A Windows olyan, mint a heroin

Hétezer forintról indul az árverés, és bár nagy a tömeg péntek este a Millenárison, csak kevesen licitálnak: a hátsó sorokban egy szürke inges, kis kivárásokkal, legelöl egy kék inges, valamivel merészebben. A húszezret pillanatokat elérik, ezrenként, aztán egy piros pulóveres középtájt beleszól a csatába egy 24 ezres téttel, mire a szürke inges váratlan manőverrel harmincra emel. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha ez lenne a vége, de a kék inges elöl magára talál, és végül negyvenezerért övé a tétel: Richard Stallman válogatott esszégyűjteménye, a Szabad szoftver, szabad társadalom.

Ami egyébként a netről teljesen legálisan letölthető, másolható, felhasználható, terjeszthető. Magyarul ingyen van. És akkor adnak érte negyvenezret. Meg vannak ezek őrülve?

Az árverés Richard Stallman előadásának része, és maga Richard Stallman celebrálja, Richard Stallman pedig, ha valaki nem tudná, a szabad szoftver apostola, evangelistája, sőt pápája, aki háromnapos villámlátogatásra érkezett Budapestre, hogy elmondja, amit évtizedek óta mond: a szoftver legyen szabad, különben vége a világnak. És ha Stallman a pápa, akkor a könyv a Biblia; hiába van ingyen, negyvenezret simán megér. Dedikálva főleg.

"When I say free, I mean szabad. And when I say ingyen, I mean gratis" - magyarázza rögtön az elején Stallman, aki élőben inkább hasonlít Greatful Dead-koncerteken szocializálódott, pocakos hippire, mint pápára. Olyan kényes a pontos definíciókra, hogy az újságíróknak a vele készített interjú előtt írásban meg kell fogadniuk, hogy a szabad szoftvert nem hívják nyílt forráskódú szoftvernek, a Linuxot nem hívják Linuxnak, csak GNU/Linuxnak, és ha videó- vagy hangfelvételt készítenek, nem használnak "proprietary" szoftvert, vagyis például RealPlayert, Quicktime-ot, Windows Media Playert, mp3-at, mpeg2-t vagy mpeg4-et. Nem egyszerű Richard Stallmannal.

"A szabad szoftver olyan szoftver, amely tiszteletben tartja a felhasználók szabadságát" - definiál tovább Stallman, aki szerint a nem szabad szoftverek kiadói az oszd meg és uralkodj elvén, gyarmati rendszerben működnek: "Ez olyan igazságtalanság, amit senkinek nem szabad eltűrnie."

Nem technika, hanem morál

A szabad szoftver Stallman értelmezésében elsősorban nem technikai, hanem filozófiai, morális és etikai kategória; a készítők a felhasználói szabadságjogok tiszteletben tartásával terjesztik azért, hogy hozzájáruljanak a társadalom épüléséhez. A nem szabad szoftver - igen, az, amit valószínűleg a kedves olvasó is használ, a Mac OS X-től a Windowson át az utolsó nyomorult Flash-animációig - az ördög műve: a gonosz szoftvercégek és kiadók kísérlete arra, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, ezzel társadalmi problémákat teremtve.

"Amikor az ember szabadság nélkül nő fel, hozzászokik a szabadság hiányához. Minden szoftvernek szabadnak kell lennie, hogy minden felhasználó szabad lehessen" - mondja Stallman, és a hallgatóság hívő része úgy bólogat, mint ministráns az Üdvözlégyre. "Ilyen az, amikor valaki megtérteknek prédikál" - jegyzi meg halkan egy szeptikus a hátsó sorokban.

Na és milyen szoftvert használjon az ember, ha felelősséget érez a társadalomért, ha igazán etikus szeretne lenni ? Bármilyen nyílt forráskódú szoftvert például? Muhaha. Az open source kifejezést a gonosz nagyvállalatok használják arra, hogy elhitessék a szoftverükről, hogy szabad, pedig nem az. Linuxot? Muhaha. Linux, mint olyan, nem is létezik, vagy ha létezik, akkor nem eléggé szabad. A megoldás a GNU/Linux (helyes kiejtése GNU-szles-Linux, esetleg GNU- plasz - Linux) - a GNU pedig nem más, mint Stallman saját operációs rendszere, amit még 1983-ban kezdett írni, hogy szabad szoftverrel váltsa fel az akkoriban elterjedt, de nem szabad hálózati operációs rendszert, a Unixot. Innen a név, a GNU, ami a GNU's Not Unix rövidítése (vigyázat, dupla szóvicc), logója nem alma, nem is ablak, sőt nem is pingvin, hanem - ki nem fogják találni - egy gnú. A baj a GNU-val csak az, hogy a lelke, a magja, a kernel máig nem stabil. Egy másik, finn származású pápa, bizonyos Linus Benedict Torvalds viszont írt egy jó kernelt saját gyártmányú operációs rendszeréhez, a Linuxhoz, úgyhogy aki GNU-t akar használni, az sokszor kénytelen egyúttal Linuxot is használni, ami viszont nem jó, mert a Linux hiába nyílt forráskódú, bizony vannak nem szabad részei. Ha még most sem értik, ne csodálkozzanak, írjanak inkább maguknak egy operációs rendszert, még az is egyszerűbb.

