Itt az új webkereső, a Cuil

Hétfőn ünnepélyesen elindult a Cuil, az új webkereső, amely készítői szerint jobb lesz, mint a Microsoftot és a Yahoot messze megelőző, piacvezető Google.

Erre lehet mondani, hogy árulás: a Cuilt (ejtsd: kúl, mint abban, hogy "cool") Anna Patterson jegyzi, aki korábban két évig dolgozott a Google-nél keresőközeli projekteken, többek között a weboldal-indexelésen és a cég titkos keresőalgoritmusának egyes részein. A Cuil székhelye a Szilícium-völgy egyik településén, Menlo Parkban van, alig néhány kilométernyire a Google Mountain View-beli főhadiszállásától. A keresőt Patterson együtt készíti férjével, Tom Costellóval és további harminc alkalmazottal, akik közül többen szintén a Google-nél dolgoztak, mielőtt átálltak volna a Cuilhoz.

Menlo Parkban valami készül

Az eredetileg két l-lel Cuillnak nevezett kereső sokáig lopakodó üzemmódban, teljes titokban készült, bár az illetékes helyi techguru, Michael Arrington már tavaly szeptemberben megszellőztette, hogy Menlo Parkban valami készül. A Cuil akkor azzal kecsegtette a kockázatitőke-befektetőket, hogy új keresési algoritmusainak és a relevanciát rendező módszereinek köszönhetően a Google költségeinek tizedéért tudja indexelni a weboldalakat (az indexelés során a keresők leszedik a netről a tartalmat, és saját szervereiken tárolják, úgy keresnek benne).

A Cuil azt állítja, összesen 120 milliárd weboldalt indexel, amivel megelőzi összes vetélytársát, kivéve talán magát a Google-t. A piacvezető ugyan titkolja az indexelt oldalak pontos számát, de állítólag egybillió egyedi weboldalt "ismer", bármit is jelentsen ez. A Google a New York Times-nak összesen annyit reagált a Cuil indulásának hírére, hogy nem árulja el, hány oldalt indexel, de nála van a kereshető webes dokumentumok legnagyobb gyűjteménye. És hogy üdvözli minden versenytársát.

A Cuil mindehhez a Google egyszerű kulcsszavas módszerénél szofisztikáltabb, szemantikus keresést használ, amit a szakma régóta az egyik legígéretesebb módszernek tart, annak ellenére, hogy a gyakorlatban még nem igazán bizonyított. A szemantikus keresés lényege, hogy a weboldalak alapos kategorizálásával a felhasználó a keresett kifejezések fogalmi körébe tartozó találatokat is kap, például ha labdára keres, jön a foci, ha focira, akkor Beckham, ha Beckhamre, akkor a sztár, ha sztárra, akkor Speak. Elméletben legalábbis.

Kúlnak kúl

A találatok megjelenítése is eltér a Google-ön használatos dizájntól: az egyes oldalak három oszlopából az első kettő jeleníti meg a hiteket, a rövid leírást és az esetleges képeket; a harmadik hasábba került az "Explore by Category" egység, amely a keresett kifejezéshez fogalmilag hasonló oldalakat hivatott felsorolni.

Aztán vagy sikerül, vagy nem: keressünk az Index.hu-ra, az első számú találat a Cuil oldalán súlyos blabla, és kattintásra az oldal nem található; a második találat, hogy "lemondott a Nyiro", 1999 decemberéből való, aztán van egy Fábry Sándor-arckép, egy Stohl András-arckép meg néhány véletlenszerűen kiválasztott indexes cikk. Nem igazán meggyőző. Lássunk valami még magyarabbat: Petőfi Sándorra első helyen jön a MEK-ről a Petőfi-összes, ami pozitív, és Dezso's favorite restaurants (under construction), ami negatív. A jobb oldali kategóriák között, ki tudja, milyen ördögi sugallatra, felbukkan a "Counties in the Kingdom of Hungary" (a Magyar Királyság megyéi), összesen hat megyével.

Hálásabb dolog valami amerikaira, például a New York Times-ra keresni, ott vannak rendes találatok, sőt az oldal tetején, vízszintes sávban külön füleken jelenik meg az újság, a magazinok, a laphoz kapcsolódó üzleti információk (ez mondjuk üres). Az nem egészen érthető, hogy a kategóriák blokkban mit keres három holdkráter, és miért csak három, ha már, de ez még nyilván csiszolódik. Azt persze mondani sem kell, hogy a Google ezekre az alapkeresésekre csupa releváns találatot hoz, főleg az első tíz között - de hát a Google-nek van néhány év és néhány milliárd dollár előnye.

A Cuilnak idáig 33 millió dollárnyi befektetést sikerült összekalapoznia, ami a nagy versenytárs költségeihez képest elenyésző összeg ugyan, de egy startuptól egész korrekt. Persze nem ez a cég az egyetlen potenciális Google-vetélytárs: a Powerset nevű ígéretes keresőkezdeményt épp július elején kebelezte be a Microsoft, és számolni kell még a Wikipedia-alapító Jimmy Wales Wikiájával is.