Brown egy összekevert kockát nyom a robot kezeibe. Az megforgatja a kockát a kamera előtt - amelynek képe USB-kábelen keresztül egy PC-be táplálódik. A PC-n futó szoftver először is felismeri a színeket, feltérképezi a kocka felületén uralkodó állapotokat. A számítógép ezután megoldja a rejtvényt, és egy infravörös periférián keresztül utasítja az RCX-mikroszámítógépeket, amelyek robot három karját irányítják. A kocka színei átlagosan húsz tekerésből, negyedóra alatt letutizódnak.
Jó megoldások
"Jó megoldások kivételesen jól összerakott kombinációjával állunk szemben" - mondta Michael Andersen, a Lego MindStorms részlegének szoftvertervező mérnöke a New York Timesnak.
Jonathan P. Brownnak hosszú hónapokba és körülbelül ezerszáz alkatrészre volt szüksége a fantáziadús Kockakirakó (Cube Solver) névre hallgató kivételes robot összeállításához.
Kemény kocka
Tekerjünk egyet! |
A Rubik-kocka, amelyet Brown a szomszéd kertjéből lopott, azonban túl merevnek bizonyult - a szakember ezért először ráfújt szilikonos zsanérdezodorral. Az eredmény nem volt kielégítő, Brown ezért műanyag késeket tolt a kockák közé, és egy estére állni hagyta a tárgyat. Másnap reggelre a kocka olyan laza volt, mint Mc Hammer gatyája.
Váratlan csavar
A robot elkészítése és a Rubik-kocka kirakására már korábban (mások által) megírt program illesztésére egy hónap kellett Brownnak. A szakember ekkor úgy vélte, mindössze három hét kell a befejezésig - ekkor úgy gondolta, bizonyosan léteznek valahol felhasználható színfelismerő programok. Tévedett.
Három hónapot töltött a chicagói egyetem könyvtárában, végül maga írta meg a hiányzó szoftvert.
Jonathan P. Brown egyébként brit és szakértőként keresi kenyerét egy chicagói cégnél, amely speciális légkondicionáló berendezéseket épít történelmi épületekbe. Egy ötéves fia van.
Az első MindStorms szettet két évvel ezelőtt vásárolta egyik barátja tízéves gyermekének javaslatára. Azóta legóspecialistává vált, és ő moderálja a Legó weboldalán a MindStorms fórumát.