Wifin vagy mobilon netezünk majd?

Négy évvel ezelőtt még mindenki arról beszélt, hogy a wifi megszabadítja a világot a vezetékektől. A laptopokban ma már alapalkatrész a wificsip, és több mint százezer nyilvános hotspoton lehet drót nélkül netezni. Világviszonylatban persze. Igazi sikertörténetről mégsem beszélhetünk, mert soha nem lesz mindenhol wifi. Egyszerűen nem erre találták ki a technológiát, és kevés netszolgáltató próbál wifis infrastruktúrát kiépíteni.

Helyi hálózat

Természetesen a lakásokban és az irodákban a jövőben egyre többen használnak majd wifit, sőt még egy ideig a kávézókban és a kocsmákban is lesznek ingyenes hotspotok, vevőcsalogatónak. Csakhogy wifivel nem érdemes nagy egybefüggő területeket lefedni, mert a frekvenciát bárki szabadon használhatja. Senki sem panaszkodhat, ha a személyes kütyük megzavarják a wifis netszolgáltatást. Ráadásul mindig lesznek olyan falak, amelyek tökéletesen leárnyékolják a jelet. A minőségre tehát elég nehéz lenne garanciát vállalni, és így pofátlanság pénzt kérni a szolgáltatásért. Ingyen viszont senki sem tartana fenn teljes városokat vagy városrészeket lefedő hálózatokat, mert sok pénzbe kerül.

A wifizőknek tehát nem marad más lehetőségük, mint eddig: folyton nyílt hozzáférést kell keresniük, ami egyszerűen szívás. A hotspotter.hu adatbázisa szerint Magyarországon ezeregyszáz hotspot van, tehát ha mindegyik nagyon ki van használva, akkor is legfeljebb néhány ezren wifizhetnek egyszerre. A hotspotok fele ráadásul Budapesten van, tehát vidéken a helyzet katasztrofális.

Ezen kívül még biztonsági problémák is vannak. A hekkerek már kifejlesztették a kommunikáció lehallgatásához szükséges hardvereket, a pár éve még biztonságosnak mondott WEP titkosítás ma már simán feltörhető, ráadásul sokan egyáltalán nem is használnak titkosítást, mert az macerássá teszi a csatlakozást. Az adatfolyamból viszont kilophatók a jelszavak és más személyes adatok, aztán az ember csodálkozhat, hogy valaki több ezer spamet küld a mailcíméről. Emellett mivel nagyon olcsók a wifieszközök, könnyű összerakni jelzavaró kütyüket.

A mobilinternet ezzel szemben a wifi egyik hátulütőjétől sem szenved. Amatőrök biztosan nem tudják lehallgatni a mobil adatátvitelt, és csak engedélyezett eszközök használhatják a frekvenciasávot, tehát nem könnyű zavart kelteni. A lefedettség ráadásul országos, bár a 298 magyar városból még csak hetvenben van több megabites hsdpa-hozzáférés, amely alkalmas az internetezésre. Ez igencsak kevés, főleg ha azt vesszük alapul, hogy tőlünk nyugatabbra szinte teljes a területi lefedettség. A mobilszolgáltatók természetesen mindig azt mondják, hogy ahol sokan használják a mobilinternetet, ott bővítik a kapacitást. Majd egyszer.

A szélessávú mobilinternettel ellátott városokban kétségtelen a wifi hátránya, hiszen itt a mobilozóknak teljesen mindegy, hogy melyik kávézóba vagy kocsmába ülnek be internetezni, csupán a pincehelységeket kell messziről elkerülni. A nem szélessávú területeken mentőövnek jó a gprs, ha valamiért nagyon muszáj netezni, de ez ugyanolyan lassú, mint a régi betárcsázós-modemes elérés, amelytől már mindenki megszabadult, aki tudott. Az edge sem sokkal jobb, de alkalmi távmunkára nálam bevált: egy napig dolgoztam Balatonkenesén a harmincöt fokos hőségben, és a munkámra nem volt panasz. Érezhetően lassabb volt a letöltés, de pontosan ugyanúgy dolgoztam, mint az irodában: harminc megnyitott Firefox ablakkal, a levelező és az MSN folyamatos működése közben. Az animált hirdetéseket természetesen blokkoltam, de azokat amúgy is tiltani kell, mert néhány reklámokkal telepakolt portál simán leköti egy gyengébb Core Duo processzor teljesítményének a felét.

Van még valami, ami keresztbe tesz a wifinek: az internetezési szokások. A forgalomkorlát nélküli díjcsomagot választók lazán megoszthatják wifin a netelérésüket, mert nekik teljesen mindegy, hogy valaki letölt tőlük néhány gigabájtot. Valójában azonban a lakossági előfizető elenyésző részének van szüksége havi több száz gigabájt letöltésre. A csupán levelező és böngésző többségnek bőven elég havi 3-5 gigabájt, de a korlátos csomagot elég rizikós megosztani, mert előfordulhat, hogy a wifin élősködő szomszédok miatt kell pótdíjat fizetni.

Sokak szerint a mobilinternet drága, holott a valóság az, hogy pont árban verhetetlen. A drágább mobilos díjcsomagokban legfeljebb egy-két forintba kerül egy megabájt, a vezetékes netszolgáltatóknál viszont a kezdő felhasználóknak szánt forgalomkorlátos csomagoknál három-négy forintba kerül egy megabájt. (A vevőcsalogató, korlátozott ideig érvényes akciókat egyik terméknél sem vettük figyelembe.)

Mindezek tetejébe már készülnek azok az eszközök, amelyek a lakásokból is kiszoríthatják a wifit. A femtocella elnevezés ma még ismeretlen, és jobb is lenne kitalálni helyette valami közérthetőbbet. Lehetne például mobil hotspot a neve, hiszen pontosan ugyanarra képes, mint egy wifi hotspot, azaz kis körzetben nagyon jó minőségű vezeték nélküli hozzáférést biztosít. Elég egy femtocella a lakásba, és máris a nagyobb sebességen élvezhető a mobilinternet, telefonáláskor pedig jobb a hangminőség. A femtocellát meglévő szélessávú vezetékes netelérésre kell rákötni, ezért a felhasználási módok és az üzleti modell igen sokféle lehet. Elképzelhető, hogy továbbra is az ügyfélnek kell majd fizetnie a vezetékes netet, és ezért cserébe a mobilszolgáltató a femtocellán lebonyolított hívásokat és adatforgalmat ingyenessé teszi. Az is elképzelhető, hogy a mobilszolgáltató teljesen átveszi a vezetékes vonalat, és ő biztosít rajta minden szolgáltatást: tévét, telefont és internetet.