Lenyomja-e az Android az iPhone-t?

Ha esetleg a G1 készülék nem is, az Android operációs rendszer biztosan erős konkurenciát jelent majd az Apple-től a Nokiáig mindenkinek: elkezdődött a mobilvilág újrafelosztása, és a Google is helyet kér magának.

Maga a telefon nagyjából azt tudja, mint az iPhone: van rajta érintőképernyő (plusz egy hagyományos billentyűzet), gps, lehet vele netezni, külső alkalmazásokat feltölteni rá, és az ára is hasonló (179 dollár kétéves hűséggel; európai árakat egyelőre nem tudni, nálunk csak 2009-től lesz elérhető a telefon). Külön érdekesség, hogy az Amerikában AT&T-exkluzív iPhone-nal szemben a G1-et a T-Mobile támogatja, így a háború nagyrészt a két szolgáltató között dől majd el (nem csoda, hogy a T éppen gőzerővel fejleszti az amerikai 3G-lefedettségét).

Az igazán izgalmas az operációs rendszer, ami a G1-ben fut, és ami egyre több telefonba kerül majd bele, ha a Google tervei beválnak. Az Android átveszi, és tovább is viszi az iPhone filozófiáját: az Apple-nél éveket kellett várni, hogy külső fejlesztésű programok futhassanak a telefonon, az Android rögtön azzal kezd, hogy minden nyílt, az fejleszt alkalmazásokat, akinek jólesik (fogják is a fejüket világvégét emlegetve az antivírus-szakértők).

Álmodnak-e elektronikus bárányokról?

Az Android nagy előnye a rugalmasság. Mivel nagyjából bármilyen telefon képes futtatni, az androidos készülékek előbb-utóbb olyan változatos kínálatot mutatnak majd fel, amivel az Apple (vagy akár egy olyan tömeggyártó, mint a Nokia) képtelen versenyezni. Már a G1-ben is vannak olyan hardveres megoldások, amik fájóan hiányoznak az iPhone-ból (a billentyűzet, a memóriakártyás bővíthetőség), és ez csak az első modell, ki tudja, mennyi érkezik még jövőre.

Az Android platformot futtató telefonok közös piactere az Android Market, ahová bárki feltölthet saját készítésű alkalmazásokat, nincs cenzúra, nincs központi ellenőrzés (ezért persze készülhetnek rosszindulatú programok is), és - egyelőre legalábbis - minden ingyen van. Ha ez a modell beválik, az Android olyanná válhat, mint a Firefox, amiből az ezernyi kiegészítéssel mindenki olyan böngészőt farag magának, ami pontosan az ő igényeit elégíti ki. Ha meg nem, a külsős fejlesztők maradnak az iPhone-nál, hogy az Apps Store-ban pár dollárért árult programjaikkal milliókat keressenek.

Erőforrás mindenesetre bőven van a háttérben, legalábbis a G1-en az első tapasztalatok alapján sokkal gyorsabbak az alkalmazások, mint az iPhone-on. És ott az egész mögött a Google szoftverbirodalma: már most integrálták a YouTube-ot, Google Docs-ot, GTalkot, Mapst, Street View-t (és az egész persze a Chrome böngészővel fut), és tulajdonképpen bármit bedobhatnak még, amit egyszer már megírtak a netre.

Ma a G1, holnap a világ

Bár mindenki önkéntelenül is az iPhone-hoz méregeti a G1-et, az Android céljai messze túlnőnek rajta: az alsó-középkategóriás telefonok piacát is meg akarja hódítani, nemcsak a drágább, felső szegmenseket, ahol az Apple láthatóan kényelmesen berendezkedett már. Ha csak annyit elér, hogy egy kicsit gyorsabb tempóra ösztökéli az Apple-t, és eléri, hogy nem kell hónapokat várni egy nyomorult copy-paste szintű funkció megvalósítására, a felhasználók már nyertek az egésszel. A többi mobilgyártó meg úgy járhat, ahogy annak idején a számítógépgyártók a Microsofttal: megköszönték szépen a DOS-t, feltették a gépeikre, és a számítástechnika királyává tették a Microsoftot. A Google most pont ugyanezzel a taktikával jön, és esélyes, hogy a végeredmény is hasonló lesz.