A spirálfüzet apoteózisa

Névjegykártya érkezett

Azért van pozitív fejlemény a névjegymizériában: ha névjegyet, miszerint bizniszkárdot kapunk valakitől sms-ben, akkor az megjelenik rendesen a beérkezett sms-ek között, el is mentődik közéjük automatice, nem úgy mint a régi nem-symbianos Nokiáknál, aholis kijelezte a jó rendszer, hogy névjegykártya érkezett, fölkínálta a mentést, de ha az ember véletlenül a nemet vagy valami mást nyomott, mert mondjuk közben épp hívása volt, vagy éppen nem volt már hely a SIM-kártyáján és a telefonján egy újabb névjegynek, akkor a frissen érkezett névjegykártya eltűnt nyomtalanul, nem került be az érkezett esemesek közé, se máshova. De ennek most vége, éljen, a bizniszkárd rendes sms-ként viselkedik! Vajon hány mérnökórába kerülhetett?

A Nokia be van oltva pécés kapcsolat ellen

Régi, tapasztalt nokiásként mondhatom: a Nokia be van oltva pécés kapcsolat ellen. Nem volt még olyan telefonom, amelyik megbízhatóan képes lett volna 1-2 kilobájtos szöveges fájlokat megbízhatóan pécére exportálni vagy importálni onnét. A drágább telefonokhoz mellékelt Nokia-szoftverek iskolapéldái az ostoba, nehézkes, megbízhatatlan programoknak. Engem már a PC Suite szókapcsolat hallatán is ideges remegés fog el: mennyit szívtam ezzel a nyomorult programmal, hányszor hagyta el a kapcsolatot, hányszor volt képtelen végrehajtani a legalapvetőbb műveleteket. Cserébe viszont gigantikus, processzorzabáló Flash-animációk közepette telepítette magát a gyári cédéről, ha korábbi verziót talált nem volt hajlandó fölmenni, ha fölment valamivel összeakadt, satöbbi, tróger dolog volt, na. Volt olyan Nokiám, amelyik csak infrán volt hajlandó érintkezésbe lépni a PC Suite-tal, volt olyan is, amelyik pont infrán nem, meg olyan is, amelyik hol kábellel, hol infrán, hol egyikkel sem.

Most rögtön az USB-kábellel kezdtem, és a legnagyobb csodálkozásomra, elsőre rendben ment minden. Aztán később már nem annyira. Az első próbálkozások után két nappal egyszer csak nem ismerte föl a telefont. Illetve fölsimerte, csak új hardvereszközként, és újra telepítette hozzá a drivereket. Így lett például egy USB Modem #2-őm. Átdugtam a gép másik USB-portjára: akkor megint új hardverként csodálkozott rá a fékezhetetlen agyvelejű vindóz, és lett USB Modem #3 is a megfelelő helyen. (És mind a háromszor be köllött külön állítani egy kis varázslóban, hogy én a Pannon GSM-en keresztül akarok csatlakozni, nem egy ausztrál szolgáltatón keresztül. Ezt az apró információt képtelen volt magától kitalálni az okostelefon a pannonos SIM-kártyából, amelyet olvas és ír ő minduntalan.)

Aztán azóta működik, negyedszer még nem ismerte föl új hardverként. De lekopogom inkább.

Infrán is próbálkoztam, elsőre kapásból nem látta, másodszorra látta, de aztán lehagyta, harmadszorra nem tudom, de legközelebb csak akkor próbálom meg infráztatni PC-vel ha Bill Gates és Knut Fredrik Idestam szelleme együtt tart pisztolyt a halántékomhoz.

A PC Suite a szoftverek Kiszel Tündéje

Tehát kapcsolat van, ettől viszont a PC Suite nem lesz kevésbé primitív, buta szoftver, mint amilyen. Mert az. Minimális dolgok intézhetők vele, azok is piszok lassan. Egyébként valószínűleg direkt csinálják ezt, nem hiszem el, hogy több ezer mérnök képtelen volt összerakni valami normálisabb, okosabb programot. Ez valami stratégiai ügy: csak a legkitartóbb, legfelkészültebb júzerek érdemelhessék ki, hogy PC-n keresztül menedzseljenek ezt-azt, illetve tölthessenek föl-le onnan olyasmiket, amiket a mobilszolgáltatók és mindenféle tartalomaggregátorok vagy micsodák pofátlan árakon kínálnak.

De ha már fut az a PC Suite, és nem fagy le (szokott), akkor csináljunk vele valamit, gyorsan, mondjuk szinkronizáljunk, mert annyira szeretnénk, hogy Outlookunk (mint céges standard PIM) és telefonunk adatai, a naptárbejegyzések, jegyzetek, ilyesmik, összhangban lennének.

