Multimédiás tégla furfangos gombokkal

Nemrég egy kötetlen sajtóbeszélgetésen azt mondták a Sony Ericsson magyarországi igazgatói, hogy a Walkman márkájú telefonok többek között azért fontosak, mert a zenetelefonok fiatal használói hozzászoknak a készülékek menüihez, szolgáltatásaihoz, és ezért talán felnőttként is Sony Ericsson üzleti telefonokat vesznek majd. Mi köze van ennek a P1i csúcskészülékhez? Csupán annyi, hogy a Sony Ericsson aktuális csúcsmodellje egyfajta átmenet, mivel a Walkman telefonok extrái és az üzleti felhasználók számára fontos kiegészítők egyaránt benne vannak.

Az átmenet ugyanakkor azt is jelenti, hogy a készülék sem az üzleti, sem a szórakoztató készülékek csoportjába nem passzol tökéletesen. Bár sok jó technológia megtalálható a készülékben, például van wifi, bluetooth 2.0, teljes qwerty gombsor meg 3,2 megapixeles kamera, de néhány fontos megoldás hiányzik, például nincs hsdpa internetelérés, amellyel az irodától távol is gyorsan lehetne letölteni az emaileket. És csak kiegészítővel lehet szabványos fülhallgatót rákötni a készülékre.

Dőlős gombok

Egészen biztos vagyok abban, hogy a Sony Ericsson kifejezetten a vezető beosztásúakat vette célba a P1i készülékkel, mert csak a vállalatok élén csücsülő menedzsereknek van elég szabadidejük arra, hogy kiismerjék a furcsa kezelőfelületet. Két míting között vagy a repülőgépre várva lazán böködhetik az érintőkijelzőt és nyomkodhatják a gombokat.

Ránézésre rendezett a gombkészlet, hiszen egyetlen gomb se lóg le a négyszer ötös négyzetrácsról, a funkciók elrendezése mégis roppant kusza. Valójában ugyanis nem húsz, hanem negyven gomb van a készüléken, hiszen mindegyik gombot jobbra és balra is meg lehet dönteni. Ezzel egyetlen baj van: az ujjbegy pont a gomb homorú közepéhez illeszkedik, tehát semmilyen más eszközön nem használt oldalirányú ujjmozdulattal kell kiválasztani két szomszédos betű közül a megfelelőt. További gond, hogy amíg a készülék jobb és a bal oldalán lévő oszlopban a gombok többségéhez négy-négy funkció tartozik, addig a középső blokkban lévő gombokhoz általában csak három-három, ezért a fejemben elég lassan állt össze, hogy mit hol kell keresni.

Mivel a P1i-n egyáltalán nincs szokványos irányítógomb, kiemelt szerepet kap az érintőkijelző. Ez jól használható a mobil érintőpálcikájával (az úgynevezett stylus-szal), de kevésbé jól az ujjakkal. A fő kijelzőn több nagyon apró ikon van, amelyek elméletileg a fontos funkciók gyorsabb elérését szolgálják, de ezeket csak a pálcával lehet jól eltalálni, így a művelet kifejezetten lassúvá válik. Hiszen először elő kell venni a pálcikát.

Komoly technika

Maga a hardver egyébként elég jól van összerakva, érezni az anyagok minőségén, hogy drága készülék. Akkuja nem merült le egy nap alatt, ami egy 2,6 colos, QVGA (240x320 pixeles), jó fényerejű kijelzőnél már szinte csodának számít. Töméntelen mennyiségű szabad RAM van benne, ezért sok programot lehet egyszerre futtatni, ráadásul a Symbian UIQ3 oprendszer segítségével elég könnyű egyik programból átlépni a másikra. Az operációs rendszer más hasznos tulajdonságát nehéz lenne kiemelni, mert az iPhone mellett – amit természetesen már kipróbáltam - az UIQ3 bizony olyan, mintha a fejlesztők direkt kisebb akadályokkal nehezítenék a felhasználó dolgát.

Az emailkliens könnyen beállítható, és természetesen ismeri a titkosítási protokollokat, a szövegszerkesztő az elvárások szerint működik, a beépített RSS hírolvasó pedig sokkal jobb, mint a rivális gyártóké. Azt viszont egyáltalán nem értem, hogy a naptár miért csak a fél kijelzőt foglalja el. Röhejesen néz ki, nem hiszem el, hogy a Sony Ericsson fő dizájnere rábólintott, hogy ez így mehet a gyártásorra. A beépített Opera böngésző fölött is eljárt az idő. Nagyon hiányoznak belőle a Safari alapú mobil böngészők újításai, amelyekkel a weboldal lekicsinyítése nélkül is jól lehet böngészni a számítógépre optimalizált weboldalakon. A helyzeten az sem segít, hogy a böngésző képe 90 fokkal elforgatható, mert ilyenkor még nehezebb szöveget bevinni (az érintőkijelző hosszas próbálkozás után sem akarta felismerni az x betűmet).

Jól zenél

Zenelejátszásra jól használható a P1i, és alapból 512 megabájtos M2 memory stick micro kártya jár hozzá, amely akár négy gigabájtosra is lecserélhető. Egyetlen szépséghiba, hogy a Walkman mobilokéval ellentétben a fülhallgató nem két részből áll, hanem csak egyből, ezért nem lehet saját fülhallgatót rácsatlakoztatni, külön kell venni egy adaptert. A 3,2 megapixeles fényképező a nem túl jó optika miatt gyenge minőségű képeket készít, és videózásban sem sokkal jobb.

A P1i főleg azoknak való, akik a mobil több extra alkalmazását gyakran futtatják, de nem akarják fényképezőgép helyett használni. És már hozzászoktak ahhoz, hogy egy mobil kezelését is tanulni kell.