További Hardver cikkek
A Sun és az IBM egyszerre jelentette be újgenerációs szuperszámítógépét. Idén beköszönt a petaflopsok korszaka, amikor a számítógépek egymilliárdszor egymillió matematikai műveletet hajtanak végre másodpercenként.
Petabájtok és teraflopsok röpködnek a levegőben Drezdában a szuperszámítógépek szakértőinek legnagyobb konferenciáján. Az ipar két legnagyobbja egyaránt ezt az eseményt választotta a legújabb, minden addiginál gyorsabb gépe bemutatására: a Sun Ranger névre keresztelt szörnyetege csak percekig birtokolhatta a világ leggyorsabb számítógépének címét, az IBM Blue Gene/P-je gyorsan visszavette azt. Beköszöntött a petaflops korszka.
Az elbukott kihívó Ranger
A Sun Rangere Austinban, a Texas Advanced Computing Center kutatóközpontban lép munkába 2007 októberében. A gépet Linux vezérli, és több mint több mint 15 ezer darab négymagos AMD Opteron Barcelona processzor dolgozik benne a 105 terabájt memóriában és 1,7 petabájtnyi vincseszteren tárolt adatokkal. A gépen belüli kommunikációt egy InfiniBand switch vezérli, ami 110 terabájt/sec sebességgel terelgeti az adatforgalmat. A gép sebességének elvi maximuma eléri az 1 petaflopsot, amivel csaknem háromszorosan túlszárnyalja a jelenlegi leggyorsabb szuperszámítógépet, az IBM Blue Gene/L-t. A gép fogyasztása túllépi a hárommillió wattot, az ára 59 millió dollár.
Egy Blue Gene/L-t helyeznek üzembe a kaliforniai Lawrence Livermore National Laboratory kutatóközpontban
A régi-új bajnok Blue Gene
A P jelű új Blue Gene teljesítményét azzal próbálták érzékeltetni az IBM marketingesei, hogy csaknem hét és fél kilométer magas lenne az a laptopokból halmozott torony, aminek a számítási teljesítménye elérné az új szuperszámítógépükét. A Blue Gene/P-n szintén Linux fut, 294 ezer PowerPC 450-es processzor izzad benne 850 MHz-en, amelyek összesen 3 petaflops sebességet képesek összehozni elméleti maximumként, de a mérnökök szerint a gyakorlatban is 1 petaflops környékén járatható a gép.
Az első Blue Gene/P az év végén fog munkába állni az amerikai energieügyi minisztérium egyik kutatólaborjában, de rendelt már belőle a Max Planck Intézet, a New York-i Stony Brook egyetem, és a brit Daresbury laboratórium is.
A trónkövetelő TeraGrid
A TeraGrid valójában nem egy gép, hanem kilenc amerikai egyetem és kormányzati kutatólabor szuperszámítógépeiből álló hálózat, amelyek a SETI projekthez hasonlóan a "felesleges" számítási kapacitásukat dobják össze egy rendszerbe. A rendszer jelenleg 280 teraflops sebességet képes felmutatni, és 20 petabájtnyi háttértárral bír, így már most nagyjából olyan erős mint a Blue Gene/L, és az év végéig a hálózatba belépő új szervezetek gépeivel a kapacitás várhatóan közel a duplájára nő majd.
Tera? Peta? Flops?
A flops a "floating point operations per second", rövidítése, vagyis azt mutatja, egy másodperc alatt hány lebegőpontos (tört számmal végzett) matematikai alapműveletre képes a gép.
A tera- előtag az SI rendszerben tíz a tizenkettediken szorzót jelent, vagyis egymilliószor egymilliót. A peta- előtag ennek az ezerszerese (a sorban a következő az exa-, ami tíz a tizennyolcadikon, vagyis egymilliószor egymilliószor egymillió).
A számítástechnika nem tíz hatványaival dolgozik, hanem kettőével, így ezer helyett 1024 (kettő a tizediken) a szorzószám. A peta- előtag tehát esetünkben kettő az ötvenediken, vagyis 1 125 899 906 842 624.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
