A Wii kibelezve

A Nintendo a konzolgyártás Cipollája: képes bármit elhitetni a tömegekkel. A Wii bemutatójáig úgy tűnt, egyetlen dolog határozza meg egy játékgép értékét, mégpedig a hardver. Az, hogy hány magot sikerült belezsúfolni a processzorba, mekkora órajelen jár a grafikus csip, hányszor fér rá az adathordozóra a teljes Dallas-sorozat, hd-felbontásban. Aztán jött a japán cég, és beintett a gigahertzeknek. Szó szerint: a Wii processzorának az órajele még az 1000 megahertzet sem éri el.

A nyertes az IBM

A hivatalos álláspont szerint a konzol azoknak készült, akik sokkos állapotba kerülnek a processzor szó említésétől, éppen ezért nem is fontos a frekvencia. Annyira nem, hogy a Nintendo soha nem hozta nyilvánosságra a pontos specifikációt. Mi viszont megpróbáltuk felkutatni, amit lehet. Többnyire pletykákról van szó, amiket a Nintendo sosem erősített meg, de a legtöbb szakértő egyetért a Wii belsőségeit illetően.

Az biztos, hogy a processzort az IBM gyártja (akárcsak a PS3 Cellt és az Xbox 360 Xenont). A Broadway kódnevű egymagos csip a szóbeszéd szerint 729 megahertzes, és nagyjából annyival gyorsabb elődje, a GameCube processzoránál, amennyivel nagyobb az órajele. A kockában 485 megahertzen üzemelt a cpu. Összehasonlításul: a Xenon három-, a Cell nyolcmagos, mindkét csip 3,2 gigahertzes.

A grafikus magot az Ati készíti (akárcsak az Xbox 360-ét), a csip órajele 243 megahertz, és három megabájt beágyazott memóriát passzíroztak bele. A Hollywoodnak nevezett gpu 3,9 gigabájtos másodpercenkénti sebességgel kommunikál a 486 megahertzen ketyegő központi memóriával. Összehasonlításul: az Nvidia Geforce 8800 hússzor ekkora sebességgel beszélget a rammal. A pletykák szerint a Hollywood másfélszer gyorsabb, mint a GameCube grafikus processzora volt.

A Wii 88 megabájt központi memóriát használ, ennek típusa GDDR3-as, és közvetlenül eléri a Broadway és a Hollywood is.

Kompatibilis az előddel

A konzol az egy- vagy kétrétegű optikai lemezeket képes olvasni, nagyjából olyan sebességgel, ahogyan egy hatszoros dvd-meghajtó szedi le a diszkről az adatokat. A Wii 12 centiméteres lemezei a szabványos dvd-khez hasonlóan rétegtől függően 4,7 gigabájtot és 8,5 gigabájtot tudnak tárolni, és a gép tudja olvasni a GameCube lemezeit is.

A dvd-tok méretű konzolba belefért még 512 megabájt flashmemória is. Ezt nem lehet eltávolítani, viszont a gép ezen tárolja a mentéseinket.

A Wii egyszerre négy távirányítót tud kezelni, ezek bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikálnak a konzollal. Képes fogadni egy SD-kártyát, két GameCube memóriakártyát, négy GameCube kontrollert, meg van rajta két usb 2.0 kapu. A kis fehér konzol képes drótnélküli kapcsolaton keresztül felmászni az internetre, és a beépített Opera böngésző úgy alakítja át a weblapokat, hogy azok a hagyományos tévéken is élvezhető minőségben jelenjenek meg.

Van hangszóró a távirányítóban is, de a gépbe egy Dolby Pro Logic II-kompatibilis csip került.

A készítők szerint a flashmemóriához hasonló drága alkatrészeken bukott meg a Wii eredeti koncepciója: az első vázlatok felrajzolásakor még úgy volt, hogy 100 dollárból kijön a konzol. Aztán rájöttek, hogy nem lehet kispórolni sem a memóriát, sem a normális grafikus magot, ahhoz viszont ragaszkodott a társaság, hogy – szemben a PS3-mal és az Xbox 360-nal – nyereséges legyen a gyártás. Ennek, meg a drága kontrollernek köszönhető a 250 dolláros végső ár.