További Jog cikkek
Más esetekben - amikor például évek, sőt évtizedek alatt felhalmozott társadalmi egyenlőtlenségek, vagy mondjuk, politikai indítékú torzítások hatásának kiegyensúlyozását is a távközlési piac szereplőinek kötelezettségévé tenné a hatályos szabályozás - a végrehajtás már éles viták forrása. Sokak számára ismerős az egyetemes távközlési szolgáltatási alap feltöltése körüli jogi színezetű vita a szolgáltatók két csoportja, a nettó befizetők és a nettó felvevő koncessziós távbeszélő szolgáltatók között. Most minden tekintet az illetékes minisztériumra szegeződik, és a szolgáltatók a megnyugtató végkifejletet várják.
Jogbiztonság és piaci racionalitás
A nettó befizetők racionális érvelésének az a tény az alapja, ami szerint elmaradt a várt mértékű piacnyitás, elsősorban a távbeszélőpiacokon, így az egyetemes távközlési alapba nettó befizetésre kötelezett új távbeszélő-szolgáltatóknál nem keletkezett olyan nagyságú piaci árbevétel, ami fedezné az alap feltöltését. Ugyanakkor, hangoztatják ezek a szolgáltatók, az egyetemes távközlési alapból normatív támogatást elváró koncessziós távbeszélő-szolgáltatóknál elmaradtak a liberalizációtól várt piacvesztés és árcsökkentés terhei. Piacvesztésük lényegtelen mértékű, az árcsökkentés gazdasági hatása minimális, az egyetemes szolgáltatásaikból fakadó többletterheik nem igazoltak. Emiatt tehát ezek a támogatást váró szolgáltatók lényegében a pénzüknél vannak, az iparágon belüli fejlemények alapján támogatásuk nem indokolható.
A nettó felvevő szolgáltatók véleménye szerint ők a jogbiztonság érvényesítését várják. Nem alaptalanul, ugyanis a hatályos jogszabályok alapján - a piaci fejleményekre, illetve azok elmaradására vonatkozó racionális érveléssel ellentétben - a jogszabály rendelkezései szerint ezeknek a korábbi monopolszolgáltatóknak feltétel nélkül jár a támogatás. Akkor is így van ez, ha a hírközlési törvény és az új rendeletek liberalizációs rendelkezéseiről az iparág irányítója is elismerte, hogy a gyakorlatban lényegében hatástalanok, magyarul, az iparágon belül senki és semmi sem veszélyeztette a keveset fogyasztók távbeszélő-ellátását. A mintaként tekintett európai tagállamokban fel sem merül ilyen esetben támogatás kifizetése, és ennek érdekében az alap feltöltése.
A versenyképesség a tét
Nyilvánvaló tehát, hogy az iparágban a piacnyitó jogszabályok többségének értelmezése és végrehajtása nem zavartalan. A jogbiztonság említése indokolt tehát, de az iparág irányítása nem válogathat az ágazati szabályozás rendelkezéseinek érvényesítésében: a piacnyitó szabályozás rendelkezéseinek működniük kell, és érvényesíteni fogják a terhek szolgáltatók közötti megalapozott megosztását is. A gordiuszi csomó most a hírközlési törvénynek ellentmondó, az egyetemes alapot költségigazolás nélkül feltölteni rendelő hatályos miniszteri rendelet.
A tét valójában ennél sokkal nagyobb: az iparág és az ország versenyképessége. Ezért fontos hangoztatni: a magyar előfizetők megbizonyosodtak arról, hogy a távközlési liberalizáció elmúlt évtizedében a piacépítés nagyobb választékot és csökkenő árakat hozott számukra. A mobilszolgáltatások, a nemzetközi beszédszolgáltatások, az internet hálózati hozzáférés, a vállalati hálózati infrastruktúrák, de a távközlési végberendezések kereskedelmében is tapasztalhatták a megfizethető árak hatását a gazdaság egészére és a háztartások életére. Sőt, az üzlet nyelvén a korábbi monopolszolgáltatók is érzékelik, hogy van piac, hiszen mások is adnak el szolgáltatást. Hovatovább, vevőkörének megtartása érdekében a piacvezető távbeszélő-szolgáltató is megpróbálkozik az árcsökkentéssel.