A szoftverszabadalomi irányelv ellen harcol az Európai Parlament

Mint emlékezetes, a 25 tagállam kormányát képviselő EU Tanács március elején, mintegy egyéves vita után hagyta jóvá a számítógépes találmányok szabadalmaztathatóságáról szóló irányelvet, amelyet röviden csak szoftverszabalmi irányelvként gúnyolnak. A Tanácsban elfogadott verzió számos, főleg szabadszoftver-párti kritikusa szerint nagyon rossz, lehetővé teszi a számítógépes programok levédését is. Ezt a véleményt osztja az Európai Parlament is.

Az EP már egyszer, az első olvasatban kivágta a javaslat méregfogát, de a Tanácsban nem fogadták módosító javaslataikat. Egyelőre semmi jele nincs annak, hogy a Parlament a második olvasatban meggondolta volna magát: egy, a hét elején tartott brüsszeli parlamenti meghallgatáson gyakorlatilag csak kritikus hangokat lehetett hallani. Így elég valószínű, hogy az irányelv jelenlegi formájában nem emelkedik jogerőre (ahhoz a Tanácsnak és a Parlamentnek, a két fő uniós jogalkotó szervnek egyet kellene értenie).

Az EP nem kér a szoftverszabadalomból

A meghallgatáson a témafelelős Michel Rocard (Európai Szocialisták Pártja, francia) azt mondta, hogy jelentésében mindenképpen garantálni fogja, hogy csak olyan találmányokat lehessen levédeni, amelyek konkrét, fizikai, technikai fejlesztések, nem számítógépes szoftverek. Az összes felszólaló EP-képviselő támogatta álláspontját, és emellett érveltek az ülésre meghívott szakértők is.

Utóbbiak - köztük Alberto Bercovitz spanyol európai jogi szakértő, Uma Suthersanen a dublini Queen Mary Intézetből és Francois Pellegrini, a Bordeaux-i Nemzeti Főiskoláról - azonban arra is rámutattak, hogy a gyakorlatban meglehetősen nehéz elválasztani a két dolgot egymástól: a hardver és a szoftver egy technikai találmány két oldala, összetartoznak és csak együtt működhetnek.

A probléma meglehetősen komplex. A szabadalmakat jelenleg az állami szabadalmi hivatalok, valamint az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) adja ki. Az ESZH az elmúlt időszakban úgy kezdte értelmezni a vonatkozó szabályokat, hogy olyan szabadalmakat is kiadott, amelyek áttételesen szoftverekre is vonatkoznak (például egy mosógépre, amelynek programját valamilyen szoftver irányítja) - holott az európai szabadalmi egyezmény explicite megtiltja a szoftver szabadalmaztatását.

Az uniós irányelv célja éppen az volna, hogy a zűrzavaros jogi helyzetet tisztázza. De hogyan? A jogszabály jelenlegi verziójának kritikusai szerint az irányelv éppenséggel kodifikálná a jelenlegi helyzetet, lehetővé tenné a szoftver szabadalmi levédését. Ez pedig - szerintük - elgáncsolná a szoftverfejlődést, mert a tőkeerős nagyvállalatoknak kedvezne, a gyakran ötletesebb és fejlesztésben erősebb, viszont anyagilag gyengébb kicsikkel és függetlenekkel szemben. Mások - így a nagyok - szerint viszont a szigorú szabadalmi védelem fontos, mert egyébként nincs értelme befektetni a fejlesztésbe.

Lobbi

Érdekes, hogy noha a Tanács a szigorú verziót fogadta el, a tagállamok közül még azok se mind túlságosan lelkesek, akik igennel szavaztak (pl. Lengyelország vagy Magyarország). Ennek egyik oka a probléma elképesztően komplex mivolta (úgy tűnik, hogy a szabadalmi jog és a szoftverszabályozás e határvidékét alig néhányan értik a maga teljességében). Másrészt súlyos lobbik feszülnek egymásnak: a nagyvállalatok nagyon keményen ráfeküdtek a legtöbb tagállam kormányára, befektetéseket téve függővé az irányelv támogatásától. A kisebbek és a függetlenek pedig az EP-ben lobbiznak sikeresen: a brüsszeli Leopold-park ezen oldalán ma már alig találni képviselőt, aki ne ellenezné az irányelv jelenlegi változatát. Persze még nem egyértelmű, hogyan fog kinézni az ő verziójuk.

Az illetékes bizottság június 20-án, az egész plénum júliusban szavaz, aztán a szöveg újra visszamegy a Tanácsba, utolsó olvasatra. A végső szó a Parlamentté, de a gyakorlatban majdnem mindig találnak valamilyen kompromisszumot a két tábla által elfogadott verziók közt.