Judit
2 °C
7 °C

Google: a harmadik évezred Microsoftja

2005.08.31. 12:12
A Google-t meggyanúsították már azzal, hogy saját böngészőt készít, aztán azzal, hogy titokban operációs rendszert fabrikál nyugati parti főhadiszállásán. Most kiderült, hogy a cég használaton kívüli optikai kábeleket vásárol fel az Egyesült Államokban, és a szakértők egyből külön bejáratú, alternatív internetet jósolnak. A Google rájött, akkor jár a legjobban, ha folytatja, amiben a legjobb: keres tovább rendületlenül.

Vége van a nyárnak, visszaértek Mountain View-ba a szabadságról a Google píárosai, és néhány nap alatt elintézték, hogy megint körülöttük forogjon a világ. Gyors egymásutánban bejelentették a Google Talk-ot, ami határozott kacsintás az új trend, a netes telefónia felé, és a Google Desktop Search felbúsztolt változatát, amivel a cég beljebb lép azon a vidéken, ahol évtizedek óta egyeduralkodik a világ legerősebb számtech-cége, a Microsoft.

Saját brózer, oprendszer

A techvilág régóta gyanítja, hogy a Google nagy dobásra készül, csak azt nem tudja pontosan, mire. Akinek kevés a fantáziája, böngészőt vizionál, és nem alaptalanul, mert a Google tavaly ősszel több brózeszakértőt is elcsábított a Microsofttól, és vett magának egy javás embert, a volt Sun-guru Joshua Blochot; egy ideje látványosan smúzol a nyílt forráskódú Mozilla fejlesztőivel, illetve bejegyeztette a gbrowser.com domént, amiből még a legóvatosabb szakértők is azt a következtetést vonták le, hogy a Google saját böngészőt akar.

Ahhoz sem kell nagy ész, hogy valaki egy készülő operációs rendszerrel hozza hírbe a Google-t: miközben a piac több mint 90 százalékát a sokat szidott, behemót Microsoft uralja, a versenytársak botladoznak. A Linux lassan elvész saját disztribúciói között, az Apple épp most adta föl a vas és a szoftver megbonthatatlan egységének koncepcióját és költözik stikában a pc-re, a Sun Solarisa elvan a szervereken, az IBM OS2-je, a BeOS és a többi alternatíva halott. Amióta a Google tavaly tavasszal beszivárgott a deszktopra, benne van a levegőben egy saját operációs rendszer lehetősége, különösen mert a piac éhes, a felhasználók meg unatkoznak.

Mivel a cég szinte mindent a netre épít, dobozos terméke pedig nincs, és lehet, hogy nem is lesz, elképzelhető, hogy egy Google-féle operációs rendszer osztott elven működne, és épülhetne akár az Oracle-alapító Larry Ellison által 1995-ben megálmodott hálózati komputerre: a felhasználó lebutított kliensgép előtt ül, a programok és az alkalmazások a hálózaton futnak, a Microsoft meg legózhat az eladatlan dobozos XP-vel, amíg meg nem unja.

Jön a GoogleNet?

És hogyan működne egy Google-féle hálózati operációs rendszer? A mainstream sajtó nagyjai nem sokat beszéltek ugyan róla, de az sem elképzelhetetlen, hogy a Google félig titokban saját internetet barkácsol magának, aminek a vége az lehet, hogy a sóher önkormányzatokat és a koncon marakodó szolgáltatókat megelőzve drótnélküli ingyennettel látja el az Egyesült Államokat. A cég ugyanis egyre-másra vásárolja fel Amerikában a használaton kívüli optikai kábeleket, és nem kizárt, hogy létrehoz egy olyan alternatív internetet (bár még nincs, neve már van: GoogleNet), amelyen kis túlzással azt csinál, amit akar. Mint a háború: akié az infrastruktúra, azé a győzelem.

Egy hadgyakrolat már sikerült: a Google nemrég fölényesen nyerte azt szerepjátékot, amelyben harvardos és MIT-s hallgatók előre lejátszották az internetes világháborút. A diákok csapatai a négy nagy játékost, a Google-t, a Yahoo-t, az Microsoft-féle MSN-t és a Time Warner AOL-jét szimulálták. A Google végül az elemzők szerint elsősorban azért maradt állva, mert mindent egy lapra, a technikai innovációra tesz fel, és nem téved olyan ismeretlen, ingoványos és üzletileg kiszámíthatatlan területekre, mint amilyen a média.

A játékháborúban az is kiderült, hogy a Google egyetlen ellenfelet lát maga előtt, és az természetesen nem az unalmas, elfogadható színvonalú szolgáltatásra törekvő Yahoo vagy az AOL, hanem az ősellenség, a világ harmadik legnagyobb cége, a Microsoft.

