További Mobil cikkek
Fizess!
Ez a képlet akkor válik érdekessé, amikor a szolgáltató már a küldés pillanatában tudja, hogy az üzenet nem érkezhet meg a címzetthez, ám az üzenet költségét ebben az esetben is levonja a társaság. Ha a felhasználó külföldre, például az Egyesült Államokba küld helyi előfizetőnek üzenetet, megeshet, hogy az soha nem érkezik meg a címzetthez - ez esetben nem hibáról, hanem a megfelelő szerződések hiányáról van szó.
Nehéz ügy
Megkérdeztük a mobilszolgáltatókat, hogyan fordulhat elő ilyen eset, és milyen technológiai jellegű nehézség áll az ügy hátterében. A Vodafone sajtóosztályán elmondták, hogy egy rövid üzenet küldése bármennyire is annak tűnik, a legkevésbé sem egyszerű feladat. Szerződések szabályozzák az egyes társaságok hálózatai közötti forgalom továbbítását, ám ezeket külön meg kell kötni a hang-, gprs- és sms-alapú kommunikációra.
Így aztán előfordulhat, hogy Amerikában élő és egy helyi társaságnál előfizető ismerősünket minden gond nélkül felhívhatjuk, de üzenetet már nem tudunk küldeni neki. Jelen pillanatban a Vodafone-nak az Egyesült Államokban csak az AT&T Wireless mobilszolgáltatóval van szöveges üzenetekre vonatkozó szerződése, a Pannon GSM-nek szintén, így csak az ebbe a hálózatba küldött üzenetekért tudnak ezek a társaságok felelősséget vállalni. A T-Mobile-nál is hasonló a helyzet, de mint azt megírták, meglehetősen keveseket érintő problémáról van szó.
Csere-bere
Természetesen ha valaki Magyarországról érkezik az Egyesült Államokba, és roamingol, akkor mindez nem jelent problémát, hiszen barangolásai közben folyamatosan érintkezik az AT&T hálózatával. Ugyanakkor ha valaki helyben előfizető, és egy másik társaság szolgáltatását használja, akkor értelemszerűen soha nem fog találkozni az AT&T térerejével, következésképpen a Magyarországról küldött sms-ekkel sem.
Ha ugyanis nem a szerződött hálózatba küldünk sms-t, akkor a hazai társaságok csak saját hálózati elemeinek átadási pontjáig tudják garantálni az üzenet útját. Az Általános Szerződési Feltételekben a szolgáltatók természetesen levédték magukat: "Az SMS címzettjei olyan GSM készülékkel rendelkezők lehetnek, akiknek saját szolgáltatójuk biztosítja az sms-szolgáltatást, és akiknek szolgáltatójával a Szolgáltatónak az sms-szolgáltatásra vonatkozó megállapodása van." Ha tehát olyan előfizetőnek küldjük üzeneteinket, melynek szolgáltatója nem szerződött le a hazai társaságokkal, akkor magunkra vessünk.
Nem aggályos
A Nemzeti Hírközlési Hatóság illetékese kérdésünkre elmondták, az nem aggályos, ha egyszer-egyszer előfordul a felvázolt eset, különös tekintettel arra, hogy ennek lehetőségére a szolgáltatók a szerződési feltételekben felhívják az előfizetők figyelmét, ráadásul a szolgáltatás nem is a kézbesítésre, hanem az üzenet továbbítására vonatkozik.
Márton György úgy véli, a három magyar társaság igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a nehézségek ellenére is célba érjenek az üzenetek, azt azonban szorgalmazza a hatóság, hogy a szolgáltatók tudassák előfizetőikkel, hogy mely társaságokkal kötöttek szerződést. A hatóság sajtóosztályán ugyanakkor arra bíztatták az előfizetőket, hogy szolgáltatóik ügyfélszolgálatán érdeklődjenek a részletekről.
Más eset
Előfordulhat persze olyan eset is, amikor nem a szolgáltató hibájából veszik el az üzenet, a küldés ekkor természetesen szintén díjköteles. Ha tehát a címzett telefonja ki van kapcsolva, betelt a memóriája, letiltotta az sms fogadását vagy megszűnt a száma, az még nem mentesít minket a költségek megfizetése alól. Főleg, hogy a szolgáltatók a küldés pillanatában levonják számlánkról az összeget függetlenül attól, hogy merre vezet az sms további útja.
A társaságok ezt azzal magyarázzák, hogy nekik mindenféleképpen munkájuk van az üzenettel, sőt, ha nem megy át, még többet is dolgoznak vele, mint egyébként. Hiszen a rendszernek tárolnia kell az sms-t, újra és újra kísérletet kell tennie a kézbesítésre, egészen a célállomás bekapcsolásáig, vagy az érvényességi idő megszűntéig. Az előfizetőnek tehát ezt a költséget kell megtérítenie, függetlenül a küldés sikerességétől.