Csak telefon

Tudom, hogy az első hordozható telefonok évtizedekkel ezelőtt megjelentek, de az első, aktatáska méretű modelleket inkább cígölhető telefonnak illett volna elnevezni, a későbbi féltéglákat meg zsebnehezéknek, mert akkujuk szerény kapacitása miatt elég gyorsan lemerültek. Azóta meg olyan kütyük jelennek meg sorra, amelyekben nem is a telefonálás a lényeg, hanem a szórakoztatás: az olcsóbb mobilokban kevés csilivili izé van, a drágább mobilokban meg sok, nagyobb és színesebb. De itt a Motofone, amely szembemegy minden trenddel.

Beépített férfi

Majdnem töréspróbával kezdődött a Motofone tesztelése, szinte halálra rémültem ugyanis, amikor a készülék mély férfihangon szólt hozzám a nagy zöld indítógomb megnyomása után. Hogy legyek szíves beírni a sim-kódot. A beépített férfi aztán a menüben való lépegetést is végig kommentálta, elég hangosan, amivel biztosan jól lehetett volna idegesíteni a metrón utazókat, én azonban inkább kikapcsoltam. A Motofone menüje egyébként csak hat pontból áll, az első az üzenetírás, a második az üzenetolvasás, a harmadik a híváslista, a negyedik csengőhang, az ötödik az ébresztőóra, a hatodik az idő és a dátum beállítása. Már fejből tudom, nem kell ehhez semmilyen hangos segítség.

Monokróm kijelzője ugyanolyan fix alakú és méretű karaktereket tud megjeleníteni, mint a régi kvarcórák, ezért elég bénán kezeli az üzeneteket. Nem elég, hogy egy sorban csak hat betű fér el, nincsenek ékezetes betűk, aposztrófok és speciális karakterek sem, csak vessző, kötőjel, kukac, függőleges vonal és egy kérdőjelszerű hurok. Fogadott sms-ben az ékezetet egyszerűen lehagyja, az aposztrófot meg vesszővé alakítja át. Kijelzője azért is szokatlan, mert nem hagyományos lcd, hanem elektronikus papír, azaz nem hátulról kell megvilágítani, hanem - miként a papír alapú papírt - a felülről ráeső fény teszi láthatóvá. Emiatt sötétben nem a legtökéletesebb, de bármilyen erős napfényben kitűnően olvasható, elképesztően kontrasztos, ráadásul vékony és nagyon kevés áramot fogyaszt.

Nagyon mobil

A Motofone méretes őseivel ellentétben nagyon hosszú ideig hordozható: egyetlen feltöltéssel ötszáz percet beszélgethetünk, készenléti ideje körülbelül háromszáz óra, ráadásul nem nagyobb egy gyerekadag rántott csirkemellnél. Filézve, persze, meg jól kiklopfolva. Még játékot is találtunk a mobilban: beledugtuk a töltőt, és a dugónál fogva körbe-körbe lóbáltuk a készüléket, mint egy kereplőt, aminek legalább annyi értelme van, mint ötpixeles bigyókat kergetni öt centiméter átmérőjű kijelzőkön.

Két napja van nálam a Motofone, és már felmerült bennem a kérdés, hogy tényleg szükségem van-e zenelejátszós, fényképezős, böngészővel és operációs rendszerrel felszerelt mobilra? Talán jobb lenne, ha a mobil csak telefonként és a gprs-3G-hsdpa modemként működne, több hétre elegendő akkukapacitással, de igény esetén össze lehetne kötni egy böngészővel, médialejátszóval, külön akkuval és legalább tíz-tizenöt centiméteres kijelzővel felszerelt kütyüvel. Így ugyanis nem merülne le a telefonom zenehallgatás miatt, és nem parányi kijelzőn kellene nézegetnem videókat, fotókat és weboldalakat.

A Motofone ehhez keveset tud, mert egyáltalán nincs benne modem, és nem lehet összekötni más kütyükkel. Csak egy pánttal a nyakunkhoz. Talán reménykedhetünk abban, hogy a Motorola csak kezdőlépésnek szánta, és lesznek kifinomultabb változatok is. A mobilt várhatóan márciusban piacra dobják Magyarországon, pontos ára még nem ismert, de várhatóan nagyon alsókategóriás lesz.