Bemutatták a PlayStation 3-at

A Sony a Los Angeles-i E3 show-n újra bemutatta a PlayStation 3-at. A játékgép most már tényleg igazi, szemben a tavalyi demóverzióval, amin még csak demószoftverek futottak.

Sötét felhők

Az esemény meglehetősen vészjóslóan indult, pontosabban sehogy, hiszen hivatalosan magyar idő szerint hajnali egykor kellett volna színpadra lépniük a Sony vezetőinek, de még fél kettőkor sem kezdődött el a show - az Xboxos felhasználók bizonyára elégedetten dörzsölték odahaza a tenyerüket: nem készült el a PS3, bukik a Sony. Aztán kettő előtt pár perccel kezdetét vette a műsor, Kaz Hiarival, a Sony Computer Entertainment America vezérigazgatójával.

Hiari szerint az amerikai háztartások negyedében található nagyfelbontású-tv, így sokan profitálhatnak majd a PS3 hd-kimenetéből. Az igazgató elmondta, hogy a gép valóban november elején jelenik csak meg, akkor viszont minden fontos piacon egyszerre, így az Egyesült Államokban, Japánban, Európában és Ausztráliában is.

Hiari bemutatta a PS3 interfészét, ami személyre szabható, segítségével megkereshetjük ismerőseinket, és dalokat is tölthetünk le a vincseszterre – a merevlemez egyéként mindegyik verziónak része lesz.

Bemutatók

Az alapinformációk ismertetése után következtek a játékbemutatók, először a Gran Turismo HD félkész verzióját mutatták be, ez azonban kevéssé volt meggyőző. Aztán következett még többtucat szoftver, melyek természetesen lélegzetelállítóan néztek ki, de ezek nem játszható verziók voltak, hanem gyakran csak előre renderelt képsorok. Azért a Gateway és a Fight Days nagyon ígéretes.

A legnagyobb meglepetés talán az új irányító volt. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a kontroller drótnélküli kapcsolaton keresztül kommunikál majd a konzollal, a mozgásérzékelő viszont titok volt, egészen addig, amíg Ken Kutaragi, a Sony Computer Entertainment elnöke egy elégedett mosoly kíséretében elő nem húzta a zsebéből az eszközt. A bemutatóból kiderült, hogy az irányító pontosan érzékeli a kézmozdulatokat, így a játékok gombnyomások nélkül is irányíthatók lesznek.

Végül szóba kerültek az árak és a tervek is. Japánban november 11-én, a többi fontos piacon november 17-én jelenik meg a PS3, két verzióban: a kisebbikben húsz gigabájtos, a nagyobban hatvan gigabájtos merevlemez lesz. Az Egyesült Államokban 500 és 600 dollárba, Európában ugyanennyi euróba kerülnek majd a gépek, ami azt jelenti, hogy legkevesebb 130 ezer forintot kell fizetni értük, ha Magyarországra érnek.

A Sony kétmillió darabot leszállít a konzolból az első napra, a cég reményei szerint 2006 végéig négymilliót, 2007 március végéig hatmilliót tudnak majd értékesíteni a modellből.

Némileg beárnyékolja az esemény fényét, hogy a bemutató pillanataiban ünnepelhette a Microsoft a 3,n milliomodik Xbox 360 eladását. Elemzők szerint a redmondi cég már túllesz a tízmilliomodik eladott konzolon, amikor novemberben boltokba kerül az első PS3.

Két lábon jár

A Sony főleg azzal védekezik, hogy a játékgép késése egyben fejlettebb technológiát jelent, amit leginkább két részegység testesít meg.

Az egyik a konzol processzora, a legendás Cell. A Sony, az IBM és a Toshiba évekig dolgozott a csipen, melyben egy hatvannégy bites IBM Power mag és nyolc (7+1, ez utóbbi azonban le lesz tiltva) szinergikus processzoregység dolgozik majd. A Power processzor futtatja az operációs rendszert, és osztja szét a kisebb feladatokat a hét alegység közt.

A hagyományos gépekben egy különálló grafikus chip rajzolja ki a pixeleket, és a központi processzor végez el minden más számítást, ezzel szemben a Cell alegységei különféle multimédiás utasításokat tartalmaznak, ugyanakkor eléggé rugalmasak és intelligensek ahhoz, hogy más feladatokkal is megbirkózzanak.

