Lenyomta a magyar állam a Pannon tulajdonosát

A Telenor 2003 decemberében fordult a Világbank mellett működő nemzetközi bírósághoz, az ICSID-hez (International Centre for Settlement of Investment Disputes) amiatt, hogy szerintük a magyar állam megszegte a Norvégia és Magyarország között 1991-ben kötött befektetésvédelmi egyezményt. A Manager Magazin cikke idézi a Telenor keresetét, ami a magyar hatóságoknak azt az intézkedését vitatta, amely a Pannont 2,4 milliárd forint befizetésére kötelezte 2002-2003 folyamán az Egyetemes Távközlési Támogatási Alapba (ETTA).

Elutasítva

A felek sokfordulós levelezés és tulajdonképpen egyetlen igazi tárgyalás után tavaly szeptemberben kapták kézhez a bíróság határozatát, ami elutasította a Telenor keresetét, és a norvégokat az ilyen eljárásokban merőben szokatlan módon a bírósági költségeken felül a magyar állam minden ügyvédi költségének megtérítésére is kötelezte, írja a lap.

A Manager Magazin szerint rejtély, hogy a sikernek miért nem csapott semmiféle hírverést a magyar állam. Az IHM az ítélethirdetés idejére már éppen megszűnt, az ügyeit átvevő GKM-től a lap azt a szűkszavú választ kapta kérdésére, hogy "a sajtóközlemény korábban felkerült tárcánk honlapjára, azonban technikai hiba miatt átmenetileg nem olvasható."

Az ügy hátterében egyébként az az alapprobléma áll, hogy a Pannon hosszú évek óta küzd az ellen, amit a Manager Magazin céget ismerő forrásai úgy írtak le, hogy a magyar távközlési piacon "a Matávnak lejt a pálya", azaz hogy a magyar szabályozási környezet az egykori monopóliumot versenytársainál kedvezőbben kezelné.

Drozdy Győző, a Pannon GSM vezérigazgató-helyettese a Manager Magazinnak azt mondta, hogy a vezetékeseknek nyújtott támogatás elsősorban azért volt igazságtalan, mert az nem pusztán a "kis előfizetők" vonalhoz juttatását honorálta pluszpénzekkel. Hanem automatikusan járt például a Matáv-féle Minimál-díjcsomag több százezer előfizetője után - tekintet nélkül azok lakóhelyére vagy anyagi helyzetére -, és így Drozdy szerint a szabályozás eredeti, egyébként legitim céljával ellentétesen növelte riválisuk bevételeit.

Semmi köze hozzá

A bíróság a vita érdemi részének vizsgálata nélkül azért utasította el a norvég cég követeléseit, mert a norvég-magyar egyezmény ilyen panaszok esetén kifejezetten nem is engedi, hogy az ICSID állást foglaljon.

Amikor az eljárás ténnyé vált, az IHM a nehéztüzérséget vetette be: jogi képviseletükre az Arnold & Porter nevű amerikai irodát kérték fel, amelynek több száz fős stábja már meglehetős tapasztalatokkal rendelkezett ICSID-ügyekben. A Telenor az itthon igen jónevű Nagy és Trócsányi Ügyvédi Irodát bízta meg, amely a Manager Magazin az ügyet az állam oldaláról ismerő egyik forrása szerint az Arnold & Porter-hez képest nem tűntek igazán profi csapatnak. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy amikor a minisztériumban meglátták a Nagy és Trócsányi első beadványát, már szinte biztosak voltak benne, hogy az ügyet nemigen veszíthetik el, fogalmaz a lap.

Magas labdák

A Manager Magazin szerint ahhoz, hogy a Telenor egyáltalán azt elérje, hogy a bíróság elismerje a saját illetékességét az ügyben, a norvégoknak bizonyítaniuk kellett volna, hogy az ETTA-befizetési kötelezettségük kisajátításnak minősül. Ehhez képest az első keresetlevelükben a kisajátítás fogalmára még csak nem is hivatkoztak, a bíróságnak úgy kellett külön felszólítania az ügyvédeiket, hogy foglalják írásba az ICSID igénybevételének egyetlen olyan jogalapját, amelyet az államközi egyezmény kifejezetten megenged.

Tulajdonképpen egyetlen olyan érve volt a Telenornak, amelyet a bíróság nem söpört le azonnal az asztalról, de a norvégok az ítélet szövege szerint azzal is csak az eljárás végén, 2005 novemberében jöttek elő. Eszerint mivel az államközi egyezmény tartalmazza a legnagyobb kedvezmény elvét, és Magyarországnak vannak olyan kétoldalú egyezményei más országokkal, amelyek nem korlátozzák a kisajátításra az ICSID illetékességét, a legnagyobb kedvezmény elve alapján a bíróságnak a Telenor egyéb panaszai ügyében (például hogy nem részesült a versenytársaival egyenlő bánásmódban) is el kellene járnia. A bíróság itt elismerte, hogy létezik precedens a legnagyobb kedvezmény ilyen típusú kiterjesztésére, még ha nem is ez a szokásos. A maga részéről azonban úgy döntött, hogy mivel a szerződő felek eredeti szándéka nyilvánvalóan az volt, hogy az ICSID-re csak a kisajátítási ügyeket bízzák, a bíróság ebben az esetben is ehhez tartja magát, fogalmaz a Manager Magazin.

Az ítélet végül igazat adott a magyar államnak abban, hogy az ICSID nem illetékes a Telenor érdemi panaszainak kivizsgálásában és a Telenorra terhelte az ICSID teljes költségét - 300 ezer dollárt - és a magyar fél összes ügyvédi és egyéb költségét - 1,25 millió dollárt.