Kéne. Az idejét sem tudom, mikor éreztem egy pc-vel kapcsolatban utoljára azt, hogy minden hiányosságával, nyűgével együtt is szívesen megtartanám, de most, hogy pár napja tesztelgetem az Asus Eee Topot, határozottan ez az érzés fogott el. Persze bőven lenne rajta még mit javítani. Persze gyenge. Persze nem elég olcsó. Mégis olyan kompakt, amit tud, azt olyan kiegyenlített színvonalon tudja, hogy az asztali gépek között igazi ritkaságszámba megy.

Jól loptak

A koncepció pofonegyszerű volt: fogták az Asus Eee alkatrészeit és belepakolták azokat egy asztali gépbe. Az eredmény egy rendkívül vékony, zajtalan, nem különösebben erős, de használható rendszer lett, méghozzá olyan gusztususan csomagolva, hogy egyből megindul a nyálelválasztás azoknál, akik szép számítógépeket szoktak enni.

Nevezhetjük persze óriási lenyúlásnak is az Asus Eee Topot, mert az: az Apple évek óta ugyanezzel a koncepcióval árulja sikeresen az iMacet. Abban is laptopprocesszor és memória, integrált grafikus mag dolgozik, a formája meg az alumíniumburkolatú modellek érkezéséig ugyanolyan volt, mint a most megjelent Asusnak. Látszólag tényleg ugyanarról a koncepcióról van szó, valójában a fehér, monitorral egybeépített házat és a laptopokét idéző billentyűzetet leszámítva óriási különbség van a két rendszer között.

Először is az iMac processzora, grafikus gyorsítója kétszer, háromszor nagyobb teljesítményre képes, mint az Asus Atomja, GMA-ja. Aztán amíg az almás gép Mac OS X-et futtat a legalább 20 colos monitoron, addig az Asuson moddolt Windows XP van a 15,4 colos kijelző mögött. Ja, és majd elfelejtettem: az iMac 1200 dollártól indul, míg az Asust már feleennyiért is meg lehet kapni.

A célközönség tehát különbözik, és éppen ebben rejlik az Eee Top ereje: olyan otthonokba viheti el a harmonikus, megfelelően formatervezett gépek ötletét, amikben eddig bézsszínű szörnyek zúgtak térdmagasságban.

Minden pont elég

A fehér keretbe épített monitorszámítógép-kombó valóban szép, ahogy az átlátszó plexi-támaszték is, amit kék fénnyel világít meg a gyártó. Jó irány, hogy ennek a fénynek az erejét módosíthatjuk, és akinek nem jönnek be az eféle úri huncutságok, azok ki is kapcsolhatják a világítást.

Az előlapon a fényerőt és a hangszórót állíthatjuk, valamint kikapcsolhatjuk a gépet, a hátlapon a bemenetek sorakoznak. Négy usb-ből kettőt lefoglal az egér és a billentyűzet, utóbbiban azonban szintén van egy usb-port, ami az Eee Topban sem elég erős ahhoz, hogy meghajtson egy pendrive-ot. Az egérhez viszont elég. Van még hátul hangbemenet meg kimenet, ethernet-nyílás, a gép baloldalára meg a kártyaolvasó mellé újabb két usb került. Ha nagyon akarjuk, egyszerre akár hat egeret is köthetünk a Topra, de akinek sok usb-s eszköze van, az biztos értékeli majd a bőséget.

A gép kijelzője remek, főleg persze árához viszonyítva. Nem állítom, hogy nem lehet sokkal jobb minőségű lcd-ket kapni, de azok magukban többe kerülnek, mint az Eee Top hardverestől, billentyűzetestöl. A 15,6 colos képernyő felbontása 1366x768 pixel, elfér rajta az összes ablak, böngésző, amire szükség van, nem óriási, de elég. A káva felső részébe 1,3 megapixeles kamerát épített a gyártó, ami a többi alkatrészhez hasonlóan pont megfelelő minőséget nyújt: mindenből lehetett volna sokkal jobbat építeni a gépbe, olyat, ami első ránézésre is többet ad a felhasznált technológiánál, hétköznapi használat mellett viszont alig vennénk észre a minőségváltozást.

Pont ebben alkotott zseniálisat az Asus: sikerült tökéletesen belőnie az átlagos júzer igényeit, és bár épp csak kielégíti azokat, semmiben sem nyújt kevesebbet a kívánatosnál. Maradva a digitális kameránál: a képe nem túl éles, a színek nem elég telítettek, ráadásul túlexponál a csip, de mindebből semmit sem veszünk majd észre, amikor 320x200-ban MSN-ezünk. Videocsetelés közben valószínűleg egy húszezer forintos webkamera sem nyújtana többet, másra meg nem használunk webkamerát.

Nemcsak gyenge, de erős is

Nem fogunk elájulni a hangszóróktól, de ahhoz elég hangosak, hogy megmutathassuk ismerőseinknek a youtube-os videókat, precíziós célzásra alkalmatlan az egér, de finom a tapintása és jó vele dolgozni, nincsen numerikus rész a billentyűzeten, de attól még lapossága miatt gyönyörű és jól is használható.

