Jó estét, jó fraggelést!

"A sajtó nem törődik velük. Többen úgy vélik, hogy amit játszanak értelmetlen időfecsérlés. Senki sem gondolja, hogy ebből megélhet valaki. Furcsa csapatneveik vannak, és rajtuk kívül senki sem tudja, mi a játék lényege. Elképzelhetetlen, hogy valaki ezt nézze szórakozásból. Ezek lennének a profi Quake-játékosok? Nem. Ez a baseball 1855-ben" - írja Bruce Rolston az Adrenalinevaulton közölt elemzésében, amelyben a cybersport jelenlegi helyzetét elemzi, a ma alapvető (sőt olimpiai) sportágak múlt századi helyzetével szemben.

Cyberatlétika A klasszikus fps-ben (first person shooter, magyarul futok feléd, és lelőlek) az szerez pontot, aki sikeresen elteszi láb alól ellenfelét. Egy levadászott ellenfél egy fraget jelent. A frag-alapú mérkőzést lehet egy-egy ellen vagy négy-négy fős csapatokban játszani. Az ún. capture the flag játékban viszont az öreg úttörőjáték a szabály: meg kell szerezni az ellenséges csapat zászlaját, és a saját bázisra vinni. A fragek ez utóbbinál nem számítanak. Míg egy fps-ben a játékos a frontkatona pozíciójában van, addig egy stratégiai játékban ő a vezérkari főnök. A stratégiai játékban a játékosok egymásnak vezetik hadseregeiket a virtuális csatatéren. A cél: megfelelő hátország birtokában minél nagyobb terület elfoglalása.

A helyzet az helyzet: tényszerű, hogy a futballt nem kellene, de a cybersportot szükséges körülírni a nagyközönség számára. A cybersportot olyan számítógépes játékokon űzik, amelyben lehetőség van az ember-ember elleni játékra. Tulajdonképpen nem egy újabb sportágról van szó, hanem egy teljesen új sportról, ami virtuális, és bár lehetne virtuális rúdugróbajnokságokat rendezni, ilyet nem rendeznek, mert baromság volna.

A cybersport jelenlegi műfaja a tömegmészárlás (nyugtalankodásra amúgy semmi ok), amelyet a Quake-ben, CounterStrike-ban avagy stratégiai játékokban (Starcraft, Warcraft). Ezekben a játékokban teremtornákat, nemzeti- és világbajnokságokat rendeznek. Sőt, - milyen izgalmas - válogatott meccseket is.

Bűnös játék

Vendéggyőzelem

A baseballnak a tizenkilencedik század első felében elsősorban az arisztokraták labdajátékával, a krikettel szemben kellett kivívnia a létjogosultságát, bár akkoriban a sokkal nagyobb befolyással rendelkező egyház még a krikettet is időfecsérlésnek tartotta, és mint olyat, erkölcstelenségnek. A közvélemény egyértelműen perverziónak tekintette, ha egy kenyerét munkával kereső ember pusztán szórakozásból űzött valamilyen sportot.

A nemzeti sportok a tizenkilencedik század folyamán elég sűrűn váltogatták egymást. Hol a futás volt a király, hol az evezés. A lényeg, hogy valamiből nem azért lesz megbecsült és nemzeti karaktert építő játék, mert vastag nyaka és bordás hasa lesz tőle az embernek, hanem egyfajta szellemi emelkedettséggel rendelkezik, vagy normálisabb megfogalmazásban legendákat teremt.

A cybersportot soha nem fogják sérülésveszélyességgel vádolni, tespedtséggel viszont igen, ahogyan a sakkot nem (bár utóbbi a testnevelő tanárok szóviccei között ott van az örökranglistán).

Kapcsoljuk az arénát

A cybersportnak már jelenleg is vannak profi játékosai (egy kézen meg lehet őket számolni) és ismert csapatai (a klánok), sőt, profi ligájuk is van, ahol több-kevesebb szétesettséggel ranglistákon sorolják fel a legjobbakat. Drukkerek azonban egyelőre nincsenek.

Csapatunk átlépte a felezővonalat

Az, hogy a játékosközösség legfontosabb rendezvényeiről döntőket közvetítsen a televízió, egyelőre teljesen abszurd ötletnek tűnik. Bár volt már rá példa, hogy egy dél-koreai sportcsatorna közvetített egy-egy Starcraft ütközetet. Ennek oka valószínűleg az volt, hogy egy cybersportközvetítés egyelőre tök ingyen van (ellenpéldaként gondoljunk a PNB vagy az olimpia közvetítési jogai körüli zavargásokra) - az a vélekedés, hogy a cybersport, mint olyan, nem sport, nem létezik, sőt nincs, azonban abszurdnak tünteti föl azt a gondolatot, hogy egy ilyesmit közvetítsenek.

Pedig az ötlet nem halott. Quake-meccsek közvetítése technikailag nem túlzottan bonyolult. Egy Fatality - Polosatij mérkőzés (a két legjobb, ráadásul egy amerikai és egy orosz) például alkalmas lenne a közönség nemzeti érzelmeinek felkorbácsolására, annak ellenére, hogy senki sem garantálja, hogy a nézők többsége követni tudná, hogy egy zúzósabb párbaj esetén ki hol van és mi történik egyáltalán.

Aki nem látott még ilyen profi meccset, annak most elmesélném, hogy milyen hátborzongató az, amikor a biztos győztes leteszi a lőfegyvereket, és egyetlen körfűrésszel várja az idegesen rohangáló vesztest egy félhomályos sarokban.

Magyarország ÉAÓ A magyar mezőny ritka kivételektől eltekintve nem tartozik a világ élvonalába, ezzel ellentétben azonban az olimpiai érmeinkhez hasonlóan túl vagyunk reprezentálva a világhoz képest. Legelső büszkeségünk Kornelia, aki a profiliga honlapján felsorolt legjobbak között az egyetlen magyar (a listán összesen ketten vannak nők, kérem). Szintén kiemelkedő eredmény volt egy másik hölgy, FecsX győzelme a CPL által szervezett Európa-bajnokságon. A férfiak között a Victory, Death és Ace a legjobbak. Ők a közép-európai viszonylatban menők, csapatban a magyar sR és Core klánokat erősítik, de Ace a német Ocrana klánnal az Eb-döntőben van. Bár Magyarországon folyamatosan anyagi problémák nehezítik a versenyek megszervezését, rendszeres találkozókkal idén február 10-én elindul az első magyar profi bajnokság. További infó itt.