Google: a számítástechnika Microsoftja

Furcsa lenne, ha Redmondban nem ülne össze naponta legalább egy válságstáb a Google miatt. Amikor a kaliforniai cég tavaly megjelent a tőzsdén, egyből 1,6 milliárd dolláros bevétele származott a részvénykibocsátásból, és idén további 2,2 milliárdot vár egy újabb akciótól. A Google néhány hét alatt felküzdötte magát a Financial Times legnagyobb vállalatokat rangsoroló ötszázas listájának első száz helyezettje közé; értékét akkor 53 milliárd dollárra, most, egy évvel később másfélszer annyira, 78 milliárd dollárra teszik.

A garázsból kinőtt Google fejlesztésfilozófiájának alaptétele, hogy mindent egyetlen megkérdőjelezhetetlen sikerű termékére, a webkeresőre alapoz. Az 1998-as premier óta olyan pozícióba verekedte magát a cég, hogy a weben keresők csaknem fele a Google-t használja, de a Google motorja hajtja a nagy vetélytárs AOL-en kívül az Ask Jeeves-t, a Hotbotot, a Lycost és a Netscape-et is. Azok a termékek, amelyeket a Google tavalyi innovációs ámokfutása alatt bemutatott, szinte kivétel nélkül a keresésparadigmára épülnek, nyilván mert ha a felhasználók - és a piac - a Google-t a kereséssel azonosítják, érdemes minél többször kijátszani a kártyát.

A Google szerint a világ egyetlen információhalmaz, és megismeréséhez - a tudáshoz - a "keresésen" keresztül vezet az út - bármit is jelentsen a keresés. Egy évtizede még kiröhögik, aki azt állítja, hogy egy egyszerű szorzáshoz, gyökvonáshoz vagy mértékegység-átváltáshoz feltétlenül "keresni" kell, a Google viszont egyetlen jelentéktelen ablak mögé zsúfolt mindent, amit szerinte tudni érdemes, akkor is, ha ez a tudás saját készítésű vagy vásárolt tartalmat jelent, és akkor is, ha a web legsötétebb bugyraiba rejtette egy belorusz olajbáró. A Google nagyszerűen játszik a szóval, és használja, amivel a hírét szerezte: a keresés-paradigmára illeszti azt is, ha pontos időt, híreket és részvényárfolyamokat nyom valós időben a számítógépre (Google Desktop Search); azt is, ha utcaszintre bontott felülnézeti térképet ad grátisz (Google Maps), és azt is, ha egyszerűen úgy dönt, beszkenneli a világ legnagyobb könyvtárait (Google Print).

A legjobb példa erra a Froogle, ami intuitívnak intuitív ugyan, de mégis csak egyszerű online bolt, ahol a vásárlás a megszokott keresőfelületen keresztül zajlik, a vevő mégis úgy érzi, információhoz jut, pedig csak egy közértben bolyong, és végül úgyis a kasszánál köt ki.

Jóindulattal a világuralomért

A Google fejlesztésfilozófiájának másik alaptétele a felhasználók és a fejlesztő érdekeinek érvényesítése akár azon az áron is, hogy elmarad a rövid távú haszon. Ott a zászlóshajó, a google.com, amelynél visszafogottabb zászlóshajót el sem lehet képzelni. A szájt máig megúszta banner nélkül, a kék színű, aláhúzott találatok ráadásul a web hiperfunkcionális gyökereit idézik, sokkal közelebb a telnetes-szöveges interfészhez, mint a lélekgyilkos animáltgif-parádéhoz. A fejlesztők azért járnak jól, mert gyakorlatilag bármit ráakaszthatnak a Google-re, hiszen a cég rendelkezésükre bocsátja az API-t (application programming interface, alkalmazásprogramozási felület), és ezzel sokkal jobb fej benyomását kelti, mint a Microsoft, amit forrásait páncélszekrényben őrző, szabadalmi perekben fuldokló hatalmasságként retteg a világ.

A Google gyakran idézett mottója, a "Don't be Evil" (ne légy gonosz) egyértelmű üzenet a Microsoft sokszor erőszakosnak titulált üzletpolitikájára, és szerény, kockás inges, kockás fejű geekeknek tünteti fel a Google alapítóit, Sergey Brint és Larry Page-et, illetve a vezérigazgatót, a Novelltől importált Eric Schmidtet.

Attól viszont, hogy nem gonosz, még törhet világuralomra: a jó imidzs ellenére a Google ugyanolyan agresszív-expanzív üzletpolitikát folytat, mint vetélytársa. Ugyanazokat az eszközöket viszont bolond lenne használni. És ha Google-nek csak egy csöpp esze is van, nem száll be ugyanabba a liftbe, amivel a Microsoft feljutott a tetőre, vagyis nem kezd dobozolni, vírust irtani és hibajavító készletekkel bajmolódni - elvan azzal, hogy jobban megcsinálja, amit Redmond már rosszul megcsinált, ráragaszt egy Google-címkét, és elosztogatja ingyen.

Pénz lesz a reklámból, különösen ha az elérés is ingyen van, és az internetet úgy hívják: GoogleNet.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?