A helyzet persze nem reménytelen: "Százmillióan használják a GNU/Linuxot anélkül, hogy tudnának róla. Bár ők szabadok, nincsenek tudatában a szabadságuknak, ezért fennáll annak a veszélye, hogy elveszítik azt" - mondja Stallman. "Az iskolák kötelesek szabad szoftvert használni, ezzel járulnak hozzá az erős, független, együttműködő és szabad társadalom működéséhez. Nem csak tényeket és mesterséget kell tanítaniuk, hanem a jóakarat szellemét; azt, hogy nem tarthatod meg magadnak a szoftvert, hanem meg kell osztanod másokkal. Úgy hallom, Magyarországnak még sok tennivalója van az ügyben:"

Stallman szerint a világ

Stallman azt meséli, hogy egy nyomtató, pontosabban egy nem szabad nyomtatószoftver indította el a pápaság felé vezető úton, még 1980-ban: azt szerette volna, hogy a munkahelyén, az MIT AI Labjében működő printer küldjön egy emailt, ha végzett a nyomtatással, de a Xerox 9700 forráskódjába nem lehetett belenyúlni, mert nemhogy szabad nem volt, de még nyílt sem. Ez meggyőzte Stallmant arról, hogy a világnak szabad szoftverekre van szüksége. A GNU projekt keretében elkészítette a szabad szoftveres körökben máig használt licencet, a GPL-t, amelynek lényege, hogy a szoftver szabadon módosítható, és a változtatások után is ugyanolyan szabadnak kell maradnia, mint eredetileg volt.
A GNU filozófiájáról értekezve Stallman a szoftver négy szabadságfokát különbözteti meg: a nulladik számú, hogy a programot bármilyen célra lehessen használni, az egyes számú, hogy a forráskód hozzáférhető és tanulmányozható legyen, a kettes pont a terjesztés, a hármas a változtatás szabadságát írja elő.

Egyrészt van ez. Másrészt meg van az, ahogy a világ működik. A nagyvállalatok megvásárolják a helyi intézmények, iskolák támogatását azzal, hogy szoftvert adnak nekik, mondja Stallman. Ez a szoftver nem szabad (free), de ingyenes (gratis), és folyamatos függőségbe taszítja a diákokat, akik miután elvégzik az iskolát, jobb híján fizetni kezdenek érte. "Ezek a szoftverek olyanok, mint az addiktív drogokkal teli fecskendők. Az első dózis ingyen van. Aztán ha az ember függővé vált, fizetnie kell érte" - mondja Stallman, aki egyébként nem emlékszik rá, hogy valaha is pénzt adott volna szoftverért, de amúgy akkor se kéne neki nem szabad szoftver, ha fizetnének azért, hogy elfogadja.

Ellenőrzésképp az előadás után becserkésztük Stallman laptopját, hátha látunk rajta futni egy jó kis Windows Vistát vagy legalább egy Quicktime-videót, de nem:

Összehangolt támadás a szabadság ellen

Stallman szerint a szerzői jogok rendszere is alapvetően elhibázott, és nem mást mutat, mint a demokrácia betegségét világszerte. A rendszer egyre erősebb, és a totális ellenőrzés felé vezet, olyan világhoz, amelyben minden egyes könyv minden elolvasásakor külön kell fizetni (pay per read), és a kiadók a DRM-mel digitális bilincsbe verik a felhasználókat. Stallman a híres Mikiegér-törvény tanulságaiból kiindulva tíz évig terjedő szerzői jogokat tartana elfogadhatónak - az időtartamot aztán a tesztfázis után lehetne finomhangolni, különösen hogy személyesen találkozott olyan sci-fi íróval, aki ötéves periódust javasol.

Van tovább is. "Soha ne vásároljanak dvd-t, de még ajándékba se fogadják el!" - figyelmezteti a hallgatóságot Stallman. "A dvd-t arra találták ki, hogy megtámadják a szabadságukat". A dvd-lemezek kódolását, mint az közismert, egy vállalatcsoport találta ki világméretű konspiráció keretében, és a gyártók is mind az összeesküvés részesei. "Ezeknek a vállalatvezetőknek börtönben lenne a helyük, de tudják, hogy a kormányok az ő oldalukon állnak. Ezért nem is titkolják, amit csinálnak" - mondja Stallman, aki szerint a Sony botrányos rootkitje komoly bűncselekmény, amelyben gonosz módszereket használtak gonosz célok érdekében. Természetesen ugyanez áll a Blu-ray-lemezekre, amelyeket szintén a szabadság elleni támadás keretében terveztek: "Ne használjanak Blu-ray-lemezeket. Ha használják őket, akkor maguk szörnyű balekok."

Nem jobb a helyzet az elektronikus könyvekkel sem: a "Sony Shreader"-t és az "Amazon Swindle"-t (vigyázat, dupla szóvicc) a létező könyvkultúra teljes eltörlésére találták ki. "A kiadók el akarják venni az olvasóktól a jogaikat: azt a jogot, hogy a könyveket kikölcsönözhessék a könyvtárból, odaadják a barátaiknak, örökre megtartsák vagy az utódaikra hagyják őket.

Az előadás csúcspontján egy hallgató rutinszerűen megkéri Stallmant, hogy ugyan énekelje már el a szabad szoftveres himnuszt, amit a folkrajongó pápa köztudomásúlag egy bolgár népdal, a Szadi Moma dallamára szerzett. Stallman rutinosan megszavaztatja a hallgatóságot, akarják-e hallani. Több száz igenlő kéz a magasban, nemmel csak négyen-öten szavaznak. Nekik volt igazuk, íme a büntetés.

(A felvétel nem a helyszínen, hanem egy másik előadáson készült, képzeljék el ugyanezt pulpitus nélkül, combon dobolva.)