Minden második szinkronizálásnál találunk valami hibát: hol az outlookos naptárbejegyzés nem megy át a telefonra, hol az Outlook eredeti bejegyzéseit kuszálja össze a művelet reménytelenül, a jegyezteknél meg nem tud mit kezdeni a folderekkel: az Outlookban mappákba lehet rendezni a jegyzeteket, és e lehetőséggel élni is szoktunk, viszont a PC Suit és az E61 nem hajlandó elismerni a mappastruktúrák létjogosultságát a jegyzetek esetében, így csak a gyökérkönyvtárat hajlandó szinkronizálni.

Foglaljuk össze a szinkronizálási tanulságokat: a PC Suite az E61 és a számítógép között vagy szinkronizál vagy nem.

A 3G lassú és haszontalan

A mobilipar épp nagy küzdelmet folytatna azért, hogy találjon valami killer applicationt a 3G-nek nevezett megnövelt adatátviteli képességű, drága szolgáltatásra. Hogy a mobiltévézés mekkora baromság, azt nem bizonygatjuk, ezt a mobilosok kívül valószínűleg mindenki látja, viszont volna egy nagyon killer app., ezúton ajánlanám a kedves mobilcégek figyelmébe, hogy tudniillik 3G-vel, pláne a HSDPA-val (vajon hány meglepetést tartogatnak még a betűszavak szerelmeseinek?) lehetne internetezni, na nem mobiltelefonról, mert a mobiltelefon arra nem való, de mondjuk laptopról, a mobilt modemként használva. Persze ehhez például normális árú mobilinternet kéne, meg az is, hogy a 3G legalább annak a beígért sebességnek a felét hozza megbízhatóan. Mert most nem hozza. Jó két percbe telik, amíg telivér 3G-s kapcsolaton lejön egy 150 kilobájtos weboldal, ami a 14,4-es modemek korszakát idézi. És az ára is 1995-ös, az ember a gatyáját ráfizeti, ha rendesen akarja használni a 3G-t.

Lényeg a lényeg: ez is szempont volt a készülékvásárlásnál, hogy ti. 3G-s modemnek is tudjam használni. És tudom is. A PC Suite ezt a dolgot normálisan intézi egy kis varázslóval, már neten is vagyunk, de hiába 3G, pláne HSDPA (ezt a szabványt már maga a készülék sem tudja), maximum duplamodemes sebességgel, 118 kilobit/másodperces sebességgel internetezhetünk, többet ugyanis nem tud az USB-kábel. Püff. Pedig a többi között azért is vettem ezt a telefont, hogy ne kelljen majd kibányászni a SIM-kártyát, átrakni a kártyatelefonba. (Mert van egy kártyatelefonom internetezési célra, az nem okostelefon, hanem használható, becsületesen megcsinált eszköz. Pannonos beszerzés, Globetrotternek hívják, és tud HSDPA-t is – az utolsó mobil eszköz, amellyel maradéktalanul elégedett vagyok.) Ezt a fícsört is buktam.

A kártyatelefon megbízhatóbb, gyorsabb, a szoftvere okosabb. Például jelzi és tárolja, mennyi adatforgalmat bonyolítottam rajta, ami a szörnyű mobilinternet-árak miatt fontos fícsör, mégse kelljen jelzáloghitelt fölvenni egy izgalmasabbnak tűnő Jenna Jameson-videó miatt. Loggolja a kapcsolat sebességét is, láthatom, hogy tényleg 3G-e a 3G vagy csak egy harmatos kis EDGE. Na, a PC Suite ezt sem tudja.

A Symbian elveszti a böngészőháborút önmagával szemben

Akkor hagyjuk az USB-kábelt, hagyjuk PC Suite-et, hagyjuk a laptopot, webezzünk az E61-ről magáról, hiszen egész nagy képernyője van, böngészője meg minden. Az oprendszerhez szerelt browser (jelzem, a Microsoftot emiatt perelték dollármilliárdokra annak idején) nehézkes, buta, körülményes. Aránylag kulturáltan oldja meg a kurzorkezelést (linkről linkre ugrik), és szépen, hibátlanul megjelenít mindent. Oldalt menteni nem lehet, szöveget másolni weboldalról nem lehet. Semmit sem lehet, amit normális browserben illik. Inkább letöltöttem és installáltam gyorsan egy Opera Mobile-t, az ugyan fizetős, de gyorsabb és jobban hasonlít egy normális böngészőhöz, viszont az meg berendezi az oldalakat képernyőszéles függőlegesbe.

Internetes bankot persze nem lehet használni az E61-ről, mert Java Virtual Machine nincsen, nyilván túl nagy lenne neki. Ezt sem gondolták végig a derék mobilosok. Kevés olyan internetes szolgáltatás van, amire menet közben, tényleg mobile lehet szüksége az embernek: az online bank ilyen. De mivel mindegyik online bank javás, ezért online bank mobilról nincs. Pont.