Mégis működik
A 2,4 gigahertzen üzemelő, SSE3 utasításkészletet támogató processzort a CineBench 2003 programmalmal tesztelték, ezzel demonstrálta az Intel is a kétmagos Pentiumok teljesítményét.
Az oldal tanúsága szerint a Windows XP Professional minden további nélkül felismerte a Toledót. A számítógép leírásánál a Physical Address Extension jelölés bizonyította, hogy az operációs rendszer komoly processzorral birkózik, a Task Manager pedig párhuzamosan két csip teljesítményét mutatta. A CineBench renderelő tesztjét lefuttatták teljes teljesítményen, és úgy is, hogy az egyik magot letiltották.
A különbség közel kilencvenszázalékos. Míg két maggal 41,4 másodpercig tartott a számolás, addig fél aggyal 77,5 másodpercig, ami igazán meggyőző. Persze a mérnökök esküdöztek, hogy a két mag két külön processzorhoz képest csak tízszázalékos veszteséget jelent. Meglepő, hogy a teszt szerint ez a valóságban is működik.
Versenytársak
Nem ez a leggyorsabb processzor a piacon: a négy logikai (tehát nem tényleges, csak álságos) magot tartalmazó, 3,6 gigahertzes, 2 megabájtnyi gyorsítótárral felszerelt Xeon 38,4-es értéke valamivel előkelőbb Athlonénál. Ugyanakkor az otthoni processzorok közül messze az Athlon 64 tűnik a leggyorsabbnak.
A 3,46 gigahertzes, két logikai magot tartalmazó Pentium 4 EE 3,46 gigahertzes változatának 63,4-es értéke közel ötven százalékkal gyengébb a Toledo eredményénél. Érdekessége ennek a tesztnek, hogy különösen kedveli a társaságot, egy azonos frekvencián üzemelő, de két logikai processzort (Hyper-Threading technológiát) használó 3,4 gigahertzes P4-es például húsz százalékkal gyorsabb hagyományos, őszinte társánál.
Játékok alatt azonban nem hoz ekkora gyorsulást a két logikai mag, valószínű tehát, hogy a kétmagos, 2,4 gigahertzes Athlonnal sem gyorsul kilencven százalékkal a Doom3 vagy a többi hasonló program. A termék előnyeit elsősorban a CineBenchhez hasonló renderelő programok alatt, illetve több alkalmazás párhuzamos futtatásakor érezhetjük.