A PowerPC mag 3,2 gigahertzen fut és 512 kilobájt másodszintű gyorsítótárat kap, a szinergikus alegységek frekvenciája szintén 3,2 gigahertz, és egyenként 256 kilobájt sram memóriát kapnak. A Cell másodpercenként 218 milliárd lebegőpontos műveletet képes elvégezni, ami 18-szorosa egy 3 gigahertzes Pentium 4-es teljesítményének.

Veszteséges gépek

A gép másik nagy erőssége a rétegenként 25 gigabájt tárolására alkalmas bd-olvasó (Blu-Ray). A Sony házi fejlesztése 66 százalékkal több információt képes tárolni, mint konkurense, a rétegenként 15 gigabájtos kapacitású hd (HD-DVD).

A Cell és a bd együtteséstől reméli a Sony a PS3 sikerét, ugyanakkor ennek a két részegységnek köszönhetően az első időkben óriási anyagi terhet jelent majd a játékgép a gyártónak. Szakértők szerint a bd-meghajtó darabja legalább 350 dollárjába kerül, míg a Cellért 230 dollárt kell fizetnie a Sonynak, a gép előállítási költsége így elérheti 900 dollárt. A PS3 viszont csak 500 dollárba kerül majd, így ha igaza van a szakértőknek, már a gyártással 400 dollárt (80 ezer forintot) veszít a Sony egyetlen konzolon. Ha figyelembe vesszük, hogy a társaság szeretné megismételni a PS2 sikerét, és legalább százmillió darabos eladással számol, elvileg 40 milliárd dollárt is bukhatna a Sony a PS3-al.

Ennél azért bonyolultabb a képlet.

Előny az amerikaiaknál

Szakértők szerint a gyártás felpörgése után három évvel, a húszmilliomodik eladott gép után már csak 320 dollárba kerül a konzol előállítása, ráadásul az igazi pénz nem is a hardverben van, hanem a konzolra írt játékok után járó licencdíjakban. Ha sikeres a játékgép, több játékot adnak el, így több pénz csorog vissza a konzol készítőjéhez, ezért pedig már mindkét cég vállalja a veszteséges gyártást.

A legnagyobb konkurens, a Microsoft például egységenként három-négyszáz dollárt veszít az Xbox 360-on. A társaság célja egyértelmű: megszerezni a piaci főlényt, hogy a PS3 megjelenésekor már stabil, hűséges vásárlóbázisa legyen. Óriási piacról van szó, az első hónapok, évek pedig létfontosságúak. A Microsoft tudja, hogy az Xbox első verziója egyebek között azért volt csak mérsékelten sikeres, mert majdnem két éves késéssel jelent meg a PS2-höz képest. Most a Microsoftnál az előny, persze lehet, hogy ez is kevés lesz a PS3 ellen.

Az amerikai cég a mai napig képtelen betörni a japán piacra, a távol-keleti országban köszönik, de nem kérnek a konzolból. Idén, április végéig például alig 40 ezer fogyott az Xbox360-ból Japánban, ugyanebben az időszakban félmillió ment el a kiöregedő PS2-ből. A Sony játékgépéből 12 milliót adtak el az utóbbi négy évben, az Xbox első generációja csak félmillióig jutott. Konzolnacionalizmus.

Nehéz ügy

A különbség elsősorban a japán játékosok eltérő igényeiből adódik. A szigetországban másfajta játékokat lehet sikerre vinni, mint az Egyesült Államokban, vagy akár a konzolszempontból (is) jelentéktelen Európában. A Sonyt sokkal több szoftverfejlesztő támogatja odahaza, így jóval több játék áll a helyi felhasználók rendelkezésére. Japánban tehát a PlayStation 3-nak áll a zászló, de a százmilliós ország kevés ahhoz, hogy eldőljön a verseny, a többi piacon meg inkább hátrányt jelent a hazai pálya előnye.

Az Indexnek több hazai programozó is elmondta, hogy sok baj lehet a PS3 processzorával, a Cell-el. A szoftverfejlesztők már a PS2-vel is megszenvedtek, elmondásuk szerint az Emotion Engine-hez, a konzol processzorához japán agy kell, évekbe telt, amíg megtanulták a logikáját. Az új konzolokkal sokkal rosszabb a helyzet. Már az Xbox 360 is kihívást jelent, hiszen a három azonos felépítésű processzormag arra kényszeríti a programozókat, hogy kihasználják a párhuzamos adatfeldolgozás előnyeit: ez alapvetően újfajta megközelítést igényel.

