További Net cikkek
Reggelente, amikor a gyerekei iskolába indulnak, az általános iskolában nyelvet oktató tanárnő belép a másik életébe. Bekapcsolja a számítógépét, és megszámolja az éjszaka termelt bevételt. A neve ebben a világban Anshe Chung.
A hölgy a Second Life című online játékban mesés üzleteket csinál, építési telkekkel spekulál. A játékban több mint nyolcmillió négyzetméterre tette már rá a kezét. A játékosok közül sokan már valódi ingatlan-monopóliumra panaszkodnak, írta a Der Spiegel
Az egyszerű hesseni tanárnőt a játékban Anshe Chung ingatlanmágnásként ismerik, akinek hasonló nevű konszernje sorban nyeli el az újabb és újabb ingatlanokat. A Second Life játékosai online találkoznak, kerteket, palotákat és űrállomásokat építenek.
Több mint 500 játékos bérleti díjat fizet az AnsheChung.com-nak, mivel nem a sajátjuk az általuk gondozott terület. A bérleti díjat játékpénzben kell rendezni, amelyhez a játékosok amerikai dollárt beváltva juthatnak.
Tetőtérből kormányoz
A valódi életben Kínából bevándorolt Chung asszony a birodalmát a házuk tetőteréből irányítja. A virtuális vagyont a játékban töltött két év alatt hordta össze. A bezsebelt játékpénz pedig bármikor valódivá változtatható. A Second Life-nak ugyanis része az online tőzsde, ahol a fiktív valuta valódi pénzre cserélhető.
A jelenlegi árfolyamon Chung vagyona 200 ezer dollár körüli összeget ér. Mostanáig azonban szinte minden fillért befektetett, hogy kihasználja a virtuális gazdaság boomját. A játékosok szívesen építkeznek előkelő környéken, akkor pedig már nem adják alább a szomszédok színvonalánál. A Second Life népszerűsége eközben töretlen: már több mint százezer játékos telepedett le benne.
A San Franciscóban működő üzemeltető cég, a Linden Lab újabb és újabb területeket dob piacra. Ennek ellenére az előnyös fekvésű területeken szűkös a kínálat. Anshe Chung időnként nagyvonalú felvásárlásokhoz lát. Megvásárolja valaki területét és felfejleszti. Ez annyit tesz, hogy dombokat és völgyeket vet bele, pálmákat ültet, vízeséseket és patakokat hoz létre.
Nincs ugrálás a szigeten
A játék szinte tetszőleges kialakítást engedélyez. Így épülnek havas tájak, trópusi szigetek és sivatagi oázisok. A kész tájakat az értékük növelése céljából felparcellázzák, és elsózzák építkezésre készülő új telepesek. Az alvállalkozók aztán képesek a megrendelő kívánságai szerint mesés palotákat felhúzni.
Az egyre erősödő Anshechung.com időközben tucatnyi nagy kiterjedésű településen kereskedik ingatlanokkal. A játékban a Chung-féle Dreamland szigetvilág irigyelt helyszínnek számít. Ott a virtuális ingatlanmágnás minden négyzetméter felett rendelkezik, ezért szigorú építési szabályokat vezetett be.
Míg a játékvilág többi szegletében mindenki kedve szerint barkácsol, Dreamlandon harmónia uralkodik. Aki egy shintoista szentély mellett fekete-erdei házat akar építeni, annak rövid úton felmondják a bérletét.
Adóznak a vagyon után
A tanárnő férje informatikus, és ő felel a közös üzletben a számvitelért. A havi fix kiadásoktól könnyen meg lehet szédülni, ugyanis havonta átszámítva több mint 25 ezer dollárnyi ingatlanadót kell fizetni az üzemeltető Linden Labnak.
Ebből az adóból finanszírozzák a Second Life egyre bővülő világát. A játék 1400 hálózati számítógépen fut. Ezek mindegyike kereken 65 ezer négyzetméteres virtuális területet szimulál a játékban. Anshe Chung 130 ilyen alapegységet birtokol, és mindegyik után közel 200 dollár adó fizetendő havonta.
Ennek ellenére az ingatlanvagyon kiépítésére egyszer sem kellett saját pénzt költeni, a bevételek ugyanis folyamatosan meghaladják az illetékeket. Sőt azóta felvettek öt alkalmazottat is, akik játékpénz ellenében segítenek a birodalom irányításában, vagy a kulimunkát végzik, parkokat telepítve az újonnan szerzett területeken.
Nem egészen két évvel ezelőtt szállt be a játékba Anshe Chung, az induló tőkéje pedig 10 dollárra rúgott. Kezdetben magányos bevándorlók ügynökeként kereste a betevőt, majd kínai szabású virtuális ruhákat készített mások játékfigurái számára. Végül az így megtakarított pénzéből lépett be az ingatlanpiacra.