Végtelen történet

Az egyik Iridium műhold Hajnali háztetők

Az Iridium alapgondolata az volt, hogy legyen egy olyan mobiltelefon-rendszer, amely a világ minden pontján működik. A világvevő rádiótelefon célközönsége az a fehér-,gyarmatosítótudatú ember lett volna, aki megengedheti magának, hogy körbeutazza a világot, viszont szorong az olyan infrastruktúrával nem rendelkező helyeken, ahol ingerlékeny négerek futkároznak, vagy eszkimók csattogtatják a fókabélből készült ostort.

Az Iridium veszte az lett, hogy korántsem található a világon annyi fehér-,gyarmatosítótudatú és ráadásul szorongó ember, amennyi a vállalat eltartásához szükséges lett volna. Az ötmilliárd dolláros költséggel felépített hatvanhat műholdból álló (eredetileg hetvenhét lett volna, mert az Iridium atommagja körül pont ennyi elektron kering) rendszer ellenben nagy örömet okozott az amatőr csillagászoknak, akik szívesen fotózták a napelemtáblákon alkonyatkor megcsillanó napfényt. (A csillagászat még kétszer megjelenik az Iridium sztoriban, részletek alább.)

Vidám csillagászok

A műholdrendszer Hulljon a férgese!

Az 1998 szeptemberében elindított világméretű mobilhálózat körülbelül hatszázezer előfizetővel vált volna nyereségessé, a több mint háromezer dolláros telefont (ezeket a Motorola gyártotta), és a kilencdolláros percdíjat csak tízezren találták méltányosnak.

Az Iridium fő tulajdonosa a Motorola egy évig nyomta a pénzt a veszteséges vállalatba, miközben érdeklődő befektetők tucatjai fordultak meg náluk (bővebben lásd 'Kérők, akik visszakoztak' című keretes anyagban). 2000 március 17-én az Iridium végleg becsődölt, felkerülve ezzel minden idők amerikai csődjeinek húszas listájára. A Motorolának leállította a rendszert - ennek hatására a világ rádiócsillagászai tömegesen dobták el a whiskysüveget, és tértek vissza a kutatáshoz. Az anyavállalat ezzel egy időben részletes tervet készített a hatvanhat a műhold lehozására (légködben való elégetésére).

Kérők, akik visszakoztak: 2000. március: Craig McCaw, távközlési üzletekre szakosodott milliárdos Eagle River Investments nevű befektető cégén keresztül szeretne az Iridium befektetőjévé válni, de végül Bill Gatesszel karöltve a Teledisc műholdas internetes szolgáltatóba öli pénzét. Ugyanekkor érdeklődik a rendszer iránt a Meril Studios és a hotJump, de mindkét cég visszalép. A Cresent Communications is kérné, de neki nincs elég pénze. 2000. június: A Castle Harlan - New York-i befektető cég - 50 millió dollárt ajánl az Iridiumért, de a tárgyalások folyamán eláll a vásárlástól. Véleményük szerint az Iridium-rendszer képtelen nyereséget termelni. 2000. augusztus: A CMC International 30 millió dollárt ígér az Iridiumért.

A terhek majd húsz százalékát vette le vállukról, hogy tizenkét műhold javítások híján amúgy is irányíthatatlanul zuhanó pályára állt - az amatőr csillagászok legnagyobb örömére.

Most mégis kell

Az Iridium azonban nem halt meg, hanem csak alszik.

Október 26-án egy Iridium Satellite (IS) nevű konzorcium vásárlási szándékát jelezte New York déli körzetének csődbíróságán. Az alig több mint egy hónappal később meghozott döntés értelmében az IS a műholdrendszerrel együtt megvásárolhatja az Iridium ingóságait.

Az IS-ről annyi tudható, hogy egy bizonyos Dan Colussy vezeti, aki a repülőtársaságok élén jeleskedett az elmúlt évtizedekben, köztük a Canadian Pacific Airlinesnál, illetve az Iridiumhoz hasonlóan csődben elhunyt Pan American Airwaysnél.

A történetnek tehát nincs vége.