Prada-mobil, a nők bálványa

Juj, ez tényleg Prada?
Igen, de azért nem tökéletes, péld…
De tényleg Prada? ... Hű ez tényleg Prada!
...
De jó, tök szép! És hogyan lehet vele telefonálni?

Kiváló kérdés. A válasz pedig, hogy nehezen.

Egy telefon illata

Az LG Prada vérbeli női telefon. Munkatársaim általában csak megkérdezik, hogy milyen új telefon van nálam, esetleg vetnek rá egy pillantást messziről, a híres divatcég neve hallatán azonban a nők rávetették rá magukat, megtapogatták, cirógatták, sőt bemutató körútra vitték a Velvet szerkesztőségébe. Közösen ámuldoztunk azon, hogy milyen szép a nagyméretű kijelző képe, és hogy milyen jól néznek ki rajta a fotók, és még azzal sem tudtam kizökkenteni őket az ámulatból, hogy egyébként az érintőkijelző használata néhol igen nehézkes. Azt bezzeg nem tudták megmondani, hogy vajon a Prada olaszos imidzsű amerikai divatcég, vagy pedig amerikai piacra nyomuló olasz divatcég.

Hosszú ideje kísérletezik az LG érintésre érzékeny gombokkal, ilyenek vannak például a Black Label sorozatba tartozó úgynevezett csokitelefonokon is a kijelző alatt. Csakhogy azokon a telefonokon a rendes gombok vannak többségben, ezzel szemben az LG Prada legfőbb kezelőfelülete a hatalmas érintőkijelző, és csak nyolc mechanikus gomb van rajta. Nincs semmilyen durva böködőpálca, sőt, azzal nem is működne. A testmeleg kéz puha érintését igényli, a kis drága.

Amíg a bódítóan finom illatú bőrtokban van a készülék, nagyon hatásos a tetején csillogó márkanév. Ilyenkor persze nem lehet beledugni a fülhallgatót, tehát aki a mobilról akar zenét hallgatni, annak le kell mondania a karcolásvédelemről. Ráadásul a tokból kivett készülék nagyon sokat veszít a bájából, mert az egész műanyagból van, ami kifejezetten az olcsóság érzetét kelti.

A menü viszont szép, logikusan elrendezett, a nagyméretű ikonokat könnyű eltalálni, és a készülék elég gyorsan reagál az érintésre. Magával az érintőkijelző hardverével nincs is semmilyen gond, csak jobban hozzá kellett volna igazítani a szoftvert. Üzenetíráskor például a szokványos mobilgombok virtuális képe jelenik meg a kijelzőn, tehát egyetlen gombhoz három-négy betű tartozik. Sokkal használhatóbb lenne egy teljes virtuális qwerty billentyűzet. Akkor is baj van, ha egy menü vagy egy lista – például a híváslista – nem fér el a kijelzőn. Ilyenkor megjelenik oldalt a gördítősáv, de túl vékony, még női ujjakkal is nehezen kezelhető. (Az Apple iPhone esetében bárhol lehet simogatni a kijelzőt a gördítéshez.)

Szabadidős program

Tulajdonképpen fölöslegesen van naptár, jegyzet, számológép, böngésző és emailkliens a Pradában, mert a nehézkes szövegbevitel miatt ezekkel egyáltalán nem érdemes bajlódni. A multimédiás programok ugyanakkor kifejezetten jók. A beépített két megapixeles kamera elég jó képeket és videókat készít, és a Prada esetében nem is fontos, hogy ezek miként néznének ki számítógépen, hiszen a nagyméretű kijelző tökéletesen alkalmas képnézegetésre. A fejlesztők helyében a Halloween Fever című játékot én inkább kihagytam volna, mert szörnyű grafikájával a C64-es időket idézi, a többi játék viszont egész jól passzol a divattelefonhoz. Sőt a Virus teljes mértékben kihasználja a Prada kijelzőjét, az előbukkanó kórokozókat ugyanis ujjal böködve lehet elpusztítani.

Emellett a Pradán jól lehet zenét hallgatni, mert szabványos fülhallgató is ráköthető, erős a hangja, és bár itt is csak egy megadott mappába lehet bemásolni a zenefájlokat, az mp3-lejátszó végre kezeli a lejátszási listákat is, nem úgy mint az LG Chocolate vagy a Shine.