'Nulláról indultunk'

Szakmai vagy politikai alapon lett Önből kormánybiztos?

2000 júniusában indult az Informatikai Kormánybiztosság, előtte a Hírközlési Főfelügyeleten (HÍF) dolgoztam, itt ért a felkérés. Eleinte mindössze ketten voltunk Jelen Tamás kollégámmal, szép feladat volt a nulláról felépíteni a több mint nyolcvanfős apparátust. Mi határoztuk meg a feladatokat, mi kerestük meg hozzá a forrásokat, mi vettük fel az embereket, sőt, még saját elhelyezésünkről is gondoskodnunk kellett. Egyértelműen szakmai feladat volt: tagja vagyok a Fidesznek, de soha nem volt politikai funkcióm. A kormánybiztos köztisztviselő, nem is viselhet tisztséget politikai pártban. Az más kérdés, hogy politikai szempontok is szerepet játszottak a munkánkban, de a politikai felelősséget Stumpf István kancelláriaminiszter viselte.

Most az egész IKB megszűnik, és az Informatikai és Hírközlési Minisztériumba olvad, illetve egy része a Miniszterelnöki Hivatalnál marad. Önök mekkora önállóságot élveztek a Miniszterelnöki Hivatal égiszén belül?

Igen, az IKB megszűnik, én ezt mégis pozitívan fogom fel. Végre létrejött az Informatikai Minisztérium, még akkor is, ha feladatai az IKB feladatainak cask egy részét teszik ki. Nem tudom pontosan, hogy csak egy jogutódja lesz-e az IKB-nak, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium, vagy a Miniszterelnöki Hivatalon belül a Baja Ferenc vezette kormánymegbízotti részleg is jogutódnak számít majd - a kormányzati informatika ugyanis oda kerül. A mi tervünk is az volt, hogy a kormánybiztosságból előbb-utóbb minisztérium lesz - az IKB-t már ennek szellemében építettük fel -, esetleg dán mintára, a felsőoktatással és a kutatás-fejlesztéssel kibővítve.

Ami az önállóságot illeti, a MeH volt kijelölve arra, hogy a kormánybiztos munkáját irányítsa, de a kormánybiztost a miniszterelnök nevezi ki és menti fel, azaz a kormánynak tartozik felelősséggel. Annak idején volt szó arról is, hogy a Gazdasági Minisztérium alá tartozzunk, de aztán a politikusok másként döntöttek. Ez azzal járt, hogy a költségvetésünk is a MeH-hez tagozódott be: ez furcsa helyzet volt, mert a fizetésünket is a MeH-től, a MeH egyik előirányzatából kaptuk, miközben a munkáltatói jogokat munkatársaim felett én gyakoroltam. Szerencsére a kétéves költségvetésbe még éppen bele tudtunk szólni, feladatainkra ugyanis jóval több pénz kellett, mint addig volt, például az Informatikai Tárcaközi Bizottságnak (ITB) mindössze 445 millió forintja volt az összes tárcára - ezen túlmenően kellett egy évi 10 milliárdos büdzsét kiharcolnunk. Ma a kormányzati portál fenntartása évente 800 millió forintba, az épülő kormányzati gerinchálózat pedig több milliárdba kerül.

Kritikusaik szerint túl drága megoldást választottak a kormányzati gerinchálózat kialakítására.

Annak idején több megoldás is szóba jött: az egyik véglet az, hogy kiadjuk az egészet "gebinbe", azaz outsource-olunk - mint például a finnek -, a másik pedig hogy mindent magunk építünk meg hozzá: a volt belügyminiszter például az utóbbit szorgalmazta, de számításaink szerint így lett volna a legdrágább. Középutat választottunk: a kábeleket béreljük, az aktív eszközöket azonban mi üzemeltetjük. Ennek - amellett, hogy ez a legköltséghatékonyabb eljárás - nemzetbiztonsági szempontból is jelentősége van, mert így a hálózaton áramló érzékeny információkhoz csak nemzetbiztonsági ellenőrzésen átesett köztisztviselők férhetnek hozzá. Ez a megoldás illik bele legjobban a jelenlegi magyar jogrendbe.

Sokan elégedetlenek az IKB által előkészített Egységes Hírközlési Törvénnyel, hiszen a piac már fél éve szabad, mégsem indult be a verseny a vezetékes távközlés piacán.

A jogszabály már egy ideje készült, amikor megalakult az IKB. A KHVM-ben az azóta a Matávnál tevékenykedő Bölcskei Imre - akkori hírközlési helyettes államtitkár - és csapata kezdte a jogszabályelőkészítést. Ők már akkor nagyon erősen a Hírközlési Felügyeletre támaszkodtak, ahogyan később én is, hiszen az akkori KHVM-ből csak 21 embert tudtam átvenni, és közülük sem mindenki foglalkozott ezzel a témával - a HÍF viszont igen.

Amikor felállt a jogszabályelőkészítő csapatunk, átvettük a munkát a HÍF-től. Később néhány esetben egyébként nem értettünk egyet a HÍF-fel, sőt, azt se felejtsük el, hogy egy 700-1000 milliárd összforgalmú piaci szegmens szabályzásánál politikai szempontok is szükségszerűen felmerülnek. Az elkészült törvényt mi is akartuk módosítani - benne van a törvényben, hogy egy év elteltével a helyzet függvényében a kormány felülvizsgálja az árszabályozást, mivel gyorsan változik a piac. Tudtuk azt is, hogy 2002-ben az EU kihozza az új direktívákat, amelyekhez ismét harmonizálnunk kell. Sőt, voltunk annyira előrelátóak, hogy úgy fogalmaztunk, hogy a törvény nem EU-konform részei csak addig maradhatnak hatályban, amíg el nem jön a csatlakozás pillanata.

Mennyit érzékeltek a szolgáltatói lobbik erőfeszítéseiből?

Megpróbáltuk kivédeni ezeket a lobbinyomulásokat, hiszen határozott elképzelésekkel rendelkeztünk a majdani versenypiac kinézetéről, megvolt a stratégiánk ezzel kapcsolatban. A jogszabályelőkészítési fázisban - tehát amíg jelentősebb ráhatásunk volt a dologra - ez sikerült is. Arról azonban nem sokat tehetünk, ami a parlamenti fázisban történt. A kormányzat álláspontját képviselve ott is próbáltuk kivédeni azokat a lobbierőket, amelyek keresztezték volna az eredeti, konszenzuson alapuló szándékot, hiszen bizonyos képviselők egy az egyben nyújtották be a szolgáltatók módosító javaslatait.

Vita volt arról is - még a kormányzati szakaszban -, hogy mikor nyissuk ki a piacot. A liberalizáció előrehozása a koncessziós szerződések módosításával járt volna, ami miatt óriási kártérítéseket kellett volna fizetni a koncessziók birtokosainak. Ez nem állt módunkban, így pont akkor liberalizáltuk a piacot, amikor a koncessziós szerződések monopolisztikus részei lejártak illetve lejárnak. Ez kezdődött tavaly december 23-án és végződik idén november 2-án.

Azóta viszont az erős szolgáltatók tovább erősödtek, a gyengék pedig nem tudtak betörni a piacra. Erre számítottak?

Személy szerint én féltem attól, hogy ilyen helyzet alakul ki, de erről nem tehetünk. Alapvető probléma, hogy a legnagyobb inkumbens szolgáltató, a Matáv nincs állami kézben. Ilyen a világon sehol nem volt, nincs rá példa az EU egyetlen tagállamában sem. Ez egy borzasztóan szerencsétlen helyzet, amit megfejelt a "dotkomválság", majd az UMTS-koncessziók árverései, amelyek kiszívták a pénzt a nemzetközi távközlési piacról.

Az a piaci modell, amit megvalósítani szerettünk volna, ebben a megváltozott környezetben nem tudott létrejönni. Azt szerettük volna, hogy a Matávval szemben álljon egy olyan tőkeerős alternatíva, ami a piac legalább egyharmadát megszerzi. Itt jóformán csak a Vivendire lehetett számítani, de míg a Matáv a Deutsche Telekom koronaékszere, a Vivendi Universal-t ma már nem érdekli a magyarországi piac (a Vivendi Telecom Hungary eladósorba is került). A Matáv a vertikális integráció területén is mindenkit lekörözött: elindult az adatátvitel felé, internetszolgáltatót, kábeltévészolgáltatót alapított, lehívta a Westel-opciót. Annak idején még voltak tárgyalások arról, hogy a Vivendi esetleg megvenné a KPN-t, így annak részesedését a Pannon GSM-ből és a Pantelből, majd szerepet vállalna az Antenna Hungária privatizációjában, de ez sajnos a fenti körülmények miatt nem jött össze.

Egyébként Európában sem fél év alatt ment végbe a liberalizáció, ennyi idő alatt másutt sem voltak látványos eredmények. Sőt, az EU sem véletlenül vezette be idéntől az új direktívákat, 4 évvel az uniós távközlési liberalizáció után. Rájöttek ugyanis, hogy a kitűzött célt nem érték el a kiválasztott eszközökkel. Az EHT megalkotásakor nekünk azonban még a régi direktívákat kellett elsősorban szem előtt tartanunk.

Az informatikai eszközellátottság területén viszont sikerült előrelépniük pályázataikkal. Sokan vám- és áfacsökkentést is vártak, ezt miért nem lépték meg?

Szerettük volna vám- és áfamentessé tenni az informatikai eszközöket, és áfamentessé tenni az internethozzáférés tarifáit. Készíttettünk a Kopint-Datorggal egy felmérést, amiből az derült ki, hogy ha a mobil kommunikációs eszközöket is bevesszük ebbe a körbe, akkor évente 17 milliárd forintjába kerül ez az államnak, míg ha csak a számítástechnikai eszközöket, akkor kb. 5,3 milliárdba. Már készen volt a parlamenti előterjesztés is, de a pénzügyi kormányzaton nem sikerült keresztülvinni.

Egyébként ez a tanulmány arra is rávilágított, hogy eredeti feltételezésünk, miszerint a piac bővülése miatt ez a kiesés megtérül, nem állja meg a helyét. Ilyen volumenű kérdésekben nem nagyon tudtunk hatni a gazdasági tárcára vagy a külügyminisztériumra, de egy-két dolog azért mégis megvalósult: például szépen csendben, két hónappal a választások előtt vámmentesek lettek az informatikai eszközök. Fel sem tűnt senkinek, mert nem csatlakoztunk a szingapúri egyezményhez - egyébként már a megalakulásunkkor sem lehetett - de megjelent a jogszabály, igaz, hogy nem mi csináltuk, hanem a pénzügyi és a külügyi tárca. Ettől persze nem lehet látványos előrelépést várni, de - ahogy Walt Disney Dumbójában éneklik a varjak - "az lesz majd a nagy dobás", ha az informatikai eszközök áfáját is sikerül eltörölni.

Mi minden mással foglalkozott az IKB az elmúlt két évben?

Az IKB fő feladatait tekintve négy plusz egy kérdéskört lehet megemlíteni: 1. stratégia, 2. jogszabályalkotás, 3. állami és állam által támogatott promóció, 4. kormányzati informatika, valamint a plusz egy az a nemzetközi kapcsolattartás, amely az előző négy téma mindegyikébe beleér.

Lássuk akkor részleteiben, mi mindennel foglalkoztunk: először is 2001 elejére a szakmával közösen megalkottuk a Nemzeti Információs Társadalom Stratégia 1.0-ás változatát, ami mentén azóta is haladtunk. Ennek része volt az Elektronikus Kormányzati Program, amelynek keretén belül készült el a kormányzati portál, a gerinchálózat, és ennek részei a minisztériumok számára kiírt pályázatok. A NITS szoros kapcsolatban volt a Széchenyi-terves programokkal, gyakorlatilag az összes pályázatunkkal, kivéve a Széchenyi-terv előttieket. A jogszabályalkotás terén három törvényt készítettünk elő ezen rövid idő alatt: az Egységes Hírközlési Törvény mellett az elektronikus aláírásról és az elektronikus kereskedelemről szóló törvényeket.

Ezeken felül csak a hírközlési törvényhez ötvenegynéhány felhatalmazás alapján kellett a végrehajtási rendeleteket elkészítenünk. A piacszabályozás terén a frekvenciakoordináció, a műholdpozíció-koordináció, a frekvencia-árverések - ezen belül egy esetleges UMTS-árverés - előkészítése tartozott hozzánk. Indult - más tárcákkal közösen - néhány elektronikus kártyaprojekt is, a portál és a gerinchálózat mellett, a KIKERES, a KIR, a KÜLTÁR projektek, a kormányzati címtár stb. Mindemellett ne felejtsük el a nemzetközi és a társadalmi kapcsolatokat, mindenekelőtt a "kiberbűnözési" egyezmény aláíró konferenciájának megszervezését - ezt az egyezményt azóta is Budapest Konvenciónak hívják. Erről a konferenciáról elismerően nyilatkozott a társrendező Európa Tanács, és rekordot állítottunk fel: az Európa Tanács 26 állama írta alá az egyezményt elfogadásakor, rajtuk kívül pedig az USA, Kanada, Japán és Dél-Afrika is. Rengeteg kapcsolatunk volt az EU-val, az OECD-vel, nemzetközi konferenciákat rendeztünk, jó hírünket keltettük a világban. Ehhez képest elég kevesen voltunk: amíg a Gazdasági Minisztérium 13 ezer pályázatot kezelt kétszázötven emberrel, mi nyolcvan fővel 49 ezer pályázatot bíráltunk el.

Összességében sikeresnek tartja az elmúlt két évet?

Igen, mindenképpen sikeresnek tartom, de elégedett mégsem vagyok. Voltak bizonyos kudarcok is, ezekről feljebb már volt szó. Remélem, hogy az ezekből adódó tapasztalatokat az utánunk következők le fogják szűrni, a hibákat lesz erejük és kitartásuk kiküszöbölni, a jó dolgokat pedig folytatni fogják. Bizonyos vagyok benne, hogy történelmet csináltunk, de vannak dolgok, amelyeket mai tapasztalataim birtokában már másképp tennék.

Táplál informatikaminiszteri ambíciókat?

Nem gondoltam ilyesmire, nincsenek politikusi ambícióim, bár, ha valaki felajánlaná, esetleg elgondolkoznék rajta. Egyelőre szeretném rendbe tenni a dolgaimat, és végre megvédeni a doktori disszertációmat. Elég sok megkeresést is kaptam, néhány ezek közül igen érdekes kihívásokat is tartogat, de én most inkább egy tanácsadó cég létrehozását tervezem - a többin még gondolkodom, van most rá elég időm. Ami a politikát illeti, a magam részéről mindenképpen pártok feletti célnak tartom és így is kezelem a tudásalapú gazdaság, az információs társadalom ügyét.