További Hardver cikkek
Fontos premierek a Wii történetében:
2006. November 19., New York, USA
2006. December 2., Tokió, Japán
2006. December 8., Rákoskeresztúr, Európa
Barátságos sor
Csütörtök van, éjjel negyed 12. Meglepően forgalmas a Jászberényi út. Autók mindenfele, embert viszont nem látni, csak páran ácsorognak a buszmegállóban. Elhagyom a lakótelepet, családi házas övezet kezdődik. A térkép szerint még legalább két kilométer. Amikor jobboldalt már csak az erdő marad, akkor kell figyelnem. Pár perc, és elfogynak az autók, jobbról kinőnek a fák, felbukkan a kereszteződés. Hegy alatti utca, ez az, jobbra, aztán megint jobbra.
Kátyús földút vezet a Game Parkig, az üzlet már messziről látszik. Sehol egy teremtett lélek, a környék teljesen kihalt, a díszkivilágításban úszó bolt előtt viszont vagy egy tucat ember várakozik. A bolton félig leeresztett vasrács, legtöbben azon keresztül lesnek be, és nézik a dobozokat: az üzlet egyik végében egymásra pakolva várja 31 Wii, hogy megvegyék őket. Ezek az elsők az országban, és a kint ácsorgók közül kerül ki éjfél után nem sokkal az a szerencsés, aki Magyarországon elsőként viheti haza a Nintendo konzolját. A többi üzlet csak reggel kilenckor nyit, aki utolsónak kerül sorra, azt is legalább nyolc és fél órával megelőzi a többi vásárlót.
Elsők ők, úgyhogy ez a premier. Sőt, mivel éjfélnél előbb az egész kontinensen tilos forgalomba hozni a konzolt, minden nagyképűség nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a Wii európai premierje. Itt, Rákoskeresztúron, a Berky Lili utcában. Nem a Rockefeller Plaza New Yorkban, viszont sokkal őszintébb: a kint várakozó 12 ember valamilyen kibogozhatatlan közösségi hálózatot alkot, szinte mindenki ismer valakit, de senki sem ismer mindenkit.
Az első vásárló fél 11 körül érkezett, a bejárat előtt ácsorog, de nem veszi túl komolyan a helyzetét: néha elmászkál beszélgetni, aztán visszaáll a helyére. Hátulról beszólnak neki: Gábor, te mit keresel ott elöl? Nem is vagy nintendós! Gyanakodva hátranéz: Melyik volt az?
Aki mindenhol ott van
Kiderül, hogy olvasta a tesztemet a Wii-ről, aztán arról faggat, hogy milyen konzolom volt korábban. Szemlesütve próbálnám elmagyarázni, hogy semmilyen, aztán Istvánnak beugrik a cikk, amiben leírtam, hogy eddig a számítógépeket nyúztam. Ja persze, te pc-s vagy. Kínos csend.
Bogó József meg egyenesen Dunaújvárosból jött el idáig, ami barátok közt is 100 kilométer. Ma este már nem megy haza, Istvánnal, meg még egy cimborájukkal (Károllyal, aki igazából nem is vonzódik annyira a konzolokhoz, csak valahogy idekerült, és most épp sorban áll, hogy hetvenezer forintért vegyen egy gépet) összeülnek Pesten, aztán legalább hajnalig játszanak.
Erősítés érkezik, már 16-an várjuk az éjfélt. Még 18 perc.
Kéri Misi meg már sportot űz abból, hogy minden premierre elmegy. Ott volt tavaly Németországban, amikor megkezdték az Xbox 360 árusítását a kontinensen. Persze vett egyet. Ott volt 1999-ben, a Sega Dreamcast angliai bemutatóján. Abból is hozott egyet. A PS3-a Japánból épp Magyarország felé tart. Több mint 200 ezer forintjába került a 130 ezres gép, de legalább az elsők között jut az országban a Sony konzoljához. A Wii viszont ma este meglesz.
Március óta
Éjfél előtt 10 perccel nyílik az ajtó, kilép az üzlet tulajdonosa. Vincze Zoltán mindenkivel kezet fog, legtöbbjüket ismeri. Pezsgőt hoznak ki az üzletből, mindenki kap műanyag poharat, azzal lehet koccintani. Zoltán ismerteti a forgatókönyvet: a legelső vásárló öt perccel éjfél előtt bemehet a boltba, kitölti a papírokat, majd éjfélkor felmutatja az első Magyarországon eladott Wii-t. Éjfél után egy másodperccel elkezdhetnek dolgozni a pénztárgépek.
A szerencsés valójában inkább fanatikus: Bergs Arne márciusban rendelte meg a gépet, akkor, amikor még Revolution volt a neve, és semmit sem lehetett tudni róla. Arnénak minden játékgép megvan a Nintendótól, GameCube, 64, SNES, NES, sőt, mindegyikből több van, csak hogy legyen. Ezek után már meg sem kérdezem, hogy miért rendelte meg úgy a konzolt, hogy még azt se tudta, milyen lesz.
Közeledik az éjfél, Arne belép, kiválasztja a gépét, majd a pénztárhoz lép. Megható pillanat, mondja, meg hogy kurva jó. Ez utóbbi őszintébbnek tűnik, bár biztos, hogy kilenc hónapnyi várakozás után elérzékenyül az ember. Éjfélkor felmutatja a többieknek a gépet, az ajtó kinyílik, a vevők beözönlenek az üzletbe. Mind a húszan. Nem érkezési sorrend van, névsort olvasnak, minél korábban megrendelték a gépet, annál korábban jutnak hozzá. Azért itt csak percekről van szó.
Társaságban jobb
Bent fogy a sor, fogy a pezsgő, fogy a szalámis szendvics is. Egyre jobb a hangulat: mindenkit megnyugtat, hogy jutott neki a konzolból. Páran már játszanak a próbagéppel (ami valójában az egyik alkalmazotté, aki remegő kézzel nyitotta ki a Wii dobozát este tíz körül, mesélik). Golfoznak, teniszeznek, bokszolnak, szóval Wii Sports.
Kilépünk az üzlet elé. Vincze Zoltán elmondja, hogy mind a 44 gép elment elővételben. Ma este 13-at vittek el, a többiek majd reggel, napközben, vagy legkésőbb az esti órákban érkeznek. Nem nagyon lesz olyan, aki ne vinné el pénteken a konzolt. Gamecube-nál is ez volt? Nem, arra 5-6 előrendelésünk volt. A Wii viszont más. Ez mindenkinek tetszik, mindenki látja, hogy valami új dologról van szó.
Fél egyre mindenkinek jutott Wii, negyed kettő körül már csak 6-7 vásárló van az üzletben, ők a próbagépet nyúzzák. Maradhatnak este nyolcig, a Game Park pénteken Wii day-t tart (a D-Dayre rímel, mondja Zoltán, én meg jelzem, hogy értem), be sem zárnak estig. Persze haza is mehetnének, hiszen ott van mindegyikük táskájában a Wii, de még maradnak. Ez a konzol társaságban az igazi.