Okos a telefon? Hülye, aki elhiszi

Sokan valószínűleg buzgón bólogatnak arra a megjegyzésre, hogy a mobiltelefonok (a legegyszerűbbek és a legnagyobb tudásúak egyaránt) idegesítően buták tudnak lenni: „A” készülékgyártó mobiltöltőjét, headsetjét, adatkábelét, memóriakártyáját nem tudod használni „B” gyártó termékeinél. Persze mindig újat kapsz, ezért nem zavar, de mégis minek? A világ fejlettebb részén, például Dél-Koreában már évekkel ezelőtt megállapodott a három nagy mobilszolgáltató a készülékeken található portok egységesítéséről. Azóta se nagyon hallani hasonló kezdeményezésről (bár a töltők csatlakozójáról nemrég megállapodott az öt legnagyobb gyártó).

Szoftverfronton sem jobb a helyzet. Miért nem tudok például a Nokia készülékemről névjegyet küldeni Sharp készülékre? Az olyan alapszolgáltatásnál, mint a telefonálás, miért nem javult még a hangminőség mondjuk hifiminőségűre? Nem egy lenne nagy ügy megvalósítani. 2006-ban elkezdődött egy próbaüzem Németországban, ami az AMR-WB-vel kísérletezett (a hangszolgáltatás szélessávja) és 2008-ra ígérték legkésőbb a piaci megjelenést, de azóta se tudni róla semmit. Persze elvileg 3G-hálózaton amúgy is meglesz a nagyobb sávszélesség a hangalapú kommunikációnak, de persze nem ezen kezdtek el dolgozni, hanem azon, hogy tévésorozatokat nézhessünk. Köszi.

És ha már sorozatok, akkor rúgjunk bele az adatszolgáltatások alapjaiba: a mobilkészülékek billentyűzetén (még a legdrágább kommunitárokén is) még mindig kínkeserves a szövegbevitel az asztali gépek billentyűzetéhez képest. És mihez hasonlítsa az ember a felhasználói élményt olyan alkalmazások használatánál (email, szövegszerkesztés, böngészés), amikhez évek óta már asztali gépeken szokott hozzá? A hülyeségeket és bénaságokat még oldalakon keresztül lehetne sorolni. A lényeg, hogy érdemi, értékes és legfőképpen felhasználóbarát fejlesztések minimálisan léteznek csak. Most a 3G-t, a 3,5G-t, a 4G-t meg a mobiltévét kell fejleszteni, mert majd az jól megdobja a bevételt.

Persze mindenki tudja, hogy az alapvető kényelmi funkciók, és az alapszolgáltatások fejlesztése nem technológiai kérdés, hanem gazdasági. Így azt is jól tudjuk, hogy üzleti érdekek mozgatják az inkompatibilitás fenntartását, a sztenderdizáció nagy ívben történő elkerülését. Egy készülékgyártó képviselője ismerte el nyílt színen egy idei konferencián, hogy amíg a mobilkészülékeken ekkora haszna van a gyártóknak, addig jobb, ha elfelejtjük a szabványosítást, ami pedig mindenféle kényelem alfája és ómegája. Majd, ha csökken az extraprofit, és lesz megfelelő verseny, akkor érdemes lesz szabványosítani meg összefogni.

Ha valakit is vigasztal, nemcsak mi felhasználók szívunk emiatt. Az egész mobiliparág jelentős extra munkára kényszerül. Minden egyes készülék piacra dobása előtt hónapokig csiszolgatják annak szoftverét, mire a főbb mobilszolgáltatások és tartalmak normálisan megjelennek rajta. De míg a gyártók és a hálózatüzemeltetők ezt belekalkulálják a költségeikbe, addig a tőlük függetlenül termelő cégek vért izzadnak, hogy termékük/szolgáltatásuk minél több készüléken elfusson. Képzeljünk el egy mobilmarketinget bonyolító céget, akiknek az összes forgalomban lévő készüléknek a képernyőjére optimalizálnia kell a reklámot. Vagy ha nem szeretjük a reklámot, akkor bármilyen általunk kedvelt tartalmat. Elérhetetlen, hogy minden ügyfél elégedett legyen .

De vegyünk egy olyan példát, ahol legalább egy mamutcég beszáll az új szolgáltatás elindításába. A Magyarországon újonnan megjelent mobil VoIP-szolgáltatás esetében, ami eleve csak egy (nagyon nagy) gyártó készülékein elérhető, előfordul, hogy a kompatibilisnek kikiáltott készülékeken nem lehet például hívást fogadni szoftverprobléma miatt. Pedig van összefogás a szolgáltató és a készülékgyártó között, de önmagában hardver- és szoftverfronton ennyit lehet tenni. Pont.

