A spirálfüzet apoteózisa

A beállíthatatlan mailkliens

Az első nap végére jutottam oda, hogy megpróbáljam beállítani a mailklienst. Na, az meg már megint más kérdés, hogy mennyire mailkliens ez, mert mostanában minden nyomorult szoftvergyártó integrált kommunikációs megoldásokat varázsol rendes, becsületes emailkliens helyett. Ez is integrálna, mint bolond műegyetemista az analízis-szigorlaton: sms-t, mms-t, mailt, ami óriási baromság, persze, mert a kultúrember külön kezeli az sms-t, az mms-t meg az emailt, sőt az mms-t kultúrember nem kezeli sehogyse. Az integráció csak olyan idegesítő baromságokat szül, hogy ha egy beérkezett sms-t kiválasztva kattintok a válasz menün, akkor megkérdezi, hogy multimédiás vagy szöveges üzenetben akarok-e válaszolni. Anyádban, abban akarok válaszolni. Hát miben akarnék, te szerencsétlen köcsög?! (Nem ismerek élő embert, aki valaha három mms-nél többet elküldött volna. Tudom, az volna az üzleti érdek, hogy ezt a teljesen értelmetlen, genetikai hibás szolgáltatást ráerőltessék minden felhasználóra, de azért álljon már meg a fuck yous menet!)

Az integráció további idegrendszerroncsoló előnye: ha nézetet váltok, hogy az esemesekből lássak még egy sornyit, ne csak a feladót, akkor a mailek nézete is átvált kétsorosra. Külön beállítani meg nem lehet.

Mindegy, szóval egy imapos mailt akartam belőni az első nap végén, aztán még a második és a harmadik nap végén is azt akartam, meg a negyediken is, sőt a mai napig azt akarok. Ugyanezzel az oprendszerrel három különböző készüléken próbáltuk, ugyanazokkal a beállításokkal. (A mailszolgáltató is ugyanaz. Ugyanaz az exchange-szerver, ugyanaz a konfig, ugyanaz a vas, minden.) Az egyik jól működött, a másik sehogysem, ez meg így félig. Összefoglalva: az IMAP4-es levelezés vagy működik vagy nem.

Nincs új folder az imap alatt

Jöjjön ide valaki a Nokiától meg a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségtől, és mondja a szemembe, hogy piacképes terméknek nevezhető egy olyan személyes digitális asszisztens, amelynek a levelezését két rendszergazda, három programozó és két szakújságíró együttes erővel sem képes konfigurálni. (Nota bene: nem egy ilyen személyes digitális asszisztens forgalmazódik a világpiacon. Sőt. Nagyjából az összes ilyen. Az egész számítástechnika ilyen.)

Az E61 mailkliense a fent említett hét ember együttes erőfeszítései után is csak egyetlen levelezési mappámat hajlandó mutatni, a többiről tudomást sem vesz.

A Google Mail pop3-mas elérését sem sikerült összelőni, pedig az tényleg olyan egyszerűnek tűnt. Van egy kis varázsló a telefonban – persze olyan helyen, hogy véletlenül se találja meg a rendszer bugyrait hivatásszeren végig nem bolyongó egyszerű júzer – direkte Gmail-accountokat beállítandó, de hiába, mert baromira nem működik. Itt még csak elrontani sem lehet semmit, mert mindössze felhasználónevet és jelszót kér. Illetve ez a hiperintelligens Symbian megtesz mindent azért, hogy egy sima felhasználónév-password kombinációt is biztosan elrontsunk: hajlamos nagybetűvel kezdeni minden szót, a jelszót is, amikor írjuk, mert az neki új mondat, ugye, a nagybetűérzékeny rendszernek meg hiba. (Viszont nagyon ügyes kis fícsör, hogy jelszóbeírásnál egy másodpercig mindig mutatja a beírt betűt, csak aztán vált csillagra.)

De ezt végül nem nagyon erőltettem, mert a webes Gmail nagyon jól használható ilyen kis képernyőn is, és az flottul működik. A Gmail fölsimeri, hogy PDA-ról nézzük, hozzáigazítja magát. A Google okos ugyanis. A Nokia nem az. (Ráadásul a cikk befejezésének időpontjában már megjelent a Gmail for Mobile nevű apró kliens, meglepő módon szintén gmailes postaládák elérésére – fölraktam, gyönyörűen működik.)

"Nyugat-Európában hülyék az emberek/mindegyik fordítva írja a nevét"

Nokiáéknál mindig a legfájdalmasabb esemény a telefonváltás. Több mobilgeneráció átment már a kezemen, de sohasem sikerült megoldani, hogy az új telefonra zökkenőmentesen átvigyem a régiben deponálódott számokat (névjegyeket vagy business cardokat, ahogy az oprendszer fogalmaz). Nagy volt az én örömöm, amikor az új E61 simán, infrán áthúzta a teljes névadatbázist a 6021-ről. Igaz, ehhez a toolok között véletlenül meg kellett találni a Transfer nevű alkalmazást. Aztán nagy volt az én anyázásom, amikor láttam, hogy faszán megfordított minden nevet. Keresztnévből vezetéknév lett, vezetéknévből keresztnév. Mert az intelligens Symbian (lásd még: okostelefon, broáf) annyira nem okos azért, hogy tudja, hogyan kell magyar telefonból magyar telefonba neveket másolni.

Próbálkoztam outlookos export-importtal, mindenféle átrángatással, egyik sem tudta jól. Hol kifordult, hol befordult, de sosem bírta eltalálni a megfelelő névformátumot. Tehát írhatom újra az egész rohadt adatbázisomat, visszafordítgatni a neveket máshogyan nem lehet. Megaszopás.

Azt lehet kérni, hogy fordítva, tehát keresztnévvel előre jelenítse meg a neveket, de a kereséseknél ebből aztán káosz lesz: ha azt kérjük, hogy a B betűsöket sorolja föl, akkor a találatok között Bunkó Géza éppúgy ott lesz, mint Surmó Béla. Mert nem tudja szegény eldönteni hogy akkor most melyik név B betűjét kell figyelni.

Egyébként meg elgondolkozott már valaki azon az apróságon, hogy vajon mi az úristenért kell külön adatmezőben tárolni a vezetéknevet és a keresztnevet? Létezik valaki, aki mondjuk nem Kanifaszi Gusztit keresi a névjegyei között, hanem mondjuk a Gusztikat? Ugyan! Ez egy öles baromság, ami szépen iparági standard lett Microsofttól Nokiáig. Én most szívem szerint utcai megmozdulásokon követelném, hogy legyen egy string, egy adatmező minden név.