Ismerős, de mégis új, bizarr, néha egyenesen hipnotikus hatású minianimációk terjednek néhány napja az interneten, animált gif formátumban. A deparallax gif nevet kapott őrület egy Zack Dougherty nevű amerikai művész Tumblr-mikroblogjáról indultak ki, és amióta elárulta, mi a trükk bennük, boldog-boldogtalan másolja őket.
A deparallax gif lényege, hogy a kép egy statikus beállítást ábrázol, amelynek egy kis darabja a többitől függetlenül mozog. A mozgás egyszerre látszik hiperrealisztikusnak és a mozdulatlan környezet mellett egészen valótlannak, ez a kettősség adja a groteszk hatást. Bár az ember kapásból rávágja, hogy Photoshop és CGI-trükk az egész, valójában nem az, legalábbis nem úgy, ahogy azt gondolnánk. A deparallax kép készítéséhez a beállítást több szemszögből kell lefotózni, ezeknek pár centire kell lenniük csak egymástól. Például az ember megáll egy házfal előtt, lefotózza, picit előrelép, újabb kép, kis lépés, új kép, egészen addig, míg be nem ér az erkélyek alá. A változó perspektívából készült képeket aztán Photoshopban úgy kell megtorzítani, hogy a háttér, jellemzően valami lapos felület (fal, talaj) minden egyes képkockán pontosan fedje egymást, a torzító hatás így a mozgó részt (a falból kiálló erkélyek, a földre tett kólásüveg) fura, szürreális effekttel kelti életre, ha a képeket egymás után fűzi az ember.
Dougherty egyébként minimálanimációra szakosodott digitális művész, Portlandben él, legutóbb szobrokról készített furcsa gifekkel keltette fel a művészvilág érdeklődését.
Rovataink a Facebookon