt másolatod? Helytelen."

Nekem 98-ban az ELTE-s "számítógépes szakember" segíteni akart, és véletlenül széttörte az egyetlen flopimat, amin minden dolgozatom rajta volt. Aztán azt mondta: "Tényleg nem volt másolatod? Helytelen."

Navarro: "Lecsúszott sliccel pöffeszkedett"

Az ötnegyedes lemezek idején nagy mennyiségben vásároltunk a haverokkal úgynevezett "no-name" flopikat, a Domus mögött volt valahol egy nagykerszerűség, és ott. (A Bartók Béla úton lakott egy fickó, aki jutányos áron másolt játékokat, hozott lemezre. Általában lecsúszott sliccel pöffeszkedett egy fotelben, cserébe mi meg nagy tételeknél rendszeresen megpróbáltuk átbaszni, szórványos sikerrel.) Ezek a lemezek DS/DD jelzéssel voltak ellátva ("double side, double density"), de a double side lehetőséget C64 esetében (pontosabban a korszakalkotó 1541-es Commodore drive használatakor) csak úgy lehetett kinyerni, ha kivágtuk a lemez borítását a megfelelő helyen, szemben az eredeti másolásvédő nyílással (a PC-knek nyilván elég volt az az egy is, de itt meg kellett fordítani a diszket, így szükség volt a másik felén is egy apertúrára.)

Balage: "Csak a fejlettebb játékokkal volt gondom"

Akkor láttam először kislemezes flopimeghajtót, amikor megkaptam életem első számítógépét, egy 286-os pécét. Ismerősöktől kaptam hozzá flopin játékokat is, én meg kinéztem magyar-angol szótárból, hogy a copy beírásával kell a lemezek tartalmát a számítógépre másolni. Csak a fejlettebb játékokkal volt gondom, ugyanis akkor még nem tudhattam, hogy bizonyos programok csak két lemezre férnek rá. Mindent külön mappába másoltam, aztán meg persze csodálkoztam, hogy néhány játékot egyszerűen lehetetlen elindítani.

Jack Bauer: "Jött Bandi, és reformatált"

Igaz, nem egyhuzamban, de mégiscsak 24 óráig tartott a kilencvenes évek elején az az epikus nagyságrendű Windows-telepítés, amelynek során install-lemezek híján a haverom gépéről egy az egyben másoltam át saját 386DX, Ready márkájú pécémre (40 MB vincseszter, 2 mega RAM) a Windows 3.1-et. Fájlonként, flopira. A műveletben segítségemre volt a Norton Commander és a haverom haverja, a Bandi, aki számítástechnikai guruként a flopik formatálását végezte, igazi szeretettel és szakértelemmel. A művelethez nagyjából 30 flopira volt szükség, és a lemezek gyakran feladták másolás közben, ekkor újra jött Bandi, és hősiesen reformatált. Egy nap és egy éjszaka tartott a másolás, aztán még legalább annyi volt, míg felment a gépemre a 3.1. Nem hívnak Jack Bauernek, de ez volt életem leghosszabb napja.

Vera: "Rossz érzés, hogy a halálhírét keltik"

2006 nyarán, amikor már jócskán túl voltunk a flopiérán, egy sürgős cikkleadás keretein belül Johannával (kolléga) át akartunk másolni az ő laptopjáról egy anyagot az én laptopomra. Az én laptopom képes volt csatlakozni a netre, az övé nem, mert nem volt halókártyája, ráadásul rossz volt az egyetlen usb device ami éppen a lakásban tartózkodott. Az infra nem bírta a file-t, ami túl nagy volt, és akkor találtam meg a rózsaszín flopit. Igen, a rózsaszín flopi végül megoldotta a problémát. A rózsaszín flopi amúgy mindig a táskámban volt, egész végig egyetem alatt, és igazán kötődöm hozzá. Rossz érzés, hogy a halálhírét keltik.