A Sony J5-ös mobil büntet

A huncut csábító

Bizony mondom, a japánok kütyüfaktorban verhetetlenek, tőlük indult pusztító útjára a Gameboy, a Playstation, Aibo robotkutya, most meg ez. A Sony szokásosan kegyetlen elbánásban részesít mindenkit a piacon, színre, márkára, nemzetiségre való tekintet nélkül.

J5-ös mobiltelefonjukat kézbe véve kiderül, hogy ultrakönnyű, összesen 85 gramm (ez még gombócból is kevés), teljesen cibér kinézettel rendelkezik és pszeudo-háromdimendimenziós menürendszerrel navigálható. Tapasztalt vásárló ennyitől nem dob hátast, legalábbis kapaszkodik a korlátba, de aztán a kétszólamú midi- vagy a digitálisan rögzíthető egyéni telefoncsörgés általában bevégzi a dolgát.

Reccsen az állkapocs, esik a vércukorszint

Néhány perc rácsodálkozás és a Nokiánál megszokott kijelző alatti gombok hasztalan nyomkodása után általában mindenki felfedezi, hogy a J5-ös menüjét a telefon bal oldalán fent elhelyezkedő görgetővel lehet feléleszteni, ami egyszerre használható scrollozásra és kattintásra, sőt hosszú kattintásra is. Használatát nagyon könnyű megszokni, és hamar belátható az is, hogy ez péppé veri a Nokia 7110-es Navi-bar görgetőjét.

A menüt, mint üveggolyót, megkapod

Az egyszerű, de látványos üveggolyó-menü nem nélkülözheti a némileg elcsépelt dropshadow-effektet, de a japánok rögtön háromdében dobják az árnyékot, ami azért még a grafikusoknak is bejött. A 96x92 pixeles kijelző tartogat némi meglepetést a konkurenciának és általában az európai júzereknek, mert a négy szürke árnyalattal operáló LCD-nek még a kontrasztja is állítható.

A képüzenetek végre nem olyan iszonyatosan rondák, mint a Nokiákban, négy árnyalatból klasszisokkal jobb dolgok hozhatók ki, mint egyből. Bár rajzolni nem lehet, nagyon masszívak a jellegzetes japán vonalvezetésű beépített grafikák. A Nokia forradalmi operátor logója helyett az alapképernyőn különböző háttérképeket lehet beállítani.

Térhangzás mobilban

Garantált a derűs hangulat, ha egy tárgyaláson felcsendül a félve tisztelt Túlvilág-örökzöld

A Sony J5 öt darab saját csengőhang tárolására alkalmas, méghozzá zeneszerkesztő nélkül, mivel ezeket sk. digtalizálhatja a t. vásárló. Az egyenként tíz másodperces etűdök vagy loopok minimális kilohertzen, de határozottan felismerhető minőségben villogtathatók nokiás ismerősök orra előtt.

A saját dallamok mintájára saját figyelmeztető hangokat is rögzíthető a telefonnal, ezekből is öt fér a memóriába. A beépített eseményhangok között van néhány, amelyeknek valódi mélységük van, ezek ugyanis a telefon hátuljára szerelt hangszórón keresztül hagyják el a készüléket. Ez a hangszóró még egy újszerű funkcióra használható, tudniillik a hívásokat ki lehet hangosítani.

A beépített dallamokat sem a hagyományos audiochip szülte, a Sony-féle processzor teljesítménye leginkább egy kétszólamú midi-előadásra emlékeztet. Némelyik dallam egy zenedoboz prüntyögését idézi, mások viszont egész kellemes hangzást képesek előállítani.

Minek a WAP, ha van email és web?

Ez nem WAP

A Sony támogatja a WAP 1.1 szabványt, a hangsúly mégis inkább a POP3 és SMTP protokollook ismeretén, vagyis a teljes értékű, natív emailküldésen és -fogadáson, továbbá a normál honlapok böngészésén van. A J5-ösnek nem kell wapos oldalakon keresztül leveleznie, simán megteszi ezt akármelyik szolgáltatóhoz közvetlenül felcsatlakozva.

Ekkora méretben azért senki ne várja, hogy egy az egyben fog majd teljes oldalakat nézegetni. A képeket általában már méretük miatt sem tölti le a telefon, de a szöveges információt olvasható formába tördeli, így szinte ugyanazt adja mint egy WML-oldal esetében.

A Microsoft Mobile Explorer amilyen új, olyan instabil is, gyakorlatilag ez az egyetlen rész a telefon szoftverében, amely kiakaszthatja a rendszert.

Nem minden arany

A Nokia 6210-eshez hasonlóan ebben a készülékben is van naptár, meg 500 férőhelyes telefon (nevenként öt számmal), bár ezek maximális hossza 20 karakter, ez általában elég szokott lenni.

Igazából két gyenge pontja van a telefonnak: az egyik a halovány vibrás akkumlátor, a másik az adatátvitel. A vibrás hívásokat szinte lehetetlen észrevenni, mivel csak lekapcsolt hangnál működik, a telefon pedig alig bizserget, talán full-body contact esetében beválhat, de nadrágon keresztül semmi hatása.

Az adatátvitel is hiányos, ennyi pénzért (az egyetlen forgalmazó ezidőtájt az X-Multimédiashop, ők 89 ezer forintért mérik) ugyanis lehet rajta infravörös csatoló. A kábeles megoldás közel 50 ezer forintjába fog kerülni azoknak, akik naptárt vagy telefonkönyvet szeretnének PC-jükkel szinkronizálni.

A játékok is a gyengébb szekcióhoz sorolhatók. Három darab van belőlük, az egyik a DOS-os Basic "fejlesztőszoftverből" ismert, egymást banánnal dobáló gorillákat éleszti újra, meg van egy puzzle és egy homokrajzoló valami. A játékok alatt gameboyosan szól a zene, de ez nem sokat dob az összhatáson.

A következő Sony-t nem hiszem, hogy meg lehet verni

kickass certificate

Összességében még ezek ellenére is teljesen kész voltam tőle, az első reakcióm az volt, hogy a Nokia 6210-et eladom a francba és ezt a tesztpéldányt pedig magamévá teszem, de aztán a gyógyszeres kezelés hatására megnyugodtam. A Sony valahogy ösztönösen otthon van az elektronikában, mint a Chemical Brothers. Most, hogy már európai telefonokat is gyártanak, szerintem max. egy év és lenyomják a Nokia összes konkurenciáját.

A készüléket az X-Multimédiashoptól kaptuk tesztlésre.