De ez a fajta kettőség igaz a hardverre is: hiába új az Atom, hiába van benne egy rakás fejlett technológia, attól még kortársaival összehasonlítva lassú. Legfeljebb egy 900 megahertzes Celeron teljesítményét hozza, a 2 gigahertzes Core 2 Duók közel háromszoros erőt adnak, de mindez kit érdekel, ha nem akarunk renderelni vagy játszani? Szerencsére manapság már egy ilyen lassú processzor is elég gyors ahhoz, hogy vidáman netezhessünk, hallgathassunk zenét vagy nézhessünk videót, igaz a nagyfelbontású filmek már akkor is megviselik a rendszert, ha csak 720p-s felbontásúak.

Nem is csoda, hiszen az integrált grafikus mag sem sokat segít a helyzeten, az egy gigabájt memória és a 160 gigabájtos merevlemez ugyan elég, de a Cinebench tesztje is megmutatja, hogy nem egy izmos konfigurációval van dolgunk. De nem győzöm hangsúlyozni, hétköznapi munkára elég a teljesítmény, és a többségnek a 720p-s videók meg a nagyfelbontású játékok hiányánál sokkal fontosabb, hogy a Top a laptopalkatrészeknek hála működés közben tökéletesen zajtalan és alig fogyaszt.

Átlagosan 50 watt, ennyit zabál fel a gép minden perifériája, miközben a legtöbb asztali gépnek csak a processzora többet követel, ebben meg a monitor is benne van. Mondjuk az optikai meghajtó például biztos nem fogyaszt sokat, merthogy nincs benne, ami az Eee Top egyik legnagyobb hibája: egy tízcolos netbooknak elnézzük, hogy nem lehet vele beolvastatni a dvd-t, de a Top sokaknak lesz elsőszámú asztali gép, márpedig egy ilyen konfigurációból egyszerűen nem lehet kihagyni az optikai eszközt.

Lehet tapogatni, de minek

Nem vígasztal majd az sem, hogy a monitor nem sima lcd, hanem egy érintőképernyős modell. Tök feleslegesen, tesszük hozzá, mert az Asus Eee Top fényesen bizonyítja, hogy a jelenlegi technológiák, rendszerek mellett az érintőképernyőnek egyszerűen nincs létjogosultsága, az esetek kilencven százalékában ugyanis könnyebb az irányítás az egérrel és a billentyűzettel. És most nem beidegződésekről van szó, inkább arról, hogy böngészés közben csak úgy tudok szkrollizni, ha a körmömet nekifeszítem a vékony gördítősávnak, hogy a sarokban alig lehet rábökni az apró X-re, hogy a szövegbevitel felismerése finoman szólva sem megoldott.

Eddig csak egyetlen olyan készülékkel találkoztam, amit maradéktalanul tökéletesen lehetett irányítani ujjakkal és az az iPhone , de annak minden elemét a kezdetektől úgy építették fel, hogy érintőképernyős rendszerként működjön. Amint akárcsak a funkciók harmadát-negyedét valamilyen perifériával kell kezelni, mert úgy kényelmesebb, inkább csak a billentyűzettel meg az egérrel dolgozik az ember, és nem kísérletezik közepesen kiforrott technológiákkal.

Pedig az Asus minden tőle telhetőt megtett, és a feladatot adott körülmények közt remekül teljesítette. A távol-keleti gyártó ugyanis ráhúzott egy divatos, tépőzáras ruhát az XP-re, egy szkint, ami tökéletesen eltakarja az operációs rendszer eredeti arcát, és amin keresztül a nagymamák is eredményesen szállnak harcba a 21. századdal. Easy módnak nevezi ezt a ruhát a gyártó, ami négy főmenüre bontja a felhasználási lehetőségeket: kommunikációra, szórakozásra, munkára és eszközökre. Az egyes menükbe kattintva óriási ikonok bukkannak elő, van ezek közt böngésző, néhány beállítási lehetőség, a Sun Office-csomagja, a StarSuite, de van itt közvetlen kapcsolat a Skype-hoz és az Outlookhoz is.

Lehetőségek földje

Az elinduló program ugyan már úgy néz ki, mint bármelyik rendszeren, de a menükbe gyűjtött felhasználási lehetőségek és az óriási ikonok biztos sokat segítenek a kezdő felhasználóknak. Az Eee Cinema nevű videó és képnézegető program viszont az egész képernyőt kitölti, legalább olyan jól néz ki, mint az Apple Front Row, és még ujjakkal is remekül irányítható: megmutatja, hogy kis munkával azért többet is ki lehet hozni a Windowsból és az érintésérzékeny felületekből, mint az elsőre gondolnánk, csak sajnos egyetlen alkalmazás nem váltja meg a világot.

Easy módban csak az alul folyamatosan látható tálca, meg az időnként felugró hibaüzenetek emlékeztetnek minket arra, hogy valójában egy Windows XP fut a háttérben, de az operációs rendszer egyetlen gombnyomással előhozható, amennyiben arra van szükségünk.