Évtizedes csúcstechnika

T. fáradtan rántja be maga mögött az ajtót. Táskáját a sarokba vágja, magát meg a fotelbe, csúcstechnikás számítógépe elé. Hideg van, amúgy 1995. Gépén az ablakokon beöntött operációs rendszer, a Windows 95 terpeszkedik. Augusztus közepén jelent meg hivatalosan, még a híradók is beszámoltak róla, gyorsan fel is telepítette, gyorsan meg is utálta.

Elégedett a rendszer

De akkor is, egy csúcstechnikás, 133 megahertzes Pentium processzor mellett - amit közel száznyolcvanezer forintért vásárolt - hogyan néz már ki a DOS 6.22, meg a Windows 3.11.? Persze a többi haver még ezekkel szenved, de azoknak csak DX2-66-osuk van, alig bírták kicsengetni érte a huszonötezret, meg összekaparni a húszezret a négy megabájt memóriára.

Ez persze elég a 95-nek, de boldog nem lesz tőle. T. azonban 16 megabájtnyi memóriát tárol a gépében, amit hetvenezer forintért vásárolt, ez persze meglehetős önbizalom-túltengést eredményezett. A gép elindítása után a tápventillátor halkan felzúg, majd megkísérli összeszedni magát a rendszer. T. ügyet sem vet a gép megpróbáltatásaira, legújabb pc-s magazinjait lapozgatja.

Az AMD-ről olvas, szája széle mosolyra húzódik: biztos benne, hogy a társaság végnapjait éli, két processzorcsaládja, a 486-os alaplapokba szánt 5x86 és a Pentium-klón 5k86 is elég gyengén szerepelt a teszteken. Egyáltalán miféle hülyeség ez a „K”, ilyen névvel csak megbukni lehet, mi lesz a következő, K6, K7? Bár a hírekben szerepel, hogy az AMD megvásárolta a kicsi, innovatív gyártót, a NextGent, ami igaz teljesítménynövekedést ígér, ez már halottnak a csók – gondoltja T. és elégedetten nyugtázza, hogy milyen remek hasonlattal élt.

Kettős élet

A gép bebootolt, megjelenik a Windows kezelőfelülete, start, ezt nem bírja megszokni, ez mekkora baromság, mintha nem tudná magától, hogy hová kattintson, ha akar valamit! Idegesen ugrál az ikonok között, Mechwarrior 2, Phantasmagoria, esetleg Mortal Combat 2, mozog a kurzor, jobbra-balra, fel-le, igazából gyilkolni akar, úgyhogy halálos küzdelem második felvonás, ezt inkább DOS-ból indítja. Kilép az ablakon, c:\, per, hát per games, persze, aztán indítja is, miközben egy Cyrix-ről álmodozik.

Olvasta, hogy a Cyrix legújabb fejlesztése, a 6x86 azonos megahertzen húsz százalékkal gyorsabb, mint a Pentium, ami azt jelenti, hogy ha sikerülne szereznie egy 133-as változatot, az Pentiumban annyit jelentene, hogy… egyegészkettőszőr százharminchárom, kerekítve, 166! Na az már szép lenne, tíz év múlva nem lesz AMD, nem lesz Intel, Cyrix lesz, aki nyer, és megint boldog, mert eszébe jutott ez a remek rím.

Enter, kerreg az egy gigabájtos merevlemez, Quantum, harmincnyolcezer volt. Elindul a program, kivel legyen, hát persze, hogy JAX, nagydarab fekete bokszoló, vele csak nyerni lehet, olyat üt a földbe, hogy beleremeg, vagy inkább Baraka? Van pengedobás, pengeváltás, de olyan ocsmány a pofája, hogyan lehet beleélni magunkat egy busafejű koponya bőrébe, hehe, legyen inkább Sub-Zero, vele úgyis keveset játszik. Jönnek az ellenfelek egymás-után, T. ujjból nyomja a kombókat, a végén Fatality, kár hogy nem maradt meg az első részből a gerinckitépés, ha jó kedvében van Friendship vagy Babality.

Rutinból öl

Oda sem figyel, Kintaróig nincs ellenfél, közben inkább egy 3D-s kártyán gondolkozik. T. jól felkészült, mindent tud a legújabb fejlesztésekről, persze a gépben még a Trident próbálkozik, de T. már tudja, T. biztos benne, hogy a jövő gépeiben már nem a videokártya lesz a legérdektelenebb alkatrész. Hogy is hívják? Nvidia NV1, ízlelgeti a szót, miközben vér fröccsen a halott Johnny Cage-ből. T. boldog a gondolattól, hogy rövidesen lekerül a bonyolult grafikai számítgatások terhe a processzorról és azokat egy célhardver, a 3D-s kártya veszi át. Másodpercenként tízmillió pixeles számítási sebesség, gondolja, és kissé beleborzong, na, Kintaro halott, mindjárt jön Shao Kahn. Azért még gyűjt rá egy kicsit, két megabájt videómemóriával bruttó kilencvenezer, majd tavasszal, amikor esnek az árak, Sub-Zero wins.

Tapogatózik a cd-k között, pontosabban kettő cd között, ezerkettőért íratta darabját, rá is fért minden játéka, kivéve a Phantasmagoriát, hét kell a dögnek, döbbenet! Mindenesetre, ha már megvette, legyen használva a huszonötezerért beszerzett négyszeres cd-lejátszó. Lehet, hogy visszarakja az Alone in the Dark 3-at, de ha gondolkozós, akkor inkább a Command & Conquer. Játszik és újra elámul a grafikától. A nyomtatott áramkörök némán sercegnek, könnyedén alakítják a nullások és egyesek sorozatát élethű képekké. Fejleszteni kéne.

Deja vu

T. fáradtan rántja be maga mögött az ajtót. Aktatáskáját a sarokba vágja, magát meg a bőrfotelbe, csúcstechnikás számítógépe elé. Hideg van, amúgy 2005. Számítógépén Windows XP fut. Indítás után felzúg a táp, a processzor, a videokártya és az alaplapi csipszet ventillátora, rohadt kis kabócák, a saját hangomat sem hallom tőletek!

A gép lelke, a valaha gyártott leggyorsabb asztali processzor, az AMD Athlon FX55, kódnevén a K8-as, teljesítményét máskülönben négyezer megahertzesre értékeli a gyártó. T. gondolkozott, hogy esetleg Intelt vesz, más gyártó úgysincs a piacon, végül talán a százötvenezres ár, talán az abc-ben elfoglalt hely miatt inkább az AMD terméke mellett döntött.

Két gigabájtnyi DDR memória tárolja ideiglenesen az adatokat, hetvenezerből megvolt. Videokártyája egy Nvidia 6800 GT, kódnevén NV45, kilencvenezerbe fájt 256 megabájt memóriával. Boldogan gondol az első 3D-s kártyájára, amit 1996 tavaszán vásárolt, és mosolyog is ugyanakkor, hiszen a mostani kártya több ezerszer nagyobb teljesítményt présel ki magából. És ugyan kiben nem indul meg az endorfintermelés hatmilliárdos, élsimított, textúrázott pixelsebesség hallatán? Elindítja a Doom3-at, vagdossa a húscafatokat és újra elámul a grafikától. A nyomtatott áramkörök némán sercegnek, könnyedén alakítják a nullások és egyesek sorozatát élethű képekké. Fejleszteni kéne.