További Net cikkek
Az oldal pont egy hónapja, december 16-án startolt (legalábbis ez a készítők "Elindultunk!" című bejegyzésének dátuma, a tagok között vannak ennél régebben regisztráltak is), ehhez képest nem mondhatni, hogy tömeg lenne: a profiloldalam a 187-es sorszámot kapta. Szerencsére pár órán belül született egy 188-as, sőt egy 189-es is, így nem kellett magam kínosan érezni az újfiú szerepében.
Ki kicsoda?
A profil kitöltésénél még látszik a mindentbele-lelkesedés a készítők részéről, rákérdez a kedvenc filmjeinkre, zenéinkre, könyveinkre és sportágainkra, az alkoholfogyasztási szokásainkra, a vallásunkra, megadhatunk szakmai önéletrajzot, és hogy keresünk-e szexpartnert. Kicsivel nagyobb alaposság azért elkelt volna, próbaképpen bejelöltem, hogy mormon vagyok, és gyakran fogyasztok alkoholt, de azt se mondta, ejnye.
Ha ezt mind megadtuk (vagy éppen üresen hagytuk), tölthetünk fel képet és videót, kapunk fórumot, apróhirdetési lehetőséget, írhatunk blogot, csatlakozhatunk klubokhoz, csetelhetünk és levelezhetünk, vagy akár a többiek fényképeit osztályozhatjuk és kommentálhatjuk. Ez nagyjából annyi, amit egy közösségi oldaltól elvár az ember, egyben jóval több, mint amit a Facebook-Myspace vonalat nyugdíjas tempóban másoló magyar vetélytársak fel tudnak mutatni. Ja, és persze bejelölhetünk ismerősöket, elvégre erről szólna az egész.
Szellemváros
Szólna, ha működne, és használná valaki. Csakhogy a fórum üres, csetelni nincs kivel, a legnépszerűbb blogok toplistáján az éllovasoknál is csak egy-egy bejegyzés árválkodik, videó egyetlen darab sincs feltöltve, képeslapot küldeni még nem lehet, az eseménynaptár hibaüzenetet ad (pedig jópofa ötlet, az online ismerősökkel szervezhetünk bulikat), a kluboknál a legnépesebb közösség, a Fradi-drukkereké két tagot számlál. Ez az első hónap eredménye: egy alig működő közösségi oldal közösség nélkül.
Nem is csoda, hogy az oldal fenntartói nekiálltak felhasználókra vadászni: körlevelekben, fórumhozzászólásokban, blogkommentekben tűnik fel az oldal neve, ismeretlen ismerősök ajánlgatják úton-útfélen, de nem úgy néz ki, hogy különösebb sikere lenne a partizánakcióknak. Aztán persze ki tudja: most újra felnéztem az oldalra, és már vagy egy 190-es sorszámú felhasználó is, veteránnak érzem magam.