Álmobilis a vonalasok ellen

Egy évtizednek kellett eltelnie a még vonalas, de már mobilis telefonok megjelenése óta, hogy a gyártók rájöjjenek: a gsm-es mobilok nemcsak messzebbre hordozhatók, de jóval többet is tudnak, mint a monokróm kijelzővel és legfeljebb telefonkönyvvel felszerelt, szoba-konyha viszonylatra optimalizált háztartási készülékek. Az Index a T-Com-ra átkeresztelkedett Matáv jóvoltából rátette kezét a Siemens legújabb domesztikált mobilverőjére, a Sinus 701 M-re, de még mielőtt hasra esett volna a fícsörökkel túlzsúfolt csoda előtt, bevont a tesztbe egy fél évszázados bakelitet és egy negyedszázados ős-Siemenst. A készülékeket több szempontból osztályoztuk egy 1-10-ig terjedő skálán, és az eredmény majdnem minket is meglepett.

Emberszabású bakelitbánya

Súlyos, fekete, ijesztő, robusztus és mégis kecses a márkanévtől mentes, kis híján ötven éves magyar csoda, amelynek eredetére csak a középkori sisakrostélyra emlékeztető membránvédő lecsavarása után derül fény: a Telefongyár készítette 1958 októberében. Alaposabban szétszedni nem volt bátorságunk, de nem is volt rá szükség, mert működik, mintha mi sem történt volna ötvennyolctól mostanáig. Igaz, a céges telefonközponttal már nem tud mit kezdeni, hiába tárcsáztuk a külső vonalhoz a nullát, de bejövő hívást így is fogad, és amíg végleg ki nem szorítja a netes telefónia, halhatatlan dizájnjával bármely modern háztartás vagy iroda díszére válhat.

A Telefonban annyi anyag van, hogy valószínűleg egy fél bakelitbányát ki kellett hozzá termelni - ehhez képest a várakozásokkal ellentétben diszkréten, szinte félénken csörög. Ergonómiailag tökéletes, a mutatóujj hegye épp befér a tárcsa lukaiba, és érezni, hogy ipari csapágy dolgozik benne, nem vacak csipek. A Telefonnal a klasszikus mozdulatok, így a kagyló vállgödörbe szorítása, illetve hívásvárakoztatás üzemmódban a vállon való pihentetése is könnyűszerrel kivitelezhetők, a klasszikus csigavonalban göndörödő zsinór pedig viszonylagos mozgásszabadságot biztosít, mondjuk a lakótelepi erkély két vége között.

Ha viszont az ember az íróasztal közepére helyezi a Telefont, könnyű melléképzelni egy pár bokánál összekulcsolt, varrott bőrcipős lábat és a hozzá tartozó Humphrey Bogartot, amint rizspálinkától elnehezült szemhéjjal távolítja el a membrán mögé rejtett poloskát, és közben rövideket, de okosakat mond. "Ha jó kislány vagy, húsz év múlva kiengednek. Várni foglak. Ha pedig felakasztatnak, örökké emlékszem majd rád." Kár, hogy Bogart 1957-ben meghalt. Jó, hogy nem vitte magával a sírba a Telefont.

Hatótávolság: 2 pont (7 méter zsinór)
Esztétikum: 9 pont
Ergonómia: 10 pont
Funkciók: 1 pont
Összpontszám: 22 pont

Elvtársi tárcsa

Olasz-német koprodukcióban készült a hetvenes évek végének sztenderd telefonja, az űrkorszaki dizájnt idéző Telecomunicazioni Auso -Siemens. Ha piros lenne, szexisebb lenne, de szebb nem lenne akkor sem. És bár fele olyan nehéz, mint a magyar bakelittelefon, még mindig nyom úgy másfél kilót. Színre meghatározhatatlan szürkésbarna, ráadásul a kagyló három árnyalattal elüt a doboz színétől, de elképzelhető, hogy ez egy késői pótlás eredménye. Ami a funkciót illeti, a korabeli fejlesztőknek huszonöt éves megfeszített munkával két extra szolgáltatást sikerült a telefonba zsúfolniuk: egy a készülék aljára dugott hangerőszabályzót és egy hívásmegszakító gombot az elejére. Ha az '58-as telefon Bogartot idézi, az Auso-Siemens lakkozott körmöket, szaszonfrizurát és füstszűrős Fecskétől reszelős hangot: "Az elvtársak értekezleten vannak. Tetszik hagyni üzenetet?"

