A Hüvelykujj törzs
Manapság azonban egyre nehezebb fenntartani a hivatalosság szűrőjét, amikor a DoCoMo forgalmának legnagyobb részét a magánszemélyek által fenntartott "nem hivatalos" site-ok teszik ki. A tokiói tizenévesek, akiket csak Hüvelykujj törzsnek ("thumb tribe", az SMS-ezésnél leginkább igénybe vett testrészről) neveznek, naponta több százezer üzenetet küldenek el készülékeikről.
A mobilforradalom jelképének tekintett fiataloknak nem jelent problémát az online tartalom olvasása mobiltelefonjaikon, sőt a weben vezetett napló írása sem. Sokuknak már digitális aláírása is tartalmazza a honlapjára vezető linket. A személyes site-ok naplókat, információkat tartalmaznak gazdájukról, készítőik megosztják barátaikkal, de akár vadidegenekkel is legmélyebb gondolataikat, legbensőségesebb érzéseiket. Ezek az ún. keitai (a mobiltelefon japánul) "esszéisták" a Magic Island web-hosting szolgáltatását használják, ami rendkívül egyszerűen elérhető akár PC-ről, akár mobilkészülékről.
Egymillióan vettek csengőhangot
A Magic Island és az ehhez hasonló szolgáltatást nyújtó cégek üzleti haszonra nem tehetnek ugyan szert - mivel a DoCoMo a prostitúció miatt nem engedi a szolgáltatás fizetőssé válását -, mégis megtűrik őket, mert óriási forgalmat generálnak, más fizetős tartalmak szekerét tolva ezzel. Ilyen például a szintén Magic Island üzemeltette csengőhangletöltés-szolgáltatás, ami ezzel a marketingtechnikával rövid idő alatt egymillió fizetős felhasználót toborzott magának.
A Nyugaton elterjedt weblogokkal szemben, amelyek főleg más oldalakra hívják fel a figyelmet, és inkább információt közölnek vagy politikai tartalommal telítettek, Japánban a nyilvánosságnak szánt naplóírás dívik, vagy másképpen: a barátoknak szóló, nyílt levelezés. A félig nyilvános naplóírásnak, amikor barátok között jár körbe egy-egy ember naplója, régre visszanyúló hagyománya van a japán társadalomban, ezek sokkal személyesebb és reflektívebb hangot ütnek meg, mint a nyugati weblogok.