Hogy mi az a mém? A definíciók az interneten terjedő hülyeségtől Richard Dawkins evolúciós pszichológiai eszmefuttatásaiig terjednek. Az mindenesetre biztos, hogy az internetes mémeket termelő online underground mára a népművészet új műfajává nőtte ki magát, ami villámgyorsan, viccesen, és néha kegyetlenül reagál a világ történéseire. Vagy éppen minden különösebb mondanivaló nélkül, önmaga szórakoztatására gyártja a tartalmat. Az online mém az új pesti vicc, Trollface az új Móricka, a facebookos mémposztolgatás az új viccmesélés, a 9gag nézegetése az új kabaréba járás. Az Index mémügyi melléklete, a Mémeskút pedig ennek a jelenségnek a krónikája, a különösen emlékezetes, magyar kötődésű, csodálatosan értelmetlen online mémek gyűjtőhelye. Vagy azoké, amelyek éppen tetszenek nekünk.
A mém szót Richard Dawkins brit etológus, evolúciókutató írta le először 1976-os könyvében, Az önző génben, ott is csak az utolsó fejezetben, egy mellékes gondolatkísérletként. A mém Dawkins szerint olyasmi, mint a gén, csak nem fizikai örökítőanyagot hordoz, hanem gondolatokat, kulturális kódokat. Egyfajta gondolatvírus, ami emberi agyakat fertőz, kommunikáció útján terjed, és más mémekkel küzd meg a kollektív emlékezetben való megmaradásért – és ahogy a géneknél, az erősebb, az életrevalóbb, az alkalmazkodásra képesebb marad meg, és válik az egyetemes kultúra részévé, a gyenge pedig elhullik, elfelejtjük.
Mém egy vicc, egy sláger dallama, a divat, de mémként viselkedik a különféle mesterségek apáról fiúra szálló fogásai, eszmék, vallások, a pletyka. Dawkins elmélete óriási vihart kavart, ami persze nem csoda egy olyan erős kijelentés után, hogy „Isten létezik, ha másképp nem is, olyan mém formájában, amelynek az emberi kultúra kínálta környezetben nagy túlélési értéke vagy fertőzőképessége van”. És mivel ez a mondat 36 éve fennmaradt, és milliók tudják idézni többé-kevésbé pontosan, valójában ez is egy mém.
Rovataink a Facebookon