A Cell programozható alegységei azonban különböznek a főegységtől (adott esetben még egymástól is), A Digital Reality vezető programozója, Márta Krisztián szerint további nehézséget jelent, hogy a Cell szinergikus processzoregységei nem érik el közvetlenül a rendszermemóriát, csak saját 256 kilobájtos moduljuk áll a rendelkezésükre. Így viszont rengeteg játékspecifikus problémára nem, vagy csak korlátozottan alkalmasak ezek a magok, a programozóknak meg gondoskodniuk kell arról, hogy az alegységek sose fogyjanak ki az adatból, különben elvész a teljesítmény.

A szakemberek szerint évekbe telhet, amíg megjelennek az első, jól megírt szoftverek a PS3-ra. Japánban persze a Sony segítségének hála már az első hónapokban is tökéletesre csiszolt szoftverek kerülhetnek piacra, de ezek meg érdektelenek az amerikai, vagy az európai piacok szempontjából. Az első időszakban tehát nem lesznek se szebbek, se jobbak a PS3-ra írt játékok, mint az Xbox 360 szoftverei, hiába erősebb valamivel a Cell, mint a Xenos.

Az adattároló a remény

A Sony igazi aduásza így csak a bd-meghajtó lehet. Ez ugyanis vitathatatlan előny, a PS3 mindenféle berhelés nélkül alkalmas lesz a nagyfelbontású filmek lejátszására, míg az Xbox 360-hoz külön meg kell majd vásárolni a hd-lejátszót. Ha így nézzük, a PS3 még kevesebbe is kerülhet, mint az alapáron 200 dollárral olcsóbb Xbox 360.

De a költségek további elemzésével újabb érdekes összefüggésre bukkanhatunk. A PS3 5-600 dolláros áron kerül az üzletekbe, míg a legolcsóbb asztali bd-lejátszók 1000 dollárba kerülnek majd. Mivel a PS3 a hd-outputtal, valamint az 5+1 hangkimenettel tökéletes következő generációs médiaközpont is egyben, egy átlagos felhasználó még akkor is jobban jár a konzollal az asztali lejátszókhoz képest, ha soha az életben nem játszik a géppel. Ráadásul tőlünk nyugatabbra (vagy sokkal keletebbre) szinte egyből kihasználható lesz az új adattárolók nyújtotta előny, hiszen egy felmérés szerint a PS2-tulajdonosok negyede már most is nagyfelbontású tévén nyomja az egyelőre csak alacsonyfelbontású játékokat, nézi a kiöregedő dvd-ket.

Ez a körülmény pedig keményen megdobhatja az eladásokat, hiszen a PS3 egy dobozban kínálja azt, amit a Microsoft csak külön tételben, összeszerelési útmutatóval és egyéb borzasztó segédeszközökkel bocsát a felhasználók rendelkezésére.

Előretolt helyőrség

A PS3 a Sony trójai falova, legalábbis Michael Pachter, a Wedbush Morgan Securities elemzője szerint. Mert a hatás kettős: nem csak a bd segíti a PS3-at, hanem fordítva is működik a recept: a konzol a Sony legerősebb katonája a bd-hd háborúban, és ha győzelemre nem is viszi, jelentősen megkönnyít a bd dolgát a korábban megjelenő, és így némi piaci előnyhöz jutó hd-vel szemben.

Az efféle konvergencia ráadásul nem csak a gyártók érdeke, hanem az egész iparágé. A játékpiac forgalma 10 milliárd dollár évente, de ennyi volt 2002-ben is, miközben a költségek folyamatosan nőnek. Pár éve még 5-6 millió dollárba került egy komolyabb játék elkészítése, manapság ez már bőven meghaladja a 10 millió dollárt, a fejlesztőknek tehát nőttek a költségeik, miközben bevételeik stagnáltak.

A következő generációs adathordozó beépítésével (és áron alul történő értékesítésével) olyan felhasználókat is meggyőzhetnek a gyártók, akik eddig ellenálltak a csábításnak. Elemzők szerint ha valaki csak a nagyfelbontású filmek miatt vásárolja meg a konzolt, előbb-utóbb az is kipróbál egy játékot. Vagy kettőt. Ez pedig - közvetve bár, de - megint csak a Sonynak jelent növekvő bevételt, és egyre nagyobb vásárlóközönséget.

Show must go on

A PS3 bemutatója leginkább a bizonytalanoknak szólt: azoknak, akik nem tudják, mire várnak. Akik némi bíztatás nélkül megvásárolták volna a Microsoft játékgépét, mert még csak azt lehet kapni. A mostani bemutató meggyőzhette őket arról, hogy érdemes várni. Vagy hogy nem érdemes. A következő hónapok eladásaiból kiderül, hogy a piac mennyire találta izgalmasnak a PS3 első fellépését.