Metroszexuális mobil

Metroszexuális (ffi): jól alkalmazkodik, a személyét érintő elvárásokkal tisztában van, átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkezik, szívesen foglakozik a külsejével, félévente kozmetikushoz jár, feminim kinézete ellenére többnyire nem biszexuális. (Velvet)

A Nokia 7260-as készüléke a 7280-as rúzstelefon férfiaknak szánt változata. Persze nem akármilyen férfiaknak. Káromkodásoktól hangos építkezéseken, izzadt hátakon csattanó verejtékes tenyerek közelében semmi keresnivalója ennek a telefonnak, ahogy bizonyára nem passzol a 7260-as a bináris kódokat bibliaként olvasók kezébe sem. Ez a telefon bizony a férfiak azon csoportjának készült, melyet manapság titokzatosan csak metroszexuálisoknak neveznek.

Ami fontos, és ami nem

A metroszexuálisokat nem igazán érdeklik az olyan felesleges részletek, mint a memória mérete, vagy az adatátviteli megoldások, szinte teljesen érdektelen a kezelhetőség, fontos azonban a telefon megjelenése, és a szükségleteiket kielégítő szolgáltatások tobzódása.

A megjelenéssel semmi gond nincs, sőt. A tervezők art deco-s mámorban rajzolták a készülék vonalait, ennek megfelelően kimondottan jól sikerült a formavilága. A tekeredő szögletes csigára emlékeztető gombsor jó ötlet, a fekete alapszínhez passzol a hűvösen csillogó fémes billentyűzet és az oldalba simuló bordó díszítősor. Ha épp nem pihennek, vörös fényben izzanak a gombok, ez talán már kevéssé eltalált, kissé lengyelpiacos hatást kelt a máskülönben elegáns miliőben. A kijelző szintén jó minőségű, bár ezt leginkább a korábbi Nokia telefonokhoz képest mondhatjuk, máskülönben hozza, amit elvárhatunk egy telefontól 2005-ben.

Átlagos

A 7260-as hagyományos értelemben vett telefonnak elég átlagos. Használható extraszolgáltatásokból meglehetősen keveset találunk a telefonban, a billentyűzet pedig konvergál a használhatatlanhoz. A joystick kiválasztásra csak véletlenszerűen alkalmas, lenyomás helyett inkább északnak, vagy délnek dől, a kétségkívül látványos billentyűzet pedig szintén öntörvényű.

A szélső nyolc gombbal még nem is lenne probléma, önmagával a középső néggyel sem, csak ezek így együtt idegesítőek. A szélsők ugyanis úgy működnek, ahogy kell, a középső sor azonban jóval nagyobb erőkifejtést igényel, így aztán képtelenek vagyunk eltalálni a megfelelő energiaszükségletet lenyomásukhoz. Beépített infra segíti a kommunikációt, egy bluetooth azért még elfért volna az oldalpanelben.

Ugyanakkor a telefon elég gyors, nem kell sokat várnunk az sms-ek betöltésére, várakozás nélkül ugrálhatunk a menük között. Jól esett az is, hogy a telefon memóriájába tárolt nevekhez öt telefonszámot, képet, e-mail és webcímet és még rengeteg mindent hozzárendelhetünk (például „jegyzet”-et, ahol leírhatjuk, hogy egy szemétláda az illető, ha a későbbiekben elfelejtenénk esetleg).

Vicces extrák

Persze találhatunk egy csomó kiegészítőt is. Ezekre egy átlagos ember azt mondaná: felesleges, miközben értetlenül fintorogva, orrát befogva, két ujjával összecsippentve eltartaná a meg nem értett telefont. A metroszexuálisok azonban bizonyára értékelni fogják a ruhaméret-átváltót, melynek segítségével megtudhatjuk, hogy ha 42-es a lábunk, akkor japánban a 26 és feles, míg Mexikóban a hetes a megfelelő méret. A felsorolás végén pedig az is kiderül, hogy a negyvenkettes cipő 26 centis, azaz tíz és egy negyed hüvelyk hosszú lábat takar. Jó, nem?

Valamivel hasznosabb a világóra és a fordítóprogram, a mértékegység-átváltó pedig szintén jól jöhet, ha a telefon tulajdonosa megérkezik az Egyesül Államokba, és nem tudja hírtelen, mennyi az annyi Fahrenheit. Mindezeket figyelembe véve a célcsoport valószínűleg kedvét leli majd a csillogó külsőben meg a felesleges, ámde vicces extrákban, aki komolyabb, érettebb, használhatóbb telefonra vágyik az pedig válasszon inkább egy másik modellt.