Generációváltás az Intelnél

Az Intel vasárnap jelentette be első 64 bites asztali processzorát. A Prescott 2M magra épülő P4-eseket már támogatják a 64 bites utasításkészletet, és elődeikkel ellentétben nem egy, hanem két megabájtnyi másodszintű gyorsítótárral érkeznek.

Új csúcsgépek

Az új termékvonal 600-as kódnéven fut, az elnevezésnek köszönhetően egy átlagos felhasználónak fogalma sem lehet arról, hogy milyen processzort is vásárolt valójában. A 600-as kódnév a 64 bites technológiát takarja, ezen belül a 630-as három gigahertzen, a 640-es 3,2 gigahertzen, a 650-es 3,4 gigahertzen, a 660-as 3,6 gigahertzen üzemel. Ez utóbbi ára 110 ezer forint körül mozog, mire Magyarországra elér, ez az összeg valószínűleg megközelíti a 160 ezer forintot.

A "fapados" 630-as ára negyvenezer forint körül mozog az Egyesült Államokban, a csúcsot a jelenlegi információk szerint a második negyedévben érkező 3,8 gigahertzes gép, a 670-es jelenti. Ezzel párhuzamosan megjelent a P4 Extreme Edition eddigi legerősebb változata, amely 3,73 gigahertzen üzemel. Ennek a gépnek valószínűleg a játékosok örülnek majd a leginkább, bár valószínűleg az ő kedvencük továbbra is az Athlon FX-55 marad.

Mire jó?

A 64 bites utasításkészlet bevezetésére elsősorban azért volt szükség, mert a 32-bites rendszerek legfeljebb négy gigabájt memóriát voltak képesek kezelni, ami lassan szűkössé vált. A 64 bites rendszer ezzel szemben 18 millió terabájtnyi memóriát tud megcímezni. Ez a Berkeley Egyetem becslései szerint megfelel az emberiség által tizennyolc év alatt létrehozott összes adatmennyiségnek, 2023-ig tehát biztosan elegendő lesz a technológia. Ugyanakkor a mérnökök némi sebességnövekedést is várnak a 64 bites utasításkészlettől.

Az első tesztek szerint az új Pentium processzorok hagyományos, 32 bites környezetben csak elhanyagolható mértékben gyorsabbak azonos megahertzen üzemelő, régebbi technológiát használó társaiknál. Ráadásul az új termékvonal az Extreme Edition kivételével kétszeresre növelt gyorsítótárat tartalmaz, valószínű tehát, hogy a minimális különbség ennek a fejlesztésnek, és nem a 64 bitnek köszönhető. Ugyanez a helyzet a Windows XP Pro 64 alatt végzett tesztekkel is, persze várjuk meg, amíg megérkezik az operációs rendszer végleges változata. Csodára azért nem érdemes számítani.

Az Intel lépése persze korántsem váratlan, és még kevésbé eredeti: az AMD már két éve árulja 64 bites technológiával felszerelt otthoni processzorait, az Athlon64-et és Athlon FX-et. Az új Pentiumok utasításkészlete kompatibilis az AMD által már két éve használt x86-64-gyel, igaz, az Intelnek nem is volt más választása. A Windows XP márciusban megjelenő 64 bites verziója ugyanis az AMD-nél már bevált technológiát támogatja, a társaság tehát kényszerpályán mozgott. Meg kell említeni persze azt is, hogy az új operációsrendszer elterjedéséhez az Intel adhatja meg a végső lökést.

Kivárt, bevált

Az AMD és az Intel által alkalmazott 64 bites utasításkészlet azért jelentős, mert magába olvasztja a régi és az új megoldásokat. Sokan éppen ezért eleinte nem is tekintették jól megtervezett processzornak az Athlon 64 és Opteron gépeket. A bírálók az AMD szemére vetették, hogy a kompatibilitás megőrzése érdekében nem szabadult meg az x86-os kód gyermekbetegségeitől.

Ugyanakkor a piac nyilvánvalóan nem viselt volna el egy olyan terméket, amely képtelen futtatni a régebbi alkalmazásokat, az elképzelés pedig bevált. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az Intel ügyes taktikusként kivárt, majd miután az AMD terméke bizonyított, lényegében kockázat nélkül bevezette a már bevált technikát.

Ráérünk arra még...

Ugyanakkor egyenlőre nem érdemes rohanni a kereskedésekbe, és lecserélni jól működő rendszerünket a 64 bites újdonságra. Elemzők szerint 2006-2007-ig elegendő lesz a 32 bites technológia, csak emiatt tehát nem éri meg új processzort vásárolni. Az AMD annak idején cselesen az új processzorcsalád megjelenésével párhuzamosan vezette be a kiterjesztett utasításkészletet, így hirtelenjében sokan azt hihették, hogy a sebességnövekedés hátterében a jól csengő 64 bit áll. A gyorsulás azonban inkább a többi fejlesztésnek volt köszönhető.

Az Intel ugyanakkor nem bonyolította agyon a dolgot, fogta a régi processzort, gyorsítótárat és utasításkészletet duplázott, aztán hadd szóljon! Ez pedig kevés a forradalomhoz, és a Windows XP 64, valamint az arra írt programok megjelenése után is csak pár százalékos gyorsulásra lehet számítani. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy aki ezek után vásárol processzort, annak mindenképpen megéri majd a fejlettebb technológiát választania. Főleg ha legalább másfél évig nem akar majd továbbfejleszteni.