Az asztali gépes/laptopos internet azért tarthat ma itt, mert az egyes platformok nyitottak annyira, hogy elvileg bárki bármilyen programmal megjelenhet, és ha sikerül ráéreznie a korszellemre (ami manapság 2-3 évente teljesen megváltozik), akkor azt veheti észre, hogy pillanatok alatt milliós felhasználói tábora van a termékének vagy szolgáltatásának (Skype, Flickr, Facebook). A Time magazin 2006-ban az év emberének nem véletlenül a felhasználót választotta. Úgy általában mindenkit, aki részt vett a webkettes forradalomban, ami az internet által már évtizedek óta technikailag lehetővé tett hálózatosodásnak és hálózati működésmódnak társadalmi szintű megvalósulását jelentette, és jelenti azóta is. Metcalfe törvénye ("egy hálózat értéke a hozzá csatlakozók számának mértani haladványa szerint növekszik”) igazából 2-3 éve kezdett érvényessé válni a társadalomban is. Ez az érték ugyanis az interakciók sokszínűségéből, és sokféleségéből fakad, ami a mobilról elérhető adatszolgáltatások és tartalmak esetében igencsak korlátozott. A kollektív intelligencia és a felhasználókban rejlő innováció kiaknázására pedig tökéletesen alkalmatlan.

Az iparág köszöni szépen, jól van. Idén valószínűleg több készüléket adnak el, mint a tavalyi all-time rekord. A mobilszolgáltatók is növekednek. A fejlődő piacok lendületben tartják az iparágat. Bár a fejlődés lendülete kissé csökkenni látszik, de azért a globális mobiliparban utazó cégek vezérigazgatói már most nyugodtan hátradőlhetnek a várható év végi eredmények tudatában. De ez már valószínűleg csak egy-két évig marad így. Amikor a 3G-be és kapcsolódó vállalkozásaiba fektetett milliárdok még mindig nem kezdenek el megfelelő ütemben megtérülni, rá kell minden érdekeltnek ébrednie, hogy a felhasználókat nem lehet kihagyni a buliból. Semmilyen értelemben.

A felhasználót igenis be kell vonni a szoftveres, a tartalmi és a szolgáltatásokhoz kapcsolódó fejlesztésekbe. Szlogen szinten már megjelent a nemzetközi konferenciákon, hogy „ha nincs mobil közösségi szolgáltatásod – akkor nem is létezel!”, de ezt egyelőre úgy képzelik el, hogy minden érdekcsoportnak szépen ki kellene fejlesztenie a saját kis közösségét, ami letöltöget, vásárolgat, meg úgy általában fogyaszt, és akkor mindenki boldog lesz. Pedig dehogy!

A mindenki számára hasznos mobilközösségek majd akkor jönnek létre, amikor átjárhatóság lesz az egyes készülékek, hálózatok, tartalomszolgáltatók meg alkalmazások között, mint ahogy az az interneten már egyre inkább kiteljesedni látszik. A Google nyílt mobilplatformja, az Android azért lehet nagy durranás (és kell is neki drukkolni), mert nem az elkerített kertek fenntartásában érdekelt mobilmultik és inkumbensek érdekeit szolgálja, hanem a felhasználókét. Az iparág persze tesz lépéseket, hogy minél többet hasznosítson a közösségi intelligenciából, de ez még totyogásnak is alig minősül. Mobilszoftver-fejlesztő akadémiák, elit programozói közösségek létrehozása, és így tovább. Az egyetemi és más kutatóhelyek kezdeményezései, projektjei hiába rukkolnak elő jobbnál jobb ötletekkel, a mobiloperátorok szemében nem ugorják meg az elkerített kertek falainak magasságát. Esélyük sincs rá, mert eleve teljes mobilfehasználói körben gondolkodnak, amit se a mobiloperátorokkal, se nélkülük nem tudnak megvalósítani.

A mobilkultúrában elmaradottnak éppenséggel nem nevezhető Finnországban az országos Technikai Kutatóközpont VTT kínjában olyan kezdeményezést indított el 2004 áprilisában, ami a világ legnagyobb mobilkommunikációhoz kapcsolódó ötletbankját hozta létre, hogy az ott összegyűlt ötleteket az iparág ingyenesen (!) felhasználhassa. Fél év alatt be is zsákoltak vagy 37 000 felhasználói ötletet, az utóbbi 1 évben pedig további 3 000-et. Persze azt ők is elismerték, hogy az ötleteknek csak egyszámjegyű hányada mondható használhatónak, de nem lepődnék meg, ha még ennek a töredéke sem valósult volna meg mára a fent részletezett okok miatt. Bezzeg más iparágakban már azzal is pénzt lehet keresni, hogy egy felületen összehozzák a fejlesztőket és a gyártókat, lásd az Innocentive.com oldalát. Mobilkommunikációhoz kapcsolódó problémákat persze nem nagyon lehet ott találni.

Fogalmam sincs, hogy létezik-e olyan tendencia, ami felgyorsítaná az iparág elitjének kényelmeskedését, de addig is kíváncsi lennék, hogy ti (Önök) mivel vagytok elégedetlenek, ha azt a szót halljátok, hogy mobiltelefon, vagy mobiltelefonálás. Senki se fogja vissza magát! Az összegyűlt ötleteket az ITTK nyilvánosságra hozza egy kereshető adatbázisban és ingyenesen felhasználhatóvá teszi. Lássuk, hány elégedetlen mobilfelhasználó van, és hány kétségbeesett, és ötletekre vadászó cég, aki belátta, hogy a felhasználói innovációval sokkal könnyebb!

Az írás szerzője a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő BME Információs Társadalom- és Trendkutató Központ kutatója. A tíz cikkből álló sorozat az Index Tech rovatában és az Infinit.hu oldalán egyaránt megjelenik.