A telefon minden ízében a bakelitelődre hajazna, de nem jár sikerrel: könnyebbnek könnyebb ugyan, de csak a silány műanyag miatt, kisebbnek viszont nem kisebb. A tárcsázás határozatlan, mintha homok került volna a csapágyba, és a tárcsa útja is hosszabb, ami azt jelenti, hogy ha egy nullát hívunk, a magyar gép fél másodpercet könnyedén ráver az olaszra.

Az Auso-Siemens az apró részleteket tekintve is elbújhat a Telefon mellett; annak kidolgozott, míves villájához képest ezen csak jelzésértékű hullámvonal látszik, és még a tárcsázás végpontját kijelölő fémpöcök is alulmarad a másik gép míves acél megoldása mellett. Az viszont a modell elnyűhetetlenségére utal, hogy máig sok helyen látni belőle. Okos gyűjtő most készletez, amíg a szebb darabokat le nem nyúlják a retromúzeumok hiénái.

Hatótávolság: 1 pont (3 méter zsinór)
Esztétikum: 4 pont
Ergonómia: 8 pont
Funkciók: 2 pont
Összpontszám: 15 pont

Színusz kapitány ezüstfehérben

Újabb negyedszázad, és itt egy új Siemens, a Sinus 701 M, amely külsőre a megtévesztésig hasonlít egy alsó-középkategóriás mobiltelefonra, pedig ugyanúgy vonal kell hozzá, mint elődeihez. Mivel viszont bizonyos határok között hordozható, a készüléknek sikerül bevezetnie az eddig szűz vezetékes telefóniába az olyan fogalmakat, mint a térerő és a lemerülés - igaz, a pozitív oldalon ott az sms-küldés és -fogadás, illetve a nyerítős és kukorékolós csengőhangok. A házi használat mellett szól, hogy a telefonban nincsenek játékok - arra ott a Playstation vagy a biliárdasztal - van viszont gyereksírásra aktiválódó bébicsősz és adóvevő-funkció, ami vonalas telefontól szép teljesítmény.

Dizájnját tekintve a Sinus megalkuszik: a kézibeszélő félig fehér, félig ezüstre fújt műanyag; a T-Mobile-os kötődést egy külön magenta nyomógomb jelzi. A bázisállomás, amelyhez a drót csatlakozik, az Apple fürdőszobai hangulatvilágot idéző műanyagát utánozza, bár a leheletnyi különbségek arra utalnak, hogy a mérnökök az elemválasztáskor kettővel mellélőttek a periódusos rendszerben.

A hangyányi nyomógombokhoz a mobilozók már hozzászokhattak, de ez most nem mobilteszt: egy átlagos hüvelykujj a Sinusnak egyszerre legalább hat billentyűjét képes lefedni, így híváshoz marad a köröm, és el lehet felejteni a Bogart-féle méltóságteljes tárcsázást. Az objektivitás jegyében azért megjegyzendő, hogy egy tesztszám versenyszerű felhívása bebizonyította: a Sinus legalább kétszer olyan gyors, mint a magyar bakelitkövület, és akkor még nem is a kétszáz számot tárolni képes telefonkönyvet használtuk, hanem kézzel pötyögtük be a számot.

Hogy valaki indokoltnak tartja-e a Sinus 25 000 forintos árát, természetesen attól függ, működő műtárgyra vágyik-e, vagy folyton a funkciót hajkurássza . Annyi biztos, hogy a Sinus 701 M mobilnak még buta, vonalasnak meg már alig vonalas. A tesztet, ha kis különbséggel is, de megnyerte, a Siemens viszont, ha hallgat a humán tesztelőkre, keres magának egy bakelitbányát.

Hatótávolság: 8 pont (kb. 100 méter, falaktól függően)
Esztétikum: 3
Ergonómia: 4
Funkciók: 9
Összpontszám: 24 pont