Már Kolumbusz is írt a Bermuda-háromszögről

Nagyot robbant az a semmiből előbukkanó hír pár napja, hogy norvég kutatók megfejthették a Bermuda-háromszög titkát. A nálunk is megjelent cikk szerint a norvégok a Barents-tengeren talált hatalmas krátereket hozták összefüggésbe az Atlanti-óceán rejtélyesnek mondott területével, csak az a baj, hogy

• a norvég kutatók még véletlenül sem akarták megfejteni a Bermuda-háromszög titkát, illetve
• a Bermuda-háromszögnek nem is nagyon van titka.

Lássuk is sorjában.

Buborék, buborék, színejátszó, szép norvég

A norvégok háromdimenziós térképet készítettek a Barents-tenger fenekén található, valóban óriási kráterekről, melyekből valóban hatalmas metánbuborékok szabadulhattak fel valamikor az előző jégkorszak végén. Ahogy Karin Andreassen, a kutatás vezetője fogalmazott: a pontos eredményeket összefoglaló tanulmányra még várni kell, de annyit már most elmondhat, hogy nem céljuk a Bermuda-háromszöggel kapcsolatban bármilyen következtetést levonni.

A félreértést az okozhatta, hogy a gyilkos metánbuborékok már évekkel ezelőtt is felkerültek arra a listára, amelyen a Bermuda-háromszög rejtélyét megoldó dolgok vannak. Most, hogy tisztáztuk szegény norvég tudósokat, akik valószínűleg sosem gondolták, hogy ekkora sikert ér majd el a bejelentésük, lássuk, mi a helyzet a Bermuda-háromszöggel, úgyis azért kattintott mindenki.

A Bermuda-háromszög egy hivatalos térképeken nem létező, nagyjából 1,3 millió négyzetkilométeres terület az Atlanti-óceánon, a háromszöget alkotó vonalakat Bermuda, Florida délkeleti csücske és Puerto Ricó-i San Juan között kell meghúzni. A legenda szerint itt már évszázadok óta megmagyarázhatatlan körülmények között hajók, illetve a huszadik században repülők tűnnek el, mindenféle vészjelzés nélkül, kristálytiszta időjárásban, szóval rejtélyesen.

Kolumbusz, bombázók

Maga az elnevezés 1967-ből, egy újságcikkből származik, a földrajzi elnevezésekért felelős szervek a világon sehol sem jegyezték be hivatalosan a Bermuda háromszöget, hiszen ennek egyetlen oka egy legenda lenne. Na jó, sok legenda, hiszen tényleg egész sor hajó és repülő tűnt itt el, sőt, már Kolombusz is feljegyezte, hogy furcsa villanásokat látott, mikor errefelé hajózott, és az iránytűje is furcsán viselkedett. Az iránytű megbolondulását a szakértők azzal magyarázzák, hogy Florida környéke az egyik olyan hely a Földön, ahol az iránytű nem a mágneses, hanem a Földrajzi Északi-sark felé mutat.

A leghíresebb esemény talán az az 1945-ös eset, amikor egy amerikai bombázókötelék tűnt el Florida partjaitól nem messze – az időjárás jó volt, a köteléket egy tapasztalt pilóta, Charles Taylor vezette. A felszállás után bő egy órával Taylor jelentette a toronynak, hogy baj van az iránytűkkel, és úgy gondolta, hogy nagyon eltértek az tervezett útvonaltól, az eredetileg kijelölt keleti irány helyett talán délnek repültek. A lényeg, hogy a kötelék eltévedt, és máig nem tudni, pontosan hol fogyott ki a gépekből az üzemanyag, csak annyi biztos, hogy a 19-es kötelék nem tért vissza.

Ha csak ennyit írunk le, még akár rejtélyesnek is mondhatnánk a történteket. De tudni kell, hogy 1945-ben még nem volt se GPS, se más, ami sokat segíthetett volna a pilótáknak, ráadásul Taylor korábban kétszer is eltévedt más bevetéseken, és mindkétszer a tengerből mentették ki. Bár a jegyzőkönyvek tanúsága szerint felszólították, hogy adja át a parancsnokságot valaki másnak, ő ezt nem tette meg. A jegyzőkönyvek ráadásul azt is rögzítik, hogy a szárazföldi radarok órákkal később is be tudták még mérni a gépeket, de a rádiókapcsolat már olyan gyér volt, hogy nem tudták közölni a gépekkel a helyzetüket.

A történet rejtélyességét növeli, hogy a bombázók felkutatására felküldött, két Martin Mariner közül az egyik szintén elveszett – hogy miért, máig se tudni, könnyen lehet, hogy a Miami partoknál többször is észlelt, természetes forrású zavaró hatás kavarta meg a gépet.

A Bermuda-háromszögben titokzatos körülmények között eltűnt hajók és repülők történetei között akadnak még ennél is izgalmasabbak. Szellemhajók, melyek teljes legénysége eltűnt. Óriási teherhajók, melyek nyom nélkül vesztek el. Repülők, melyek eltűntek a radarról, és sosem kerültek elő. Több tucatnyi megoldatlan rejtély, és nem csak az előző évszázadból: 2005 és 2007 között három repülő, és velük együtt 16 ember is eltűnt – hiába indítottak keresőakciókat, egy csavart sem mosott partra belőlük az óceán.

