Wardriving Győr

Korai indulás, egy havertől elcsaklizott, kulcstartónyi WiFi-szenzor, egy WiFi-képes laptop és egy ugyanolyan palmtop: úgy érezzük, felkészültünk rá, hogy bewardrivingoljuk Győrt. Sietnünk kell, mert délben Győr hivatalos sajtótájékoztatón jelenti be önnön digitális városságát, és mi már előre szeretnénk meggyőződni róla, hogy igaz a hír, és Győr valóban primus inter pares. Már ami a digitálisságot illeti.

Ahogy megérkezünk, szomorúan tapasztaljuk, hogy Győr egyáltalán nem tűnik digitálisnak. Városszéli autóbontók, szerelők és szalonok, egy-két behavazott iparvágány és hozzá kifejezetten analógnak tűnő emberek, akik bicikliket tolnak valahova a szállingózó hóban - mi pedig konstatáljuk, hogy ez itt vagy még a Mátrix, vagy már a Mátrix, de hogy Salamon Béla autószerelő mester nem drót nélkül kapcsolódik az internetre, az biztos.

Menetrend és a Big Brother

Győr egy éve kezdett önnön digitalizálásába. A polgármesteri hivatal először csak a lokális erőkre hagyatkozott, elsősorban a fantáziadús nevű Int-Air.net Kft.-re, aztán jöttek a nagyok, az Intel meg a Cisco, hogy drótnélküli nettel hálózzák be a várost. A fő cél a helyi rendőrség és a menetrendszerű buszjáratok működésének megreformálása volt, és mostanra a rendszer, ha csak tesztüzemben is, de él: a buszok hollétét drótnélküli hálózaton követheti figyelemmel a diszpécser, és a térfigyelő kamerák képe is WiFi révén jut el a Big Brother szerepében tetszelgő helyi milíciához.

A nagy digitalizálási láz mintegy melléktermékeként került a városba eleinte tíz, mostanra tizennégy ingyenes és legális WiFi hotspot, amivel Győr simán lealázza Budapestet, különösen ha a két város közötti méretkülönbséget is figyelembe vesszük. Előzetes információ híján azonban a hotspotok elkerülik az Index wardriving-kommandóját. Nem mintha nem lenne WiFi: az iparvágány túloldalán, valahol a textilipar tőszomszédságában pompás, védetlen kapcsolatra bukkanunk, hála a felelőtlen rendszergazdának, de ez nem az, amiért jöttünk.”Gyor” SSID-jú hotspotokat pedig látunk ugyan, hol a laptoppal, hol a palmtoppal, és gyanítjuk is, hogy ezek lehetnek a városilag elismert kapcsolódási pontok, de Győr nem adja magát könnyen, és nem enged fel az internetre.

Bánatunkban betérünk egy Mod Web Service nevű szolgáltatóhoz, ahol az egyik alkalmazott úgy tudja, van valami WiFi, amit a városháza tornyába buheráltak be, és hogy annak elvben működnie kellene a belvárosban. Keringünk a városháza körül, de a szenzor pirosan villog; WiFi-t nem látunk sem a közeli buszpályaudvaron, sem a vasútállomás környékén, sem a poszteklektikusra kiképzett Patio cukrászdában, amelyet pedig Szász Endre tervei alapján mozaikosítottak és láttak el egy szökőkútnak álcázott márvány műbránerrel.

Tér, tűz, turizmus

A sajtótájékoztató, ami helyett véletlenül majdnem az önkormányzat költségvetési értekezletére ültünk be, természetesen wardrivinggal telik. Legalább öt hotspotot lát a laptop, de kapcsolódni nem hajlandó, pedig az egyiket úgy hívják, hogy “intelligent_city”, és az nagyon ígéretesnek hangzik. Közben mindenki nagyon büszke. Balogh József polgármester ecseteli az elért eredményeket, az Intel, a Cisco és az Int-Air.net képviselői pedig etecselik a magukét. Lezárult a kísérleti szakasz, februártól élesben digitális Győr. Eddig a tömegközlekedésre és a közbiztonságra koncentráltak, de nincs megállás, tovább épül a térfigyelő rendszer, aztán jöhet a tűzoltóság és a turizmus – a város érintőképernyős turistaterelőkben gondolkodik, nagyon helyesen. A Cisco szimpatikus munkatársa elmondja, hogy először lett a várost elkerülő autópálya, de lám-lám, most már van digitália is. Közben a hasára vetül a projektor képe, egy ikonokkal túlzsúfolt Windows desktop, majd, mikor leül, az ikonok az arcára vándorolnak. Keanu Reevesre hasonlít egy kicsit. A helyi cégektől alapszintű WiFi-magyarázat, kis vetítés, kis bénázás, nem indul al a Power DVD, de amikor aztán elindul, igaz, hang nélkül, van ott minden: Audi-motor összeszerelés közben, győri nápolyi a futószalagon, térfigyelő kamera és palmtopját bütykölő posztos rendőr, hogy a digitáliát is képviselje valaki.

WiFi van, csak keresni kell

Hogy mennyibe került Győrt digitalizálni, az a kérdések nyomán sem derül ki. Annyi biztos, hogy a város évi hatmilliót fizet a gerinchálózat használatáért, és hogy a rendszer működtetésére évi tízmilliót irányoztak elő a költségvetésből. Az Indexnek arra a kérdésére, hogy jó, jó, de miért nincs WiFi, még itt, a városházán sem, a szakemberek helyett egy kolléga válaszol, diadalmasan felmutatva féltéglányi palmtopját. Szerintünk csak cache-ből jött neki az Origo.

Sándor Balázs, az Int-Air.net Kft. munkatársa viszont elmagyarázza, hogy a városházán valóban nincs szabadon elérhető WiFi: az “intelligent_city” hotspotot saját céljaikra állították fel a terem sarkában, kár is volt vele próbálkozni. Arra a kérdésünkre, hogy akkor hol van a WiFi, Sándor közli, hogy a legtöbb hotspot belvárosi közparkokból elérhető, ami viszont mínusz öt fokban elég rossz ötletnek tűnik, így élni nem élünk vele. Célba vesszük viszont az egyetlen fedett egységet, a Club 96.4 nevű helyet a Széchenyi tér közelében, ahol már a bejáratnál találkoztunk egy “FREE NET”-et hirdető Coca Colás táblával, és a meleg, barátságos, félhomályos kazamatában, néhány gimnazista, illetve Gloria Gaynor, Bob Marley és Einstein társaságában, poszt-poszteklektikus hangulatban megbizonyosodtunk róla, hogy Győr valóban digitális város. Elolvastuk a mailjeinket. Nem írt senki fontosat.