Moddolt mellek és díszített gyorsítótárak

Hétköznap kora délután szomorú képet mutat a BNV. Az egyes kapu mellett gazformájú fák ácsorognak hülyén, a parkoló bejáratánál egy wannabe sorompó adta fel évtizedes harcát. Belül szinte senki sincs, csak a nap mászik lefelé a toronyház falába csimpaszkodva, a medence mellett Roy és Ádám játszik, húszfős közönségnek.

Olvasson tovább, jönnek a mellek!

A B pavilonba tartok, azt hiszem, a számítógépes fészekbe, de egyre biztosabb vagyok a dolgomban, ahogy tizenéveseket sodornak mellém a bekötőutak, és meglátom a bejáratnál ácsorgó hoszteszlányokat. Aztán amikor belépek, és meglátok egy csajt, aki két szál csöcsben kattintgat egy számítógépet, már biztosan tudom, hogy megérkeztem.

Miközben azon gondolkozom, hogy mi köze van a melleknek a nyomtatott áramkörökhöz, azt próbálom megtudni, hogy hol vannak a moddolt számítógépek, de senki nem tud segíteni.

Modding ang, a számítógépház változatos átizélése.

Végül egy nyolcéves forma srácból próbálom kiszedni az információt, persze elsőre tudja, ott, hátul, arra keressem. De ott, hátul nincs semmi, még csöcsök se. Üres kiállítótér középen, pár gyárilag moddolt ház (annál csak az emberevés szörnyűbb), ez minden. Szerencsét próbálok a Computermode standjánál, félretolom a pultra pakolt whiskys üveget, és megkérdezem az egyik bennfentestől, hol vannak a moddolt gépek. Kiderül, hogy a whiskys üveg például pont az. Gégény Csabától, a Computermode mindenesétől azért megtudom azt is, hogy a verseny hétvégén volt, a pályázók hazavitték gépeiket, csak a nyertes darabok maradtak.

Kompresszor, kipufogó

A Ballantines-pc például szakmai díjat kapott. Sikerült az üvegbe egy 733 megahertzes Pentium III-ast, 256 megabájt memóriát, 40 gigabájtos merevlemezt, meg egy hatvan wattos tápot belezsúfolni. A gép a hátára vágott lyukon keresztül szívja be a levegőt, a nyakán löki ki, igaz, működnie nem kell. A versenykiírások szerint ugyanis elég, ha minden szükséges alkatrész benne van a dobozban, az már nem számít, hogy a cucc elindul-e.

Körbenézek, van egy Garfield is a whisky mellett, persze az is számítógép. Csaba kibontja a koponyáját: a macska agyában táp van.

A fődíjas gép is itt maradt, a szörnyeteg a megjelenésén túl azzal szerzett elismerést, hogy saját készítésű kompresszor meg vízhűtés van benne, ráadásul az oldalára szerelt kipufogókból motorhang szól, állítólag. Egy egyetemista készítette, ez a diplomamunkája.

Isten a gépben

A legjobban mégis az a konfiguráció tetszik, amelyet kizárólag kidobott alkatrészekből raktak össze. A tulajdonos kukákból túrta ki az alaplapot, meg a többi hozzávalót, és az egészet egy merész hungarocell-fémváz-házba pakolta.

Aztán ott van az a gép, amelyik egyesíti a számítástechnikát és a modern, letisztult vonásokat, a fakerettel jelen van a múlt is, de a plexilemezbe vésett bibliai idézeteknek hála Isten is a gépben van. De lehet, hogy még sincs, a nagydíjhoz kevés volt az eklektika.

A legfeltűnőbb mégis a Tie Fighter. Ha 15 évvel fiatalabb lennék, ilyet követelnék születésnapomra. A gép maga az asztal, a szárnyak a lábak, csak Darth Vader helyén egy Pentium ücsörög, amiben azért kevesebb a nyomtatott áramkör. Az asztalra pakolt monitoron futó slide show az építés körülményeit mutatja be.

Csajok a pályán

A naiv művészet csodája a virágokkal díszített ház. Jobbról nézve olyan, mintha margarétás matricákat ragasztott volna a készítő a házra, ami önmagában még nem egy nagy moddolás, de a másik oldalon azért kivagdostak egy-két darabot a dobozból, ami már majdnem az. Belül meg átfestették a gépet, de nem fújták, hanem festékporral vonták be az alkatrészeket, aztán az egészet kisütötték kemencében, hogy strapabíróbb legyen a bevonat. Lehet karcolni, a festék tart. De ez a gép nem is ezért érdekes, hanem mert ez az első a hazai "Magyar Tuning és Modding Kiállítás és Verseny" történetében, amit nem férfi csinált. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet az a lány, aki szabadidejében számítógépházakat vagdos.

„Izé, és hogy néz ki?” - kérdezem attól, aki látta.

„Teljesen átlagos lány, egyáltalán nem ronda” - válaszol a neve elhallgatását kérő interjúalany, és a válaszból kiderül, hogy azért senkinek nem egy modell jut eszébe, amikor moddolásra gondol. Mindenesetre fiatal versenyzőről van szó, legfeljebb 14-15 éves lehet, tudtuk meg.

Az utolsó gép, ami még kint maradt, a malac - nekem legalábbis egy feketére festett, alaplappal kitömött disznó jut róla az eszembe. Kiderül, hogy ezt egy olyan versenyző készítette, aki minden évben indult, de még soha nem nyert semmit. Idén sem, de a kitartásáért cserébe kapott egy gépet. A tavalyi verseny egyik díjazottját a tulajdonos átadta a a Computermode-nak, azzal a kikötéssel, hogy azt valamelyik arra érdemes pályázó kapja meg. Így lett Neo a malacé.