De ott sok a vihar, nem?

A kutatók természetesen megszállott módon próbálnak a titok nyomára lelni. A legvalószínűbb négy lehetőség között van

• a már tárgyalt metánbuborék (a vízfenék alól hirtelen kiszabaduló, óriási gázbuborék felboríthatná a hajókat és lángra gyújthatná a repülőket),
• a Sargasso-tenger különleges áramlatai (ez a világ egyetlen, part nélküli tengere, határait három ellentétes irányú áramlás, a Golf-, az Egyenlítői- és az Antilla-áramlat adja, és az utazók évszázadok óta küzdöttek azzal, hogy az áramlatok akár hetekre is csapdába ejtették a hajókat),
• elektromos köd (láthatatlan, de a gépek és hajók elektronikáját túlterhelő, titokzatos meteorológiai jelenség),
• természetfeletti okok (az ufók/szellemek/illuminátusok/Soros György elviszi azt, aki rossz).

Ezek közül tételesen még egyet sem sikerült bizonyítani, tehát akár azt is mondhatnánk, hogy tényleg van valami a Bermuda-háromszögben. Érdemes azonban más irányból közelíteni.

Ha van bármi veszélyes arrafelé, akkor nyilván a biztosítótársaságok csak jóval drágábban kötnének szerződést az arra közlekedő hajókkal és repülőkkel, különben nem érné meg nekik. A helyzet azonban az, hogy a londoni Lloyd's biztosítótársaság nem kalkulál más árakkal csak azért, mert valaki elhajózik Florida, Puerto Rico és Barbados között.

Pedig nem lenne hülyeség, mármint üzleti szempontból, hiszen teher- és turistahajók tömkelege közlekedik errefelé, és nem csak vízen, de a levegőben is elég forgalmas környék ez. A cikk írásakor, csütörtök délután például ennyien voltak a légtérben, és lapzártáig egyetlen eltűnt repülőről sem jött jelentés.

Persze oké, ki hisz a biztosítóknak. De ha kutatunk még egy picit, kiderül, hogy az amerikai parti őrség sem kíséri különleges figyelemmel a Bermuda-háromszöget, az adataik szerint ez se veszélyesebb, mint az USA partvidékének más területei. Ha a nemzetközi felméréseket nézzük, kiderül, hogy a Bermuda-háromszög nem a világ legveszélyesebb helye tengeri közlekedési szempontból, de még csak az első háromba sem fér be (sőt, az első tízbe se). Az első háromban ugyanis a Dél-kínai-tenger és az Északi-tenger mellett, kapaszkodjanak, a Földközi-tenger szerepel.

A Bermuda-rejtély sokak szerint nem több annál, mint hogy az emberek könnyebben elhiszik, hogy valami megmagyarázhatatlan erő, valami felsőbb hatalom miatt zuhannak le a gépek és süllyednek el a hajók, mint hogy elfogadná, hogy

• Florida környékén rengeteg az erős, trópusi vihar
• és hogy a hajók és a repülők rendszerint emberi mulasztás vagy technikai hiba miatt szenvednek balesetet.

Számos területről lehetne ilyen furcsaságokat mesélni. Erdőkről például, ahol gyakorlott túravezetők tévednek el, barlangokról, ahol gyakorlott barlangászok halnak meg, vagy épp hegyekről, melyek oldalán tucatjával fekszenek a jéggé fagyott hegymászók. Valahogy ezekben az esetekben el tudjuk fogadni, hogy akár egyetlen rossz döntés is vezethet ahhoz, hogy örökre eltűnjenek emberek.

Már a hetvenes években is volt olyan vizsgálat, amely bebizonyította, hogy a háromszög környékén történő esetekkel kapcsolatos feljegyzések sokszor tévednek, túloznak vagy akár hazudnak is. Nem egyszer tiszta időt írnak, pedig a meteorológiai adatokból kiderül, hogy viharos volt a tenger. Voltak esetek, mikor a baleset helyszínét tették pár száz kilométerrel odébb csak azért, hogy a nem hivatalos vonalak közé kerüljön át a történet.

Természetesen nem állítjuk, hogy nem történnek titokzatos dolgok, mindössze annyit, hogy a világon mindenhol történnek titokzatos balesetek. Hallottak például a repülőről, amely két éve, röviddel a felszállás után nyom nélkül eltűnt, és hiába keresik folyamatosan azóta is, nem tudni, mi történhetett? Jó, hát az pont nem a Bermuda-háromszögben volt, hanem a Thai-öbölben, valahol Malajzia és Vietnam között. Lehet, hogy egy metánbuborék nyelte el? Esetleg a nagy mennyiségű lítium-ionos akkumulátor kapott lángra a csomagtérben? A kapitány őrült meg (mint a másodpilóta a Germanwings-tragédiában)? Talán sosem derül ki. De ettől még kár lenne vonalakat húzgálni szigetek között, és azt mondani, hogy na, ott van valami ördögi.