Épp nem jó
Sietni már nem érdemes, az árverés lezárult, az időgép elkelt. Az oldalon található leírás szerint a szerkezetet 2239-ben készítette egy Dr. J. S. Strauss nevű férfi. A tulajdonos a háza alatt találta a műszert, miközben a fürdőszobáján ügyködött, de Strauss már nem volt a közelben. Az időgép egy korhadó faszekrényben hevert, elzárva a külvilágtól, néhány öreg fénykép társaságában. A tulajdonos a leírásban szemérmesen beismeri, hogy nem ért túl sokat az időgépekhez, de vizsgálatai alapján a gép kigyulladhatott valamikor az idő végtelenjében, éppen ezért most nem is működik a masina
Ráadásul minden jel szerint el is csórtak belőle pár fontosabb részegységet, de ebben már végképp nem biztos a tulajdonos. Maga az időgép nem túlságosan jelentős, mindössze 10 kiló az egész, fél méter magas, nagyjából ugyanilyen hosszú, és 25 centi mély, ami időgépek között valóban nem számít túlságosan nagynak (vö: Braun doktor DeLoreanja)
Ott maradt és letelepedett
Az időgép rövid történetéről annyit lehet tudni, hogy Dr. J. S. Strauss egy furcsa ötlettől vezérelve 2239-ből, illa berek, nádak, erek, a korai 1900-as évekbe röppent, ahol aztán lerohadt az időgép, mint már említettük, a tűztől, nyilván. A képek alapján az öreg Strauss végül – mit volt mit tenni - Dél-Kaliforniában telepedett le, ahol az eladó szerint szerzett pajtásokat, sőt, még pajtásnőket is.
Az időgép jelenlegi tulajdonosa 2004 decemberében találta a rozsdásodó, kiégett izét, egyből meg is próbálta működésre bírni, de nem ment, pedig még az autószerelő havert is segítségül hívta. Bár az eladó tisztában van vele, hogy korunk legnagyobb felfedezését tartja a kezében, nem tudta beindítani, ezért hát eladta az Ebayen.
Mint leírta, jól jön neki az extra pénz a fürdőszoba befejezéséhez. A cucc végül 647 dollárért, azaz 123 ezer forintért kelt el. Persze ha a vásárlónak van egy kis esze, megszereli, visszautazik az időben, kiássa magának az időgépet, és akkor már nem is kell megvennie a múltban. Vagy lesz két időgépe a jövőben.
Vagy valami.