Üvegsúlyzó acélburokban

Krómból, rozsdamentes acélból és üvegből készült a kizárólag feketében létező Luna, és már első pillantásra lenyűgöz: elegáns és egyszerű. Még a parasztvakításnak szánt elem is hat: a füstüveg mögé rejtett billentyűzet a készülék összecsukott állapotában tíz másodpercenként felvillan, ahogy a sajtóanyag fogalmaz: a szívveréshez hasonlóan pulzál. A hatásos billentyűzet azonnal átokká válik, amint az ember sms-írásra adja a fejét: az apró gombok és az azokat rejtő füstüveg pereme ugyanis nyitott állapotban még a vékonyujjú felhasználó leglelkesebb próbálkozását is kikezdi. Egyszerűbb megoldásnak tűnik, ha az ember a hátralévő életében megfogalmazott smsekhez megtanul a középső gombokon található betűkkel (a,b,c,j,k,l,t,u,v) szavakat formázni, hogyaszondja: „jaj!! A balta! Vuk, jak, bak?? baj!” A drága telefonokat amúgy se üzengetésre, hanem telefonálásra tervezték, ebben például ezer telefonszám tárolható.

Minőségi anyag, sok-sok pénzért

A Nokia 8800 olcsóbb változata a 8600, ám ez az állítás igazán becsapós, mert bár valóban a 8800 sorozat utódja, de legkevésbé sem olcsó. Előbbi negyedmillió forintba került, a mostanit pedig akár 180 ezerért is a vevőhöz vágják. Az ár tehát magas, ám az érték a dizájnelemekben merül ki. Abban viszont kifejezetten erősen.

Az exkluzivitáshoz szükséges anyagképzés, elsősorban az acél fémburok súlya miatt az elegáns készülék valahogy a nyolcvanas évek féltégla bunkofonjait idézi. 14,3 deka, ami párizsiból is elég sok, ráadásul a párizsit az ember hamar lenyeli, a 8600-at pedig emelgetni kell. Cserébe viszont nincs műanyaggagyi-érzés, ráadásul meg lehet kocogtatni a hátlapot, és lehet örülni, hogy fémes koccanása van.

Taperolni jó!

A szétcsúsztatás egyébként addiktív: a mechanizmus annyira kézre áll, sima és zökkenőmentes, hogy folyamatos nyitogatásra és taperolásra sarkallja az embert. A Nokia 8600-hoz egyszerűen jó hozzányúlni. Talán még cigiről való leszokásban is segíthet, a manuális buzeráció iránti örök vágyat tökéletesen levezeti. A mancsozás azonban nem marad következmények nélkül, az üveg felület ugyanis minden zsírt és koszt örömmel fogad. Szerencsére a kiegészítők között egy szemüvegtakarító kendőhöz hasonló puha anyagdarab is jár, ezért a tisztítás megoldott, bár a tapasztalat azt mondja, létezik olyan tartós szutyok, amit az sem képes eltávolítani. A készülékhez bőrtokot is mellékelnek, oldaltcsattos, vékonyka kis szütyő, különösen jellegtelen, a védelemre koncentráló kiképzéssel.

A külsőségekben erős divattelefon két megapixeles kamerája kinyitott állapotban, a hátoldalon bújik, éjszakai beállításával még csak próbálkozni sem érdemes, hangrögzítője öt percben maximálva van, viszont a rádió és az mp3-lejátszó a Nokiától megszokott minőséget hozza. Hiányzik belőle a 3g és a hsdpa is, adatkommunikációs lehetőségként a jó öreg edge-dzsel szerelték fel

A készülék zavarbaejtő tulajdonsága, hogy nem bővíthető a memóriája. 128 megányit pakoltak bele, azzal kell gazdálkodni. Zenék tárolásához ez nagyon kevés, egy luxuskészüléktől ennél hatékonyabb memóriaszabadságot várunk. Ráadásul az előzetes hírek szerint egygigás bővítő kártyát is passzintottak volna hozzá, de végül a 128 megás változatot dobták piacra. A másik fejtörést okozó megoldás hardveres: vajon miért tettek bele pengemobilokhoz fejlesztett mikroUSB-t, ami például a jackkimenetes headssettel nem kompatibilis. Ezt a feszültséget nem azzal hidalta át a Nokia, hogy fejlesztett hozzá egy alkalmas csatlakozású fülhallgatót, hanem inkább mellékelt egy (mikroUSB – 2.5 miliméteres jack) átalakítót. Ez a kütyü arra kiválóan alkalmas, hogy találóskérdés-versenyt rendezzünk vele: csak fel kell mutatni random módon váltogatott embereknek és garantáltan a legkülönfélébb, a valósághoz közel sem álló megoldásokat adják arra, vajon mi lehet a tízcentis, nagyobb és kisebb bunkókban végződő huzal.

A Nokia 8600 Luna tehát nem a világ legokosabb kütyüje, de kétségkívül mutatós. Üzletembereknek, villogáshoz tökéletesen alkalmas, viszont kizárólag magas fizetéshez és kigyúrt bicepszhez ajánlott.