COPPA-nás

A COPPA-t még 1998 októberében fogadták el, de csak idén április 21-én lépett életbe, így igazán senki sem állíthatja, hogy nem volt elég idő a felkészülésre. Hogy mégis sok céget készületlenül ért a szabályozás bevezetése, az elsősorban néhány homályosan megfogalmazott pontnak köszönhető. A COPPA értelmében április 21. után 13 éven aluliak személyi adatait csak szülői beleegyezéssel gyűjthetik az internetes weblapok. Amennyiben a site nem adja tovább az összegyűjtött információkat semmilyen formában sem, elegendő az emailen keresztüli engedély. Ha azonban eladják, átadják, vagy bármilyen módon hasznosítják a gyerekektől összegyűjtött adatokat - például a látogatók életkoráról szóló adatokat bemutatják a potenciális reklámozóknak -, akkor "ellenőrizhető" engedélyre van szükségük. Ez lehet levélben vagy faxon elküldött engedély, vagy telefonon keresztüli megerősítés. A törvény megszegőire jogsértésenként - tehát például minden egyes engedély nélkül regisztrált 13 éven aluli után - 10.000 dollár bírságot szabnak ki. Ilyen körülmények között természetesen nem is próbálkozik egy gyereksite sem a szabályok megszegésével.

A gyerekek nem éppen a leghízelgőbb véleménnyel vannak a védelmükben született legújabb törvényről

Azonban a szabályok betartása sem olcsó. Az érintett internetes vállalatok becslései szerint 100.000 és 500.000 dollár körüli többletkiadást okoz nekik a törvénynek való megfelelés. Vannak azonban olyan cégek is, amelyek nem vállalják ezt a terhet, és egy lényegesen egyszerűbb, bár drasztikus megoldáshoz folyamodnak: egyszerűen kitiltják rendszerükből a 13 éven aluliakat. A legutóbb épp az egyik legnépszerűbb internetes csevegőprogram, az ICQ jelentette be, hogy megszünteti 13 éven aluli tagjainak az azonosítóit, de hasonló lépésre szánta el magát többek között az Email.com ingyenes emailszolgáltató, vagy az eCrush, amely tizenévesek számára üzemeltet online találkahelyet. Az eCrush tulajdonosa elmondta, hogy számukra logisztikailag megoldhatatlan lenne minden egyes regisztráló tinit összepárosítani a hozzá tartozó levéllel vagy faxszal, így nem maradt más választásuk, mint a tiltás.

Ezek után talán nem is meglepő, hogy a gyerekek nem éppen a leghízelgőbb véleménnyel vannak a védelmükben született legújabb törvényről. A tiltó site-okhoz százával érkeznek agresszív levelek felháborodott és frusztrált tizenévesektől, akiknek elegük van abból, hogy mindenhez "túl fiatalok", és nem értik mi különbség van egy 12 éves és egy 13 éves között. Persze egy regisztráló 12 évest semmi nem akadályoz meg abban, hogy egyszerűen hazudjon a kora felől, és így megmeneküljön a szülői engedélykérés rendszerint igencsak kétesélyes procedúrájától. A Disney például úgy kívánja elejét venni az ilyen csalásoknak, hogy regisztráláskor meg kell adni a szülő hitelkártyájának a számát is, amit ugyan nem terhelnek meg, viszont kétséget kizáróan igazolja a tulajdonosának a korát. Ezzel a megoldással ugyanakkor várhatóan sok látogatótól el is esik a cég, hiszen a hitelkártyaadatok illetéktelen kezekbe kerülésétől való félelem sok szülőben lényegesen erősebb, mint az a vágy, hogy gyermeke internetes sorsolásokon vehessen részt, vagy egy online áruházban bóklászhasson.

Mindezen hiányosságok ellenére a COPPA fogadtatása mégis alapvetően pozitív. Természetesen örülnek a szülők, akik azt remélik, hogy ezentúl nyugodtabban engedhetik szabadjára a kiskorút a világhálón. A gyerekeknek szóló weblapok készítői annak örülnek, hogy végre a konkurenciának is ugyanolyan játékszabályokat kell betartani, és megindulhat egy tisztulási folyamat: amelyik cég nem tartja elég fontosnak a gyerekek biztonságát, az kénytelen lesz az idősebb korosztály felé orientálódni. És persze örülnek a polgárjogi szervezetek is, amelyek szerint ez az első jelentős mértékben vásárlóbarát törvény, és fontos lépés a személyiségi jogok internetes tiszteletben tartása felé. Az igazi persze majd az lesz, amikor az internetezők nemcsak azt tudhatják, hogy információkat gyűjtenek róluk, hanem azokhoz hozzá is férhetnek, és megváltoztathatják vagy akár ki is törölhetik őket.