Életkor terén elért eredményeimen felbátorodva úgy döntöttem, hogy személyesen ellenőrzöm, azt a brutalitást, amelyet McCausland asszony a Soldier of Fortune-nak tulajdonított.
A játékról előzetesen, annyit szükséges tudni, hogy egy erősen tavalyi FPS (first person shooter, vagyis lényege, hogy orrunk alá szerelt fegyverrel robogunk különféle folyosókon), amely Quake 2 grafikai motorjára épül. A története jelenkori erőszakos szituációkon alapul: metróban randalírozó fehér rappereket, Szibériába szabadult afrikai néphadseregeket kell kiirtani a rend érdekében, és természetesen Szaddam Husszein bajuszos katonáit.
A full violence verzió telepítése és a swap fájl megduplázása után, meglehetősen erőteljes képi világ jelent meg a képernyőn. Csalás üzemmódban, láthatatlanul, az egyik gonosz útonállót vizelésen kaptam. Nagyon hosszú ideig vártam, hogy végezze el a dolgát, de öt perc múltán mégis felaprítottam késsel. Mindez idegileg könnyen átvészelhető, ellenben sokakat megvisel, ha látja, amint a söréteses puskájából leadott lövés poligonokká rendereli az ellenfél fejét, végtagot szakít, stb. Az Activision szakemberei nem kevés munkaórát fektettek abba, hogy az elhunyt ellenfelek tényleg úgy rogyjanak össze, mint a krumpliszsák.
Mary-Louise McCausland döntését így indokoltnak érzem, és támogatom.
[a szövegben a magyar szavak arány 92%]
Szerkesztőségünk hozzájutott egy echte amerikai Diablo példányhoz, melyet azon hirtelen felinstalláltunk és izzítottunk Windows 2